sosem tudhatod

A dolgok általában nem történnek ok nélkül. Vagy megkockáztatom azt is, h sosem. Meg aztán ott van az a mondás is, hogy ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik.
Sok a lemaradásom a történések terén, nem tudom, hogy hogyan kerítek majd sort a beszámolókra, de kezdjük mondjuk ezzel.

Május 16-án indultunk Magyarországra, és azt az izgalmat leszámítva, amikor ilyenkor általában is rezeghet az utazóban sokkal több egyéb tetézte, h ne legyen olyan szokványos a rákészülésünk :)

Laca dolgozgatott a szakmailag már semmilyen kihívást nem jelentő, de kényelmes időbeosztású munkahelyén, és nézegette azéer az állásokat. Igazi szakmai köreit tekintve számára azért kisebb a szórás errefelé, nem jelennek meg napi, vagy heti szinten állások. Ez hátrány, de előny is, ha épp az a tudás kell valahová, ami nála van. Május elején egyik péntek este talált egy hirdetést, ami ugyan részben tetszett, másfelől hozta az általunk szokásosnak tapasztalt tulajdonságát, miszerint annyi tudást és tapasztalatot kérnek benne, ami 6-8 senior szakemberből gyúrható össze. Muhahaha, ismét egy ultimate embert keresnek, sebaj, megpályázza. Nos, hétfőn reggel hívta is a cégvezető, h szívesen látná  interjúra. Hoppá, ultimate? :)))
Addig is hétvégén kutakodott a cég hátteréről, a cégvezetőről, stb, h képben legyen kik-mik is ők. Egyvalami már az elején szöget ütött a fejében, a cég neve: Pride Business Solutions, jé, az utcánkban épp egy Pride 01 rendszámú autó szokott jönni-menni, ami azért feltűnő, mert:
a) ezzel a rendszámmal magyar agynak egyértelműen nemi hovatartozásban való deklarációt indítványoz
b) egy M3-as BMW-ről van szó, ami Au-ban nem túl gyakori viselet.
Lényeg, a lényeg az első telfonos beszélgetés során kiderült, hogy a tulajdonos itt lakik pár házzal arrébb... kicsi a világ?

Interjú lett is hamar, minden szupernek tűnt, csak azt az aprócska nehezítést vittük be, hogy két hét múlva 4 hétre eltűnnénk Európába...
Ettől egy picit lefagytak a munkaadók, mert szerettek volna azonnal, meg minden, de sebaj, majd akkor átszervezünk, kitalálunk, lehet, h volna egy másik pozíció is, stb, majd jelentkeznek pár nap múlva.
Innen indult egy két héten át tartó agymenős hullámvasutazás. A cég a maga nyugis tempójában mindig adott valami kis jelzést, h minden oké, majd ha visszajöttünk, akkor menjen Laca, és foyltatják, de nagyon úgy akartunk hazautazni, hogy több van a kezünkben egy-két pozitív visszajelzésnél a részükről. Laca nyomult ahogy tudott, és a hazautazásunk előtti napon kezében volt az új munkaszerződése.
Azt találta ugyanis ki, hogy ha felmond utazás előtt, akkor az a 4 hét, amit otthon töltünk, épp a felmondási időt teszi ki, és visszatérve már kezdhet az új helyen. Ennek a felvetésnek nagyon örültek az újak, így is történt. Az új szerződés még meleg volt, amikor ment felmondani a régi helyre, hogy MÁSNAP repcsire ülhessünk.
Visszatérésünk csütörtök reggelre esett, ami után jetlagnek kicsi esélyt sem adva, másnap, pénteken már munkába is állt az új pozíciójában.

