true blue

A hetvegen vegre tisztesseges nyariasba fordult az idojaras (epp most ert veget :( ). Nehany kiveteles napot leszamitva eddig azert nem sult be a fenekunk a ruhakba, inkabb tavaszias, mintsem nyari volt az idojaras. Panaszra nics okunk, csak (szerintem) lehetett volna mar jobb ido. Persze a helyiek nyilvan maskent itelik meg ezt, mert valoszinuleg a legkondikat naptarhoz igazitva kapcsoljak be az uzletekben/hazaknal es nem a homreseklet fuggvenyeben teszik.
Ergo ha a nap masodik feleben tersz be valahova, tuti, h megfagysz cardigan nelkul (en biztosan), es a nyitott labbeli is vegzetes J 
Nem tudom, h miert jo ilyen hidegre allitani a homersekletet, biztosan abban rejlik a titok, h nem vagyunk helyiek es kesz.

Eddig valahogy az esetek nagyobb reszeben ugy alakult, h tobbnyire delutan, este jutottunk le a partra, vagy keso delelott. Ennyi idonek kellett eltelnie ahhoz, h mas arcat is lassuk a partnak, es szemtanui lehessunk igazi-igazi apalynak. Nem tudom mi volt a hetvegen, de olyan varazslatos szinekben pompazott a viz, hogy csak amultunk es bamultunk. Nem lehetett betelni vele. Azt mar tapasztalhattuk, hogy a viz szine kifogyhatatlan arnyalatokban kepes pompazni, es most ujabbakkal orvendeztetett meg.

SA partjaira sok helyen irjak/mondjak, h feher homokos part, nem a klasszikusnak ismert szinu. Megmondom oszinten, h bar valoban mas arnyalatunak lattam, mint a `hagyomanyosat`, de nem tunt fehernek igazan. Eddig.

Szombaton lementunk delelott es vegestelen vegig ez a feher homok terult el, a tenger pedig valami hihetetlenul gyonyoru turkiz / azur szinekben pompazott. Melle az eg kekje mar tenyleg krealtnak es giccsesen szepnek tunt.

Fotoztam orrba-szajba, mert nem birtam betelni vele, es mert remeltem, h legalabb nehany foto vissza tud adni majd valamit a latvanybol.

Szikraztak a fenyek, tenyleg varazslatos volt.




Na de beszeljenek a kepek inkabb.

Mondtam, h feher :)

Szösszenetek

Az én korosztályom már biztosan találkozott ezzel a szines csodával. Gyerekkoromban nekem is volt, ha nem is pont nem ilyen szandi, hanem ballerina-szerű nyitott narancssárga, de határozottan emlékszem, h ez a fazon is megélt már egy-ket nyarat a nyolcvanas evek vege fele biztosan :)
Istenem, és most újra látom a lányok lábán ezt a színes csodát. Tényleg nincs új a nap alatt. Tényleg nincs új a nap alatt? :D

Cipőmániám nem titok. A szép, igényes, és ízléses lábbeliket imádom, nincs mit tenni. E téren sajnos sebzett szárnyú madárként vergődhetnék itt, de erről írtam már.
Múltkor az egyik óvónéni meg is jegyezte, h milyen jó cipőim vannak, hol szerzem be őket... Na ja, mondom, ez mind otthonról jött, és szerencsémre még tartanak. Ő is egyetértett abban, h itt alapvetően pocsék a kínálat. Sportos vonalon egyébként nem, de az egyéb "hétköznapi dolgozos " lábbelik terén a műanyag, műbőr és társai viszik a zászlót. Vagy a nagyon durvan platform talpu tizensok centis sarku topanok. Pedig szeretem a magas sarku cipoket, terhessegem elott el sem tudtam kepzelni mast a labamon. Aztan jott az ellenkezoje :) Mostmar komfortos mindket stilus, hetkoznap sarkazok, hetvegen laposban tolom :D

