Ausztrália 2.0

Nem csűröm-csavarom, a majd' három hónapos várakozást követően ma megkaptuk a várt értesítést a PR vízumról.
IMMI Grant Notification subjecttel emailt kapni meglehetősen szívdobogtató, aki valaha átélte már, tudja miről beszélek.
Nos, nekünk ez a második, és bár az elsőt is kellőképpen értékeltük, akkor és ott, mert az volt az elérhető megoldás, itt mégis érezhettük néhány olyan hátrányát, amit jobb lesz magunk mögött tudni a jövőben. Mondjuk holnaptól :)

Elég ha arra gondolok, hogy az állásoknál nem kell tovább részletezni a vízumtípust, csak pipa mehet a PR rubrikába, ami kellő elégedettséggel tölti el a HR-eseket, és nem kell venniük a fáradtságot, h tovább olvassanak olyan cv-t, amit nem PR adott be...
A kindy-ről nem is beszélve, ahová talicskával tolhattuk a kapuba a dollárkupacokat eddig.
Nem utolsósorban az a kötelem is eltűnt ezzel, h SA-ban éljünk és dolgozzunk, innentől szabad az út, ha úgy döntenénk, hogy áthelyezzük máshová székhelyünket.
Ezek nagy dolgok.

Szóval 2 év 4 hónap és 10 nap után (de ki tartja számon :)) érkezett az újabb grant, és ez kondíciókban már a legjobb elérhető opció az állampolgárságot leszámítva.

Mégiscsak nyertünk ezzel a májusban hirdetett feláras opcióval, hisz a normál folyamatok szerint csak szeptember végén adhattuk volna be, és talán 2015 márc-április táján kaphattunk volna PR-t a mai feldolgozási idők alapján.

Hát most boldogság van :)

Új időszámítás indul...

huszonkettő-nullanyolc

Nem akarom elkiabálni, de néhány napja tavasz van végre :) Igazán kellemesen süt a nap, és már melegít is rendesen. Kicsit meg is lepett minket, az a fajta időjárás, amikor "viszek azért egy dzsekit, hátha kell" hozzáállással felkapod a kezedbe induláskor, hogy aztán cipelhesd végig-hosszig, mert még a pulcsi is sok a napon.
Persze a helyiek azonnal rövidnadrág, póló, papucs szerelésben jönnek-mennek (na jó, apapucs majd' egész télen kitartott a lábukon:), ami azért még syámomra erős túlzásnak tűnik.
Mindenesetre a napsütés nagyon szívmelengető :)

Ha augusztus, akkor influenza-szezon is járja itt, aminek a 20 fok körüli hőmérséklet úgy látszik szó szerint a melegágya. Múlt héten az oviban ki volt írva, hogy sorra betegedett le a személyzet, úh borítékolva volt egy ilyen-vagy olyan adag megfázás nálunk is. Hozta is a drágám szegény, szombattól már minden tünetet kipiálhattunk, bár szerencsére nem verte nagyon földhöz a dolog. Persze utálatos dolog, ha beteg a gyerek (vagy bárki a családban). Mi is kaptunk egy kis hintést belőle persze, úh több zsebkendő fogy...

es ha már augusztus utolsó napjai, akkor az nálunk azt is jelenti, hogy újabb évet tudhatunk magunk mögött a világ eme csücskén. Kis családunk épp 2 éve érkezett ide. Minden időtáv relatív, jól pédázza, h Bendzsi több időt töltött már Au-ban, mint Magyagyországon. Milyen furcsa ezt most így látni...Kuzdunk is mostmár a magyarral, épp a minap mondta a tesóm, hogy ő határozottan akcentust hall a magyarjában, ami teljesen bizonyos is, hisz az angolban sok hangzó lágyabb, máshol és máshogyan képzik, és nála az most a primer. Be kell vetnem újabb praktikákat, hogy fejlesszem a magyarját, az biztos :)