Miért is kezdtem az egész leírást azzal, amivel?
Elutazásunk előtti hetekben kezdtek döcögősen fizetni a régi helyen. Először nem a szokott napokon, majd egyáltalán nem. Kérdésekre csak kitérő válaszok jöttek, isuue-k vannak, stb. Mint kiderült, amikor otthon voltunk aközben kirúgtak mindenkit a cégtől, két ember kivételével. Persze elmaradt fizu azóta sincs, már a Fair work ombudsmannál van az ügy (többek is kezdeményezték), mert a fizun túl supert sem utaltak egy vasat sem... Jelenleg a tax return-höz (adóbevallás itt) sem tudtuk még beszerezni azösszesített kimutatást, ami a bérről szól, de talán az ATO-nál más úton is eljárhatunk, h ne bukjuk az adóvisszatérítést is. Így is jó nagy mínuszt okoztak a kö...ök. Ezt azért meséltem el, mert ilyen is van. Egyrészről hálásak vagyunk, h tavaly oly gyorsan adtak munkát, és végül is majdnem jól jöttünk ki belőle, de a végén most nagyon keserű ízzel a szánkban rágódunk, mert azt tudjuk, h Mo-on divat az átrántás, na de itt? Itt talán nem divat, de van ilyen is.
Én is szívok kicsit miattuk közvetlenül is, mert a pár hónapos odajárásommal szerzett helyi referenciát buktam is szépen...Beírhatom a cv-be, h dolgoztam ott, de hiába hívnák őket...

Az új munkáról beszámolhatna persze az alany is, mert így csupán közvetítő vagyok, de megpróbálom :)
Egyrészt ez már nem szerelős meló, hanem mérnöki (IT Support Engineer), irodás, szép ruhás :) A "szomszéd" nagyon rendes, a szakmai vezető pedig egy német pasi, aki szintén rendben van. Kis cég, de sokkal rendezettebb, átgondoltabb számos szempontból mint a másik.
Úgy tűnik, hogy itt már szaakmai fejlődésre is lesz mód, és szereti Laca az eddigiek alapján. Ez jó perspektíva mindenképp.

A régi helyen volt egy szaladgálós öreg mazdája, az most nincs, így megint egy autósok vagyunk. Ez sajnos veszteség, mert nagyon nehéz autó nélkül menedzselnem a hétköznapokat. Rossz, h így van, ez nem lustaság, de egyszerűen a távolságok miatt itt így vannak berendezkedve a népek. A szomszéd beújított 2 kocsit, úgy, h a régiek is maegvannak, úh azokból az egyiket tervezzük átvenni low budget jeligével :))

Ezen a vonalon így alakultunk. Nem volt izgalommentes, és még most sem az a régi elvarratlan pénzügyi szálak miatt.
Mottó a mai napra: közlekedjél szépen, és mosolyogj az utcádban lakókra, mert lehet, h ő lesz a főnököd :)

gyors státusz

Nem zártam be a blogot, írok hamarosan mindenfélét. Vegyük úgy, h téli szünet van:)
Az igazsághoz hozzátartozik, h engem lelkileg nagyon megviselt  a hazaút, írok majd erről is, de szerettem volna időt adni magamnak. Önző dög a blogger, ugye? :))

Köszönöm a buzdító, írásra serkentő megkereséseket, remélem nem okozok majd csalódást és akiknek emailekkel lógok, azokat is pótolom.
függöny még kicsit összehúz, aztán jövök. :)

Zavaros magyar gyermekirodalom

Kicsit most elemzek, előre szólok :)

