25/03/2017 - Allamoplgarok lettunk

Amikor November 7-en vegeztunk az allampolgarsagi tesztekkel, az autoban arrol beszelgettunk, hogy most jon a “welcome to nowhere” allapot, (udv senkifoldjen), kettos allampolgarsag ide vagy oda, valojaban talan egyik "nemzet gyermeke" sem vagy ugy igazan…

Az eredetit nosztalgikus erzesek vonjak korbe,ezer szal kotodik a multbol, de a jelenben, a mindennapokban nincs mar annyira jelen, nalunk erre ratesz, hogy az itteni magyar kozosseg sem tolunk hangos. Az uj statuszt tekintve meg ha egeszen oszintek akarunk lenni, hat 100% ausztralok sem leszunk soha, mert abba/arra szuletni kell.  

Aztan teltek a hetek, vartuk az ertesitest az allampolgarsagi eskutetelrol, merthogy hivatalossa csak azzal valik minden addigi lepes. Szombaton aztan erre is sor kerult es kezunkben tarthattuk az elmult evek kemeny munkajanak egyik nagyon fontos eredmenyet.

Nem volt teljesen zokkenomentes a dolog, de ne szaladjunk ennyire elore…:)

Indulas elott erosen pozolva :)

A hivatalos ertesitoket az avatasrol Canberrabol kaptuk, meg is voltunk lepve, hogy bar a helyi council (onkormenyzat) intezi, megis federal (szovetsegi) szintrol jon a meghivo. Abban az allt, hogy Marciius 25-en 17.15-kor lesz az esemeny, legyunk kedvesek 45 perccel elobb ott lenni, nyilvan regisztracio, stb miatt.

Igy is lett, a meghivott baratainknak is ezt mondtuk, oket nem hivtuk elobbre, de volt amelyik jott, mert velunk akartak lenni a kezdetektol. A Marion Cultural Center-ben volt az esemeny, az ottani szinhazteremben. Fel otkor mar viszonylag sokan vartunk arra, h megkezdodjon  a regisztracio, es egyre csak jottek az emberek. A pultok masik oldalan azonban semi mozgas nem volt. Oke, az ausztralok nem kapkodosak, de azert ez megiscsak egy hivatalos esemeny, csak el kellene kezdeni a papirozasokat, hogy idoben kezdjunk - gondoltuk magunkban- de hiaba, tovabbra is semmi.

Az allamolgarsagi eskuvel azonos helyszinen epp egy masik esemeny is zajlott, utcai kirakodokkal, korusokkal,kezmuvesekkel stb a kulturak sokfeleseget unnepelte Marion, gondoltuk valami osszeakadt a gepezetben a masik programmal, es emaitt csuszunk.

Egyszer aztan hallottuk a regisztracios pultoknal tipego nenitol, hogy 6-kor nyitjak a szinhaztermet, hogy fel 7-kor kezdhessunk..

(??????)

Ez fel othoz kepest epp ket oras pluszt jelentett.

Aztan amikor kinyitottak az ajtokat, mindenki beult (meg mindig nem volt fel 7) a polgarmester  amikrofonhoz lepett, es elmeselte, hogy mi tortent.

Elnezest kert mindenkitol a tortentek miatt, es tudatta velunk, hogy ok sohasem akartak ezt 17.15-kor kezdeni, egyszer sem volt szo ilyesmirol. A leveleket sajnos hibas idopontokkal kuldtek ki nekunk (ollalla :)) Canberrabol (meg jo, hogy a datum egyezett, es nem vagta gledaba magat parszaz ember foloslegesen, hahha ) es bar majdnem mindenki ott volt elobb, de az unnepsegre hivott prominens szemelyek mind az eredeti/helyes idpontra kaptak a meghivast, igy az o erkezesuket meg kellett varnunk. Szerencsere jottek idoben J

A hosszu elojatekhoz kepest maga az eskutetel mar gyorsan zajlott, nem voltak hosszas beszedek, unalomig ismetelt szonoklatok szerencsere. Elmondtuk az esku szoveget, utana pedig a polgarmester mindenkinek atadta a az allampolgarsagot igazolo dokumentumot, kozos foto, johet a kozetkezo. 

ket "kolcson" gyerekkel

Es, hogy milyen erzes?

Errol egy regi tortenet jut eszembe, amikor meg Tokajba jartam kozepiskolaba es kollegiumban laktam. Szepesvari Andi, az egyik szobatarsam szalloigeve valt eszmefuttatasa ugrott be.

A kollegiumba ugye vasarnap este mentunk vissza hetvegerol es pentek delutan utaztunk haza ujra. Igy ment ez minden heten. Emiatt a csutortok esteket vartuk a legjobban, mert akkor mer pakolasztunk haza a hetvegere, es penteken suli utan szet is szeledtunk a ket napra.

Egyik cutortok este Andi ult az agyan es annyit mondott, tessek itt van a csutortok este, es most nem tudok mit kezdeni vele…

Na, nem mondom, hogy nem tudunk mit kezdeni most magunkkal, de az biztos, hogy nagyon furcsa erzes az, hogy ez a hosszu-hosszu folyamat, ami technikailag valamikor 2010 vegen kezdodott, most bizonyos ertelemben vegetert. Persze ez nagyon nagy orom, es megkonnyebbules, es hatalmas siker, hisz ezt a statuszt mar senki nem veheti el ez mar a mienk, nincs tobb vizum-ugyintezes, szabalyok es papirok, varakozas, varakozas , varakozas es megint varakozas. Es minden varakozas kozben a megfelelo dollarmag utalasa, mert a folyamat nem cask hosszu de koltseges is. Ez most mind mogottunk van, es nem mondom, hogy nem tudunk mit kezdeni vele, de az biztos, hogy masnap picit uresnek ereztem azt a reszet a gondolataimank, ami at a varakozas izgalma toltott be.

Persze mindig vannak uj mozgatorugok, de ekkora volumenu most nincs a lathataron. Talan most kell hatradolnunk, es levezni mindezt, amit elertunk? Igen…ez a legkevesebb amit tehetunk J

xx

PS:

Azon is gondolkodtam, hogy a legjobb idopont volna most bucsut inteni a blogomnak, mert szegeny eleg docogosen halad, de nem teszem, mert szeretem, es szeretni fogom evek tavlatabol olvasni a mostani esemenyeket, erzeseket, megha foghijasak is. igy maradok tisztelettel :)