Szép lett volna mára a PR-t is a kezünkben tudni, de sajnos ez még várat magára. Ugyanakkor már nem telt olyan eseménytelenül az elmúlt pár nap vízum ügyben.
Ugye az köztudott, hogy telefonon nagyion nehéz elérni a bevándorlást, online meg semmi előrelépés nem mutatkozott az ügyünkben, úh Laca csak próbálta elérni őket. Sikerült is egyszer, és akkor mondták, hogy allokálva van az ügyünk csoporthoz, de ennyit tudnak csak. Ez ugye már valami volt, de még időben be nem határolható továbbra sem, hogy mikor lesz előrelépés. Ezt ugye az követi, hogy CO-t kapunk (case officer = ügyintéző), aki aztán a beadott papírok alapján végül vízumot ad. Egyetlen dolgot hagytunk csak nyitva, az pedig az orvosi vizsgálat volt. Taktikázni próbáltunk kicsit vele, hogy csak akkor megyünk, ha kérik, mert az is előfordulhatott volna, hogy eltekintenek tőle, tekintve, hogy két éve is voltunk, és azóta nem jártunk olyan helyen, ami egészségügyi szempontból magas rizikójú ország. Na de ez is csak egy kis fejős tehénke a bevándorlásnak, csak nem hagyhatták ki, hogy ne menjünk, úgyhogy néhány napja jött a jó hír, hogy kaptunk CO-t, hurrá :))), de ő bizony szeretné, ha orvosira is mennénk. Ez nem olyan nagyon hurrá...:(
Adelaide-ben egy helyen csinálják, a Bupa-nak van egy erre hivatott helye a city-ben. Telefonálás, időpontkérés, oké, szeptemberben jöhetünk... Hú, ez nagyon nem jó, hisz addig áll az ügy. Laca aztán addig nézegette a netet, hogy talált egy másik hivatalos helyet is. Hívta őket, és másnap volt is hely náluk. Hogy lehet ez? Hát mert Port Augusta-ban vannak, 350km-rel északra Adelaide-től :)
Így kirándultnk szerdán egyet a semmi irányába :)
Kicsit sűrű volt a nap, 8 órát autóztunk összesen oda-vissza, de megcsináltak mindent, amit kell. Vérvétel, vizelet, röntgen, vérnyomás. Kb ennyi. Otthon az orvos kicsit jobban megnézett minket, ezek most nem erőltették, na de nem is az volt a lényeg, hanem , h állam bácsi $1200 dollárt kérhetett ezért. Na többek között ezért nem mentünk el előbb, csak úgy, h ha nem muszáj ne dobjunk ki fölöslegesen ennyi pénzt. Kellett, mentünk.

Hát itt tart a dolog most. Beni anyaga készen is van, fel van töltve, mert neki sem vérvétel nem volt, sem vizeletvizsgálat. Nálunk csak azoknak az eredményét kell megvárni, és ha meglesz, töltik fel online a hivatalnak. Onnantól az ügyintéző néni/bácsi csak gyorsan nyomkodhatja az oké-t, és küldheti a grant lettert :)
Reméljük, hogy ez egy hétnél már nem vesz többet igénybe.

Így ha nem is épp napra a 2. évfordulóra, de ahhoz nagyon közel kaphatnánk meg az új vízumot. Reméljük gyorsak lesznek :)

Kis pihenő a Port Augusta felé vezető úton

Téli álom

A blog téli álomra hajtotta fejét. Nem tervezte, de így alakult.
Jónéhányan bekukkantottak a barlangja bejáratán, érdeklődve, kérdezősködve, hogy vajon hol és hogy van?

Nem is tudom miért, de az elmúlt hetek nem ösztönöztek erősen arra, hogy írjak. Tényleg kicsit elvonultam a "nagyközönség" elől. Úgy látszik ilyen is kell. Pedig nem akarom még kitenni az utolsó pontot, még nem.
Nyilvan hosszú kihagyas utan jó volna felölelni mindent, ami történt, de igazaból nagyon sok minden nem is várakozott a publikálandók között.

Először is itt ez a rusnya, cudar, esős, hideg tél.
De tényleg.
Otthonról persze nagyot lehet(ne) mosolyogni azon, h mi vaaaan? Tél az ami 10 fokos és pluszban mérve? Igen, az eszünkkel mi is tudjuk, hogy ez még mindig csak valami klasszikus magyar november es marcius valtakozasa, de amikor mar itt élsz, akkor nem esik jol ez a tél sem... Ez van.
Azt azert a helyiek (es a hirek) is megerősítik, hogy nem átlagos a mostani tél. Pl ma reggelre olyan hideg volt, hogy 126 eves rekord dolt meg vele. A hideg meg nem is volna olyan rossz, mert ha közben ragyog a nap az égen, akkor fene banja. Na de épp ez maradt el mostanság. Úgy június óta kb 7 napból 5-6 volt masszívan borús, esős, felhős, szeles. Igazi fos (mar bocsanat  a plasztikus jelzőert). Épp olyan, amiben olyan nagyon nem akaródzik kint tobzódni a szabadban.

(Ezerszer adtunk iden is hálát az egész házra kiterjedő gáz fűtésünkért. Anélkül nem tudom mi lenne velünk....)
Arra jó volt, hogy a nagy tavolsagban ha neha elkalandozna az agyunk arra, hogy biztosan olyan szar lehet Angliaban az időjárás miatt? Azt hiszem anelkül mondhatom, hogy igen, h igazi esős időszakot láttam volna ott. Ha olyan, mint ami mögöttünk van, akkor az borzalmasan depresszív lehet. Ez is az volt. Most par napja azert baratsagosabb az idő, süt a nap, és van azért ruha rajtunk bőven, de így akkor is élvezhetőbb. Bár eddig mindig az augusztus volt a leghidegebb és baratsagtalanabb, remélem idén ezt letudtuk az elmúlt 2 hónapban...

A punnyadós időjárással kezet foghