Miranda Hobbes és én :)

Nincs új barátnőm (apropó, erről a témáról oly' régóta tervezek írni), és valószínűleg ez világos is a név alapján mindazoknak, akik hozzám hasonlóan rajongva követték a Sex and the city avagy a Szex és New York sorozat évadjait. Miranda (avagy Cyntia Nixon) az egyik szereplő e bizonyos sorozatból.
Miért is a párhuzam, és egyáltalán?

Nos, emelt fővel vállalom, h a januárban nagy pofával beharangoztam mozgásügyileg, lásd Tapout XT, az bizony nagy lánggal égett, de elfüstölt hamar. Tetszetős programnak tűnt, éreztette minden porcikámban a hatását, de talán épp ezért mély víznek tűnt a semmiből rögtön abba vetni magam. A fájdalomra jöttek a hosszíbbodó pihenős időszakok, majd az újrakezdés nyomora lélekben és testben, szépen elnyomta a tenni akarást. Visszasüppedtem oda, ahonnan indultam.

Mozogni márpedig kell, fogyni márpedig akartam, és emellett nem belehalni mindebbe a betarthatatlan szíbályok és korlátozások alól titkos kibúvókat keresgélve.

Amikor dolgozni kezdtem, akkor tudtam, h most vagy soha időpont arra nézve, hogy életmódot váltsak. Szinte magától jöt a dolog, nem tettem nagy elhatározást (pedig az is kell hozzá), de amikor észrevettem, h megy ez, akkor tudatosba kapcsoltam.
Szóval nálam ez úgy megy, h ha alakreformot szeretnék, akkor bizony az étkezéseimben kell keresnem a kutyát. Elásva. Mert ott van. :)
Ezzel a meglátásommal nem is vagyok egyedül, még a mozgásban és annak tudományos hátterének ismeretében jártasabbak is azt állítják, h a fogyás (v testformálás) bizony legalább 70%-ban étkezés és a maradék a mozgás.

Beindult a munkásélet a számomra ezzel járó összes változással. Új napirend, még több fronton való megfelelés, némi szorongás, némi feszültség, és ha akarom nulla nasi, mert csak rajtam múlik, h betárazok e ilyesmiket az irodába, vagy sem. Jelentem nem tettem/teszem, sőt.
Pillanatnyilag nem a legegészségesebb vonalat csinálom, mert a napi 5-6 étkezés volna ildomos, tudom. TUDOM. Nálam ez egyelőre nem megy. Délig Ebédig egy nagy tejeskávét iszom.
Ebédre otthonról csomagolok. Ezek a legtöbb esetben valamilyen saláta, vagy legalábbis nagyon nagy arányban tartalmaz friss/nyers zöldséget. Nagyon jó kis előre csomagolt salátákat (nem az öntetes bekevert verziókra gondolok, hanem a különböző fajta levelek mosva/csomagolva verzióra), amik egész sokáig elállnak, így kevesebbet dobok ki, mintha egész fej salit/káposztát ilyesmiket vennék, és lényegesen gyorsabban összedobom a kaját reggel, h minél frisebb maradjon délig. Ez az alap, ezekre a zöldekre rakom az aznap kedvemre valókat. Halat nagyon sokszor, ahogy már írtam, imádom a John West halakat, és azokon pont annyi olaj, vagy szósz is van, amitől a saláta már nem száraz, de még mindig nem egy időzítettenergiabomba.
Szóval hal, vagy csirkehús, mozzarella, cous-cous, mikor mi megy még rá/ hozzá. Ja, és cékla. Abból irgalmatlanul sokat eszek ahhoz képest, amit otthon. Pedig mindig is szerettem.

Ezeket megeszem ebédre. Nem vagyok éhes utána, nem is tolja fel a cukromat az égbe, h utána 3-kor meg akarjak enni egy fél doboz kekszet, és nem is akarok meghalni az álmosságtól utána, amit egy alaposan megrakott hassal bizony nehéz túlélni.

Amikor hazaérünk Benivel, Laca még ált akkor indul bentről.A gyerek olyankor örül kicsit a dolgainak, még nem igényli azonnal a közös játékot/vele foglalkozást, úh van egy kicsi időm, amikor tornázhatok.

Itt jön Fitness Junkie a képbe, akire a facebook-on keresztül bukkantam. Alapvető elve, h mozgásra bírja a nem sportolókat. Ezt nagyon kíméletesen, fokozatosan lehet vele, mert többek között ún 30 napos kihívásokat rak össze, amik különböző testrészek edzését célozzák, de nagyon kis lépésekben. Minden nap egyre nő az ismétlésszám, így nem akartam belehalni az első nap után az izomlázba, viszont szépen tudom gond nélkül növelni az adagokat. Én most 3 félét csinálok egyszerre, de az oldalán minden fent van. Étkezési tanácsok is alapos leírások a gyakorlatokhoz kezdőknek haladóknak. Mindemellett elég szókimondó a csaj, szeretem a stílusát :)

Vacsira szintén a low carb elvet igyekszem követni, vagyis szénhidrát alig, fehérje inkább. Többé-kevésbé megy.

Nem tudok és akarok megvoni semmilyen típusú kaját, mert
1. nem hiszek a szélsőségekben, minden tápanyagra szükségünk van
2. viszont hiszek abban, h a fentieket csakis helyes arányban szabad magunkba önteni
3. ha valamit tootál kitiltanék, biztos, h csak azon járna az agyam, és úgyis megenném előbb vagy utóbb.

A kajálást nézve 2 hónapja, a mozgással együtt 2 hete csinálom így.
És akkor mi a francot Mirandáztam én itt az elején?

Nos, a sorozat legkevésbé szólt a gyerekvállalásról, vagy az anyaságról, sok másról azonban igen :). de történt, h Mirandának mégis született egy kisfia. Természetesen a teste átalakult, a csajos kiruccanásokon már nem tudta ugyanzokat a rucikat magára rángatni, mint azelőtt. Legalábbis nem azonnal. Aztán az egyik bulis este előtt túrta a cuccait, és egy rég elfeledett, de korábban nagy kedvenc farmerra bukkant. Felpróbálta, és bár levegő-benntart-has-behúz állapotban, de össze tudta gombolni, és boldogan ment a csajokkal bulizni, mert visszakapta régi formáját.

A minap elővettem egy nagy kedvenc farmeromat én is, mert álszerénység volna azt mondani, h eredménytelen volt az előző 2 hónap. Nagy levegőt sem kellett vennem, úgy tudtam a gombokat az arra a célra készített lyukba fordítani...a gatyát 2004 (!)-ben vettem Németországban, és mindig is imádtam, mert elég klasszikus farmer (azokat preferálom). Újra jó rám, pedig úgy csomagoltam el anno otthon Mo-on, h jöjjön, a hajó elbírja, de aligha hordhatom újra.
Ez nem végeredmény, csak egy állapot, ami segít abban, h ha szar napom is volt, akkor is csináljam meg a mosgás részét is. A kaja oldala már mondhatom egészen könnyen megy.

Apró örömök az életben, tudom, de jó érzés a "régi" irodai cuccaimat gond nélkül hordani. Ezekből nem szabad kifogynom, mert itt nemigen tudok újabb ruhatárat beszerezi :)))