Persze azt nem allitom, h még egyetlen olyan lábbelit sem láttam, ami tetszett volna, de azokon már vaskos számokat mutat az árcédula, igy nincs baratsag egyelore :) . Ezeket a szandikat nem tudom elképzelni magamon, akkor sem ha még praktikusnak is mondhatnám a partra, mert ahol befolyik a homok, ott ki is. Sétálni nemigen lehet bennük sokat, mert garantált a vízhólyag, arra meg már egy -  ehhez képest - sima Havaianas is alkalmas :)

Odd spots
Nagyon érdekes ismeretterjesztési felületetre bukkantam itt Au-ban. Nem tudom, h ez mennyire jellemző máshol is - Mo-on nem tapasztaltam hasonlót -, de a női higiéniás termékek hátoldalán vannak mindenféle okosságok feltüntetve, amolyan, tudtad e hogy... típusú dolgok állatokról, emberekről, a világ dolgairól. Innen tudtam meg például, h a bohóchal születésekor még hermafrodita (fiú és lány is egyszerre), aztan kesobb dol el a neme. Mi mindenre jo egy ragasztocsik, nem igaz?  Erdekes persze a hordozo felulet, de a tudast sehonnan sem szegyen megszerezni, en azt mondom :))
Nem fogok a temaba melyebben asni, de idevago az is, h a Mo-n Libresse neven futo termekek itt Libra neven talalhatok. Ugyanaz a brand, meg design meg minden, csak a neve mas kicsit.
Az Axe is ilyen, itt nem igy hivjak, hanem Lynx neven fut. Axe = balta, talan ezert nem hasznaljak a termekre itt ezt a nevet :)
Mas nevcsere most nem ugrik be, amit lattam volna. Van rengeteg helyi marka persze, es par olyan is, ami nalunk is volt valaha, aztan eltuntek  a paicrol, mint a Revlon vagy a Herbal Esseence (de lehet, h tevedek...?)


Es vegul 17 biztos jel, h anya vagy :) Facebookról loptam, vicces, és majdnem mind, majdnem igy igaz :)

1. Nem elrohansz a hányás elől, hanem felé iramodsz.

2. Több dolgot csinálsz 7 perc alatt mint mások egész nap.

3. Az az egy óra a „happy hour" az életünkben, ami a gyerekek lefektetése és az anya saját ágyba dőlése között telik el.

4. Egy pohár bor egy gyümölcsadagnak számít.

5. Bárkivel lefolytatsz egy rövid terápiás beszélgetést, aki hajlandó odafigyelni.

6. Egyedül bevásárolni igazi kikapcsolódás. (Ennek az ellenkezője tökéletes horror tud  lenni, és nem csak a legkisebbekkel.)

7. A fizikai fájdalmat így lehet osztályozni: fájdalom, borzalmas fájdalom és ráléptem egy legódarabra (vagy  barmelyik die-cast Thomas-ra..)

8. Egy tüsszentést is meghallasz a lakás másik végéből az éjszaka közepén, annak ellenére, hogy párod melletted horkol.

9. Inkább aludnál egyet, mint szexelnél.

10. 15 perc a fürdőkádban olyan élmény, mint korábban egy nap wellness kényeztetés.

11. Közönség előtt pisilni a napi rutin része.

12. Ha van másik felvigyázó, akkor bezárkózni a WC-be és hasmenést tettetni, hogy egy kis nyugija legyen az embernek.

13. Külön csokirejteked van, mert nem akarsz mindenen megosztozni.

14. Három napig mosod ugyanazt az adagot, mert mindig elfelejtesz kiteregetni.

15. Csak 30 perc után veszed észre, hogy gyerekcsatornát nézel, pedig a gyerekeid már rég ágyban vannak. 

16. Eldöntöd, hogy nem cserélsz autót, egyrészt mert nincs rá pénz, másrészt mert a huzatban lévő foltok kimoshatatlanok.

17. A nap végén egy fogmosás igazi eredménynek számít.

...eeees a sorsolas

Nos, ma reggel a sorsolas `teljesen hivatalosan` megtortent.

Ime a lista, mindenki rajta van :)

Aztan titkostottam a neveket 

Majd odamentem az akkor meg rajtam kivul egyetlen irodaban csucsulo kollegahoz, es nemi magyarazattal kiserve megkertem, h huzzon egy nevet, mielott azt hinne, h nagyon megsutott a nap a hetvegen...

Ennek eredmenyekent Heni lett az elso szamu:)

Miert elso szamu? Mar a poszt irasakor gondoltam arra, h ha esetleg Au-ban elo nev kerul elo, akkor csinalok egy kettes szamu huzast csak Au-n kivulieknek. Persze igy is lett :D A masodik nev pedig itt all, o Laci. 

Mindketten emailt irtatok, mindjart kerem is toletek, h kuldjetek nekem egz-egy cimet, ahova postazhatok nektek.
Koszi megegyszer minden sort, amit irtatok, nagyon nagy elmeny volt olvasni, varni az ujabb leveleket, kommenteket.

még egy - két nap

Hihetetlen, de idén az eddigi számokat látva messze  a legolvasottabb bejegyzésem lett a testet ölt a statisztika, ami azért is érdekes, mert abban épp nem is írtam "semmiről", vagyis Benneteket kértelek fel, hogy írjatok. :)


Nem szereném túlpörgetni a témát (bár számomra nagyon kedves), csak nem tisztáztam a "kiírásban" , hogy a november 16-a, az hol és mikor érvényes :)

Úgy korrekt, ha ezt is lefektetem, úh itteni (Ausztrál, adelaide-i) idő szerint  November 16-a szombat éjfél a vége, nehéz volna a sok egyéb időzónával kalkulálnom, úh így a legegyszerűbb. Persze örömmel venném, ha azt követően is bármikor írhattok, csak jelen sorsolási körbe azokat tudom beletenni, akik a fenti határidőig teszik.

A válaszok sem maradnak el, abszolút rajta vagyok.

világoskék kabrio

Vasárnap a piaci körünkről hazafelé tartva, az autóból megpillantottam az út mellett 2 bárszéket. Ott áltak jónéhány egyéb portéka között, és már első blikkre is nyilvánvalóan jó állapotúnak tűntek. Számtalan alkalommal autóztunk, vagy sétáltunk már el ilyen kirakott cuccok mellett, de valahogy sosem láttam olyat, ami miatt egy futó pillantáson túl zoom-olni kezdtem volna csillogó tekintettel kincsre bukkanva.
Csak azért mert ingyen van, szar haszontalan cuccokat ne hordjunk már haza, ugye...
Ez most azonban érdemes volt egy megállásra.

Anno még otthon sokszor képzeltem el milyen lehet itt a garázsvásárokon kincsekre bukkanni fillérekért, vagy még inkább kirakott holmit felkapni és vinni boldogan. Ugye erről lehetett olvasni a blogokban már korábban is, úgyhogy hiteles forrásokból gyűjtöttük az információkat.

Nekem ugye semmi bajom a second hand, vagy pre-loved cuccokkal, úgyhogy kész voltam bevenni Adelaide használtcikk piacát:)

A garázsvásár tényleg jó dolog, Beninek sok "kacatot" (értsd apróságokat) vettem már ott, főleg könyv és játékbeszerzésre volt eddig alkalmas. Arra viszont kiváló, hisz tényleg ptom áron lehet venni dolgokat. Ha kisfiú is áll árus apu/anyu mellett, akkor van remény, h találunk valamit, bár legutóbb egy Matchbox márkájú rendőrségi komplexumot vettünk olyan helyen, ahol csak kislány volt, és ez volt a kedvenc játéka anno :)

Az útszéli kincsekre bukkanásban eddig nem volt nagyon szerencsém, perzse kinek mi a kincs.
Az biztos, hogy ha a kidrakott holmik nem létező toplistáját a matrac/ágybetét vezeti :) Nem értettem mi a fenének van ennyi bolt, ahol matracot vehetsz az ágyadba. Azt ugye alapból nem szoktuk oly' gyakran cserélgetni, elég tartós használatra van kitalálva. Itt valamiért ez gyorsabban cserélődik ... (?)...nem tudom még a megfejtést.
Aztán a képzeletbeli lista előkelő második helyén a TV áll (na itt jöhet Mary blogja a képbe, épp a minap írt erről) Még sosem vittünk haza egyet sem kipróbálni, de úgy látszik néha megéri :)
Aztán jön a sorban a minden más bútor, asztalok székek, fotelek, kanapék...Azt mondjuk nem szoktam érteni, hogy miért nem viszi el a tulaj a minden harmadik fa tövénél fellelhető Op-shop (turi) egyikéhez inkább a bútort. Néha ugyanis kissé kibelezve, szétrángatva árválkodnak a kitett kanapék, ami nem szép látvány. Semiképp nem egy bp-i lomtalanítás utcaképe, de a rendezett utcában egy ilyen roncs is feltűnő, ráadásul, ha a saját házad előtt díszeleg. Én nem nézegetném ott hosszasan, de nem vagyunk egyformák.

Jó messzire kanyarodtam én meg.

Szóval  bárszékek, és pár egyéb holmi. Én bizony úgy döntöttem, h azt a két széket szeretném, mondtam Lacának, h álljon meg. Első akadály legyőzve, Ő mondjuk nem az a fajta, aki ezekre olyan lendülettel mozdul, mint én, de sokat változott itt :) Kiszálltam, és meg kell mondjam, nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Talán körbenéztem, h látnak e, olyan érzés volt, mintha ellopnám azt a holmit onnan. Alaposan körbenéztem nincs e kirakva becsületkassza, vagy "árcédula" valahol, de nem volt. Két tök jó fa IKEA bárszék került a kocsiba. Aztán még gyorsan (ez is jellemző volt, gyorsan néztem, még mindig azt gondolva, h talán rosszat csinálok) megnéztem a többi dolgot, amik szintén szép holmik voltak, de számunkra szükségtelenek. Barbie-s éjjelilámpa, vagy egy szatyornyi Barbie baba (szóval kislányé lehetett :), és hasonlók. Egy világoskék nagy természetesen Barbie-s kabriót azért felkínáltam Bencének megtekintésre, persze akarta...

Olyan furcsa volt, utólag már picit bántam is, h miért nem néztem meg alaposabban, lehet, h az oviba jó lett volna egy-két dolog, mert tényleg szépek voltak, rendezetten kirakva, összehajtva, dobozolva, stb. Biztos lámpalázas voltam, és legközelebb már okosabban választom meg, h mit hagyok ott :D


Mindeközben egyre érlelem magamban egy saját garázsvásár ötletét is, mert egyrészt Beni rengeteg holmit nőtt ki az elmúlt egy év alatt, és már adományoztunk is belőle. Másrészt van jó pár olyan dobozban pihegő otthonról csomagolt holmi, ami szép lassan az enyészeté lesz, ha nem teszek velük valamit, pl ágyneműk, törülközők, ruhák. Elvannak, de tönkre fognak menni. Lehet, hogy tartok egy ilyen heppeninget valamikor, meglátjuk :)

re-design

Ezt a bejegyzést tegnap már megírtam, és publikáltam. Aztán este már nem volt a listában. Bizonyára a gyomlálgatásaim közepette kitöröltem, de jó :(

Nem akkora mondanivaló, amit csakazértis meg kell írni, de ha már egyszer itt volt...
Persze újraírtam.
Szóval a múlt hét végén újabb "rohamom" támadt, bizony új külsőt kell varázsolnom a blognak. Erre biztosan sokféle megoldás létezik, és kb kettőt ismerek.
1. a blogger beépített sablonjaival lehet játszadozni. Van pár lehetőség benne, de nem egy dizájnstúdió :)
2. a másik út, h külömböző, a bloggerhez írt template-eket lehet letölteni, és használni, nem részletezem jobban. Ezekben sokkal több vizuális újítás van, ugyanakkor kötöttségek is bőven. Nos, én a második módszernek gyürkőztem neki, gyűjtögettem a lehetőségeket, ami elsőre kifogyhatatlannak tűnt, mert tényleg többszáz template-ből lehet válogatni, csakhogy közben rájöttem, h ez nem is olyan könnyű dolog, mert:
- a sötét hátterű, színvilágú, borongós, melankolikus témákon azonnal ugrottam, nem kell
- lehet röhögni, de a balra rendezett menüt sem tudtam megszeretni, nem áll rá az agyam, furcsa, idegen, úh kuka
- sok-sok dizájn esetén a színvilág még jó lett volna, de annyira más struktúrára volt kialakítva h Lacának nem kevés munkát adtam volna vele, h gyakorlatilag írja át a programot. Ennyit nem ér...
Szóval kudarc kudarc hátán, és messze elkerült az az érzés, h "Megvan, ez az, rátaláltam!".

Ahhoz persze, hogy lássam  a vlóságban az adott dizájnt, mindig rá kellett tölteni az aktuálisra, így hamar be is szedtem egy szépnek látszó de hibás programú (xml) hátteret, azzal aztán a meglévőt is szétcsesztem. Eddigre már kicsit úgy éreztem magam, mintha gyerekként az egyik kedvenc játékom sérült volna meg, és csak remény van a megjavításra...

Na de az okos és ügyes férjem nem hagyott cserben, átérezve a problémám súlyát, és mintegy kétórás munkával javítgatta (írta újra xml-ben) az adott template-emet, hogy újra nézzen ki valahogy a blog.
Addigra már az a template sem volt a szívem csücske, ami mindegy is volt, mert bármilyen ruhába öltöztettem volna a blogot, onnantól kezdve az a hiba minden verzióban ott maradt volna ha nem javítja ki Laca.
Egy szónak is száz a vége, hagytam a francba az egészet, és visszatértem a blogger kínálta lehetőségekhez, hogy abból hozzam ki a legtöbbet, vagy a hozzám legközelebb állót.

Most azt látjátok. Egy időre be is fejeztem ezt a dolgot, mert ez így maradhat végre, másrészt elment a kedvem a teljes újraöltöztetéstől.

Kicsit belegondoltam, hogy valami hasonló lehet egy írónak a fejében, ha borítót kell készíttetnie egy-egy új könyvéhez. Biztosan van ezer ötlete, meg él a fejében AZ a kép, amit a legjobbnak vél, de aztán azt valósággá varázsolni már sokkal nehezebb.

Szörnyű, magvas problémák ezek az életben, tudom :)

Bendzsó

Akik a gyerekkel kapcsolatos írásaimat ugrani szokták, azoknak ez a poszt eddig tartott :)

Benin keresztül számos dolgot figyelhetünk meg az itteni életünk lépéseit figyelemmel kísérve is. Nyilván számára is van bőven feladat, csak könnyebben veszi őket, legalábbis ezt gondoljuk :)

Az biztos, hogy anno, amikor közösségbe kezdtük vinni, tettük ezt azért, mert kicsit tartottunk attól, hogy elszigeteljük (naná, egy ekkora bazi nagy szigeten :), de viccet félretéve, az igénye mutatkozott a társaságra, de csak apa és anya ezt nyilván csak részben tudja kielégíteni. Picit félénk is volt más gyerekek közelében.