Nem is tudom. Ambivalens vagyok a téma a kapcsán, mert alapvetően szeretem a magyar gyermekirodalmat, és elég jól ismerem is, ezt biztosan állíthatom. 7 évet ültem olyan iskolapadokban, ahol az ezzel kapcsolatos dolgokat erősen öntötték a fejünkbe.
Szinte nincs nap, h ne mondókáznánk, ha más nem hintázás közben tesszük.
A kezdeti időszakra szóló mondókák, versikék rendben is vannak. Jobbára azokat nyúzzuk már jó ideje, és bár mindig lehet újítani valamicskét mozgásokkal, játékos hozzátoldásokkal, de lassan el fogjuk hagyni őket.
A következő lépés a versek világa, abban már azért vannak furcsaságok szép számmal, de Weöres Sándor és pár hasonló kaliberű mester hagyott ránk azért bőven olvasnivalót.
A mesék terén már nem vagyok ilyen magabiztos, még mindig az az álláspontom, hogy a magyar népmesék is erőszakosabbak, mint indokolt volna, és új felfedezésem, hogy ki tudja milyen indíttatásból, de tele van a szövegezésük olyan népi kifejezésekkel, szavakkal, amik magyarázata néha már számomra is feladat, pedig falusi gyerek voltam, a szabolcsi nyeljárást elég jól ismerem, aztán meg magyar szakon nyelvészetből a többit is meg kellett tanulni, úh azt hittem alapszinten legalább rendben vagyok e téren. Ehhez képest néha már úgy olvasok mesét, hogy kihagyom azokat a szavakat, vagy a szövegkörnyezetből kitalálva illesztek oda mást.
Amikor tavaly utazás előtt álltunk, nagy dilemma volt, hogy milyen könyveket és mennyit hozzunk a Mukinak. A klasszikus válogatás mellett döntöttem akkor, és a Cini-Cini Muzsika  (a verses) , meg az Icinke-picinke (ez a népmesés) vonalat követtem.
A keresztlányuknál korábban nagy sláger volt mindegyik Bartos Erika könyv, kíváncsi vagyok, h Ben mikor kattan rá a kortárs gyermekirodalom talán ma legolvasottabb történeteire az Anna, Peti és Gergőn keresztül, na most majd belekóstolhat otthon. :)

Egyik este elővettem a Móra kiadó A vakond és az évszakok könyvét. Ezt azért vettem meg tavaly, mert kétnyelvű (angol és magyar), a kisvakond AZ a kisvakond, akin mi is felnőttünk, úh baj nem lehet.
Ehhez képest:

The sun is pretty and so are the flowers.
The bugs in the grass have been playing for ours.
Everything is great, but oh wait...

A magyar verziója ennek:

Elolvadt a hó, a helyén
kis katicák néznek hülyén.
Elolvadtak mind a gondok,
Jókedvű a kis vakondok.

Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, h nem szószerinti a fordítás, hisz nyilván nem az volt a cél, hanem, hogy valami frappáns magyaros 4 sor kerüljön oda, mert kb annyi köze is van az angolhoz. Na de a kis katicák néznek hülyén? Mi van?

A következő írás maga a mennyország:
Orbán Ottó követte el, de hogy is kerülhetett egy gyerekvers antológia 3 éveseknek szóló válogatásába ez?

A Kati nevű ringlispíl
forog-pörög, ahogy bír.
Rettentően sok a dolga:
lukat rúgni az új bútorba,
fellökni a kakaót,
kibelezni a mackót,
letépni a füleit,
gyötörni a szüleit,
ezt ledobni, azt megfogni,
késő estig rosszalkodni. 

Vagy velem van a baj, vagy nagyon átvitte az értelmet...

Mégegy érdekesség, hogy a Weöres Sándor kötetben így szól a Biztatás című vers, jómagam is ezt a verziót ismertem.
Hét-pupú zivatar,
Felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
Gyümölcsöt se nyelhet.

Hét-karú zivatar,
Felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem akar,
Meghúzzuk a kontyát.

Hét-fejű zivatar,
Tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más fejecskét.

Ugyanezt az Icinke-Picinkében már így olvashatjuk... cím tök más, oké, na de hogy a szövege is?

Furcsa ez nem is értem miért van így. Persze itt vagyok szűrőnek, de kicsit gáz azért orbánostul, meg nélküle is :)

Ez egy ilyen nap

ezzel a zenével aláfestve:
Május 10-ét írunk. Elvileg az ősz utolsó hónapja, de majd' 30 fokot mutat a hőmérő, és kint minden ragyog. Ez a zene most nagyon jól illik ehhez a hangulathoz :))

Zajos a környék

A gazdaság egyik motorja az építőipar, tudjuk. Jó sok láncszem alkotja, és ha ezek olajozottan működnek, akkor szépen példázzák a haladást. Sok pozitívum mondható Ausztrália gazdaságát illetően, vannak források szép számmal a vörös földben, kereskedelmi partnerek terén sem válogat rosszul, olvashattuk abban a cikkben is, amit pár hete én is közzétettem itt.
Azt, hogy milyen ütemben építkeznek, a saját "bőrünkön" is tapasztalhatjuk, és döbbenetes a tempó, ezt biztosan állíthatom. Itt most nem arra gondolok, hogy egy adott házat milyen gyorsasággal építenek fel, ez más kérdés, de tervezem, h írok majd erről is. A gyorsaság az utcakép formálására, a régi házak eltűnésére vonatkozik.
Amikor egyszer beszélgettünk a templom gondnokával, Ő is mesélte, hogy pár év alatt teljesen átalakult a környék, eltűntek a régi házak, szinte csak újak vannak. Ez igaz, sokat sétálunk, és látjuk, hogy nem elhanyagolt faviskók sorakoznak. Vannak még persze itt-ott régebbi faházak is, de azok ideje is bizonyára meg van számlálva...
Épp három építkezés szem-és fültanúi lehetünk közvetlen környezetünkben, ami mondjuk 150-200 métert jelent, kicsit távolabb még ugyanennyi, szinte karnyújtásnyira.
Egyrészt a Darlington Kindy-t bővítik, ahová Beni is jár heti 1x fél napot, ez az a bizonyos állami ovi. Írtam már, hogy az épület nem volt egy ultramodern palota, de akik működtetik annál nagyszerűbbek, úh még mindig szeretjük. Most bővítik az épületet, jelentős méret épül hozzá, amivel új funkciókat is ellátnak majd. Egyfajta közösségi hellyé alakul, ami itt ugye nagyon is fontos, és az emberek hisznek benne, részt is vesznek az ilyesmikben. Lesz orvosi szoba, kávézó, ahová beülhetnek a szülők - miután nagy puszival elköszöntek a csemetéjüktől -, és megannyi közösségi program számára közös tér. Októberre fog elkészülni. A gyerekek már most is élvezik ezt, hisz az építkezést nyomon követhetik, ahogy a markolók és mindenféle munkagépek dolgoznak. Mindez jól látszik az ovi udvaráról :)
A másik két projekt két olyan házblokk eltüntetése volt, amik már megértek rá...Lakók elköltöztek, gondolom kivásárolják ilyenkor a telket (?), és abból továbbállhatnak (?), és gyakorlatilag azonnal indul is a munka. Bontják a régit, és a telkekre aztán sokkal több lakót befogadó ház/lakás kerül, mint azelőtt volt.
Ez elég általános, hogy a legújabb ingatlanoknál sokkal kisebb telek/udvar marad, mert a lehető legtöbbet próbálják kihozni  a telekméretekből. Persze marad azért zöld, ez csak itteni mércével tűnik kicsinek, általános európai nagyvárosi szemmel nézve nem :)
Sok-sok ház esetén a tulajdonos eleve azzal a céllal veszi, hogy majd ki is adja azonnal, befektetésként kezeli. Ezekbe a házakba kerülnek  a még ízléses, de közepes árú és minőségű berendezések, szaniterek. Sokszor látunk olyan hirdetést, h "tenant-ready" állapotban adják át (vagyis költözhet is a bérló azonnal).
Szóval pörög az ingatlanpiac, és ezek csak a kis lakóház beruházások, a nagyobb projektekbe bele sem látunk.
Nem hangos az ezzel kapcsolatos botrányoktól a sajtó, nem szólnak a hírek a körbetartozásokról, átverésekről. Ez azért megnyugtató.
Csak az építkezés zajos, de csak picit...:))

PS: Egy érdekeset láttam ma, ahogy jöttem haza az oviból. A markoló bontott épp, és jó nagy porral járt a munka, amit csinált. Egy ember valami tartályból locsolta a kupacot, hogy minél kisebb legyen a por, ami száll...

Ozzi-magyar vacsora

Sikeresen abszolváltuk az első vendéglátósdit, amit nem magyar ismerősök/barátok társaságában töltöttünk :)
Tömény angol és magyar menü volt a kínálatban.
A fantasztikusan kedves szomszédainkról biztosan írtam már, ők. Maria és Robert 8akik a nevük alapján tulajdonképpen magyarok is lehetnének :), de nem azok. Maria olasz gyökerekkel rendelkezik még a nagyszülei jöttek át anno, Robert meg Tasmániában nőtt fel, szóval helyi. Majdnem. Nagyon helyes emberek, mindketten elváltak, felnőtt gyerekeik vannak, és négy éve találtak egymásra, novemberben lesz az esküvőjük. Címszavakban kb így körvonalazhatnám őket.
Ha sütök valamit, vagy olyat főztem, nagyon gyakran adtam át nekik, ha édességről volt szó, akkor Robert vevő mindenre minden mennyiségben. Jól ismeri már a bejglimet, palancsintát magyar módra, vagy a zserbót is :)
Ha több napra elutaztak átadtak kulcsot, mi "vigyáztunk" a házukra, postaládát ürítettünk, stb, szóval tényleg igazi jószomszédsági viszony a mienk, és ezért nagyon hálásak vagyunk, mert simán kikaphattunk volna valami iditóa bandát is.
Gondoltuk, hogy most a hazalátogatás előtt meghívjuk őket vacsira, jól megágyazva a kérésnek, hogy majd' egy hónapig vigyázzák a házat most ők. Nem mintha ezt vacsi nélkül nem tették volna meg...

Gondoltam, hogy valami egyszerű, házias, de mégis magyaros vacsival kínáljuk őket, függetlenül attól, hogy mi sem disznótoroson és töltöttkáposztán élünk.
Így egy gazdag gulyáslevest és túrógombócot kaptak.
A gulyásleves hálás dolog, mert ha jók az összetevők, és hagyunk neki időt, h szép lassan készüljön, akkor szinte magától csodás ízharmóniává alakul benne minden, nem kell órákig varázsolni a tűzhely környékén. A tórógombóc sem egy hatalmas misszió, mi nagyon szeretjük, és mióta Ági barátnőm beavatott, h a kimérős ricottából csinálva szinte olyan, mintha otthoni túróból lenne, valóban ugyanazt az állagot/ízvilágot lehet produkálni.

Szerencsére nem fogtunk mellé a kajákkal, látszott, hogy nagyon ízlik nekik, többször is szedtek, kérdezgették, hogy mi a titka ezeknek az ízeknek. Nagyon aranyosak voltak.:) Receptet is kért Maria, mert olasz felmenők lévén nagyon szeretik a leveseket, és most, hogy jön a téli szezon, a levesek is jobban illenek a menübe.
(zárójelben megjegyzem a téli szezon margójára, hogy 27 fok van ma is, még pólóban is melegem volt a játszón ma délelőtt, hála a szép őszért továbbra is, imádom)
Jót beszélgettünk, tök sok mindent megtudtunk róluk, szóval nem az a feszengős diskurzus volt szerencsére. Az is igaz, hogy a harmadik óra vége felé erősen kezdtem érezni, hogy több idő előkaparni egy-egy keresett szót, szóval fáradt az agyam, de nagyon jó kis este volt :)

Májusi ruhás

Az öltözködés nehézségei ausztrál forrásokat használva- sokat nyüstölt téma, nem csak én tűzöm zászlómra, de akit kicsit is érdekel a téma, annak itt biztos, h szemet szúr e dolgok helyi vonulata. Nos, újabb ausztrál sajátosságra lettem figyelmes az ősz beköszöntével. Az eddigi mezítlábas vagy max tangapapucsos népek (jó, főként a nők) hipp-hopp fogták magukat, és beleugrottak a csizmácskájukba. Azonnal, és egyenesen az "igazi-igazi" csizmába. Most nagyon viccesen két pólust vonultat fel egy gyors szemmel-térképezés a Westfieldben. Egyik csapat még mindig mezítláb papucskában, másik csizmában.  Azt mondjuk a kínálatból látom, h nincs cipő (bár nagyon nem kutakodtam utána, mert van készletem szépen, és amúgy is hamarosan dőzsölhetek a magyar kínálatban (yeah :))), de úgy tűnik, h az általunk ismert és használt félcipő, vagy cipő-ciő nem igazán kap itt kimagasló figyelmet. Pedig ha valahol, itt ki lehetne használni, mert most tipikusan ahhoz való idő van egy ideje. Számomra mezítlábazáshoz már nem elég meleg, de csizma? Na nem, az messze nem indokolt. Persze a csizmához nincsenek még "téli díszek" aggatva a nőkre, a hason lengedező atléta simán elfér hozzá...Nem tudom, nekem még mindig fel-feltűnnek ezek a dolgok :)

Ugyanakkor az is egyre jobban szemet szúr, hogy készülnek a télre. Hogyan?
- A kínálatban előbbre kerültek a pihe-puha vastag pizsamák, amiikhez itt kötelező tartozékként színben/mintában passzoló vastag zokni is jár, nem véletlenül...
- A színes reklámújságok egyikében láttam egy vicces ruhadarabot, ami a házikabát és a takaró keveréke, bebújós polár "izé" (nem tudom minek nevezni), ami nyaktól talpig befed, úgy bele kell bújni, mint egy jelmezbe, és a fotón abban nézte a tévét a család minden tagja. Kezeslábas-takaróban, vagy mi :)
- Hirdetik bizony az ágymelegítőket is már...
Igen, az biztos, hogy este/éjjel már nincs tomboló hőség, és a fűtés nélküli házakban kellenek az ilyen kiegészítők a komfortérzethez. Nálunk is be-bekapcsol a fűtés már este, tényeg ahogy a nap lemegy, jól is esik egy kis rásegítés a benti hőérzethez. Amíg süt a nap, addig nics baj :) utána már kevés, és a paírházak eme hátránya szépen tapasztalható azonnal.

Ruházkodás téma még egy picit. Gyerekruhában számomra egyik verhetetlen márka a  next (nextdirect.com), az otthomi turik szerencsére ömlesztve voltak a jobbnál-jobb darabokkal. Imádtam, és mai napig így vagyok vele, h szinte válogatás nélkül bármelyik ruhájukat ráadnám Benire. Ráadásul még a minőségük is nagyon jó. Egyetlen boltjuk volt a Westendben, ahová néha bementem nyálat csorgatni, és max a brutálisan leárazott darabokból vettem, olyan drága volt. Főleg egy akkora gyereknek, aki 3-6 havonta ruhatárat cserél(t) akkoriban is. Mivel azonban nálam a second hand nem probléma, nagyon jól elláttam a gyereket Next cuccokkal otthon. Aztán egyszercsak itt is megnéztem a weboldalukat, és kiderült, hogy max 5 munkanapon belül INYGENESEN szállítanak Au-ba is. Áraikat tekintve dollárban az itteni Kmart/BigW szintű, vagyis abszolút nem high end. Most rendeltem másodszor, mióta itt vagyunk, és a vasárnap este leadott rendelés csütörtök délután az ajtónkban volt :)  Ezt már szeretem. Magamnak nem vagyok webes vásárló, mert próba nélkül nem bólintok rá, de a gyereknek szuper forrás.
(egyszer még Bp-re is rendeltem, mert akkori árfolyamon szállítással is olcsóbb volt Angliából, mint a fővárosi boltba besétálva....).


Tegnap sétáltunk egyet a parton késő délután, kicsit a szél is lengedezni kezdett, de anélkül is egy pulcsi már felugrott ránk. Visszafelé a kocsihoz már igencsak szedtük a lábunkat, mert hűvös volt nagyon, hisz lement a nap. Napmost mindeközben még gyerekek(!!!) is fürödtek a tengerben, nem csak elvetemült szittya felnőttek :) Kicsit irigykedtem is rájuk, hogy jó volna abba kasztba tartozni. Én a fázós csapatba kaptam állandó tagságot :(

Kíváncsi leszek a télre, az biztos :)