Amikor megyek érte az oviba, nagyon ritkán kell sietnünk valahová, úgyhogy nem sajnálom arra az időt, hogy maradjak kicsit, ott legyek mellette, lássam az aznapra szánt mutatványait, a barátait, és beszélgethessek az óvónénikkel. Ezek nagyon fontos pillanatok, nem órákról van szó, de sosem az a menetrend, h bemegyek, felkapom, és viszem is a kocsihoz. Beni is szereti, ha még maradunk, és nem azért mert ne akarna hazajönni, hanem mert látom rajta, hogy milyen örömmel "alakul át mutatványossá", aki bizonyos dolgokat csak ott, abban a környezetben tud autentikusan bemutatni nekem, ahol történtek vele.
Imádom ezeket a 10-15 perceket :)

A másik jó dolog ebben a barátok megismerése. Igen, itt tartunk, hogy barátok veszik körül. ami nekem egy fontos visszajelzés megintcsak. Egyrészt, h vannak neki. Másrészt, akik vannak. Imádom a kis mukikat, cuki kisfiúk, egy igazi csokorra való, és legtöbbjük igazán édes, szóval megnyugtató, h nem csupa ördögfiókával tölti a napját :)
Az óvónénikkel való társalgás szintén nagyon fontos számomra, hisz az aktív óráinak nagy részét velük tölti Beni, folyamatosan szeretem tudni, hogy milyennek látják, mik a nehézségek vele kapcsolatban, vagy mik a pozitívumok.

Kezd ugye kirajzolódni a személyisége, vagy annak csírái, és igazán lélekemelő ezt (is) követni. Úgy tűnik, hogy a szocializálódással nincs gondja, mondhatni a társaság közepe több szempontból is. Egyrészt rendszeresen szórakoztatja őket -ahogy az óvónők mesélik- megnevettet kicsiket és nagyokat :) Másrészt a tekintetben is centrum, hogy a barátainak a személyisége abszolút nem egyező, az óvónénik meg is voltak lepve, h mennyire különböző típusú gyerekeket tud maga köré gyűjteni, és megtalálni velük  a közös hangot.
Mindezt úgy, ugye, h a többiek angol anyanyelvűek, ahogy látom mind...
Mondjuk ez egyre kevésbé lesz neki is igazi korlát, az is biztos. Döbbenetes a fejlődése.

Nyilván néha kapok olyasfajta visszajelzést is, h lökdöste a lányokat, vagy felmászott az asztalra. A minap szintén az egyik (legyen dadus) mondta, h ne aggódjak ezek miatt, mert mind olyan dolgok, amiket ezért és akkor csinál, ha frusztrált, mert ő már tól van azon a feladaton, amin a többiek, mert gyorsabban vág az esze, logikusabban gondolkodik stb.
Meg attól is függ, h ki mondja. Egyik óvónéni számomra nagy talány, ritkán látok mosolyt az arcán, és amikor péntekenként én viszem a gyereket, többször találom a szomszéd csoport egyik asszisztensével trécselve, mint a gyerekek között. na ő szeret üzengetni, h reggel nem viselkedett jó a gyerek... Nem baj, ezt is jó tudni.

Nem akarom is és most aranyba önteni a csmetét, de kétségtelenül ad okot büszkeségre, persze ha tök alsó volna bizonyára akkor is imádnánk.

Egyébként az biztos, hogy valahogy más emocionális közegben telnek az ovis órák. Például sokszor megölelik egymást a barátaival, amikor elköszönnek. Nem csak egy Bye Ben, hanem jön a give me a cuddle (ölelj meg) is. Ugyanígy az óvónénik egy részével is. Van egy idősebb, ő pótnagyi-szerű kezd lenni, imádja Benit.

Sajátos logikai csavar gyerek aggyal és szájjal:
Tesómmal skype-on társalogtunk, Ő mesélte Beninek, hogy Nyíregyházán áálítottak egy cumifát az állatkertben. A cumifa lényege, hogy a kisgyerekek odaviszik a cumijukat, és otthagyják, elbúcsúzva használatuktól örökre...(legalábbis a szülők reményei szerint:).
Beni végighallgatta, majd ennyit mondott:
- Nem akarom, hogy Zoli cumizzon.
Namost Zoli Laca nagybátyja, akik Nyregyházán élnek. Innentől már nyilván összerakható apró mozaikokból a kép. Ha ott hagyjuk a cumit, akkor Zoli érte tud menni, stb...
Nem erre a mondatra számítottam akkor és ott tőle :)

Adelaide hírneve

Ez a mai második posztom, csak szólok:)
A múlt héten a helyi  sajtó attól volt hangos, hogy a Lonley Planet kihozta a rangsorát az általuk leginkább látogatásra javasolt városok (országokra, régiókra is csináltak hasonlót) listáját - persze a világ minden táját alapul véve -, és a Top 10-ben Adelaide is szerepel a 9. helyen.
Hatalmas volt a visszhangja, a büszke, lokálpatrióta Dál-Ausztrálok nem győzték méltatni önmagukat :), h végre lám-lám kikerültek a keleti part nagyvárosainak árnyékából. Nyilván számos szempont szerepet játszik ilyenkor, és minden várost nehéz lehet együtt nézni, hisz nem azonos kaliberűek, de örülünk, hogy kicsit reflektorba került ez a hely is. Van azért számos méltatható dolog errefelé is, ha nincs is olyan fantasztikus Operaház, vagy Harbour Bridge :)
Ahogy a cikk is írja, itt azért sokat nyomott  a latba a kiváló borok, és kaják számossága, sokszínűsége is. Szuper :)

A folytatásban az eredeti cikk, kis angol nyelvlecke.

Adelaide ranked in world's top 10 cities to visit by Lonely Planet

Updated Wed 30 Oct 2013, 8:20am AEDT

PHOTO: Lonely Planet says 2014 beckons big changes for Adelaide. (ABC News: Matthew Doran)

VIDEO: Tourism Minister Leon Bignell backs Adelaide's ranking as top city (ABC News)

RELATED STORY: Lonely Planet casts eye over SA tourist sights

RELATED STORY: Barrier Reef snubbed in Lonely Planet's top 10 dive spots

MAP: Adelaide 5000

Adelaide may often be overshadowed by Australia's bigger eastern capitals, but the city of churches is a heavenly place to visit, according to the world's leading travel guide.

The city has been ranked as one of the top 10 cities in the world to visit by Lonely Planet, finishing ninth in the company's Best in Travel 2014 book.

The annual publication documents the best trends and destinations for the forthcoming year, with the list headed by Paris, Trinidad and Cape Town.

Also making the cut were Vancouver, Chicago and Auckland.

"Having always lived in the shadow of its gregarious eastern-seaboard cousins," Lonely Planet says, "the 'City of Churches' has been quietly loosening its pious shackles and embracing its liberal foundations."

"Adelaide is effortlessly chic – and like a perfectly cellared red, it's ready to be uncorked and sampled."

Lonely Planet’s Top 10 Cities 2014:

1. Paris, France
2. Trinidad, Cuba
3. Cape Town, South Africa
4. Riga, Latvia
5. Zürich, Switzerland
6. Shanghai, China
7. Vancouver, Canada
8. Chicago, USA
9. Adelaide, Australia
10. Auckland, New Zealand

No other Australian city made the top 10, although the Kimberley in Western Australia was ranked second in the list of the world's top 10 regions to visit.

Lonely Planet's Chris Zeiher says the Adelaide Oval redevelopment sparked the city's nomination.

"There's going to be more people probably staying in the CBD to see events," he said.

"Then there's this really cool stuff that's going on with the transformation of some of the spaces within the city itself."

He also says the city's food culture played a part in helping Adelaide make the top 10.

"Of course, Adelaide is a foodie destination anyway and it's incredibly parochial about its local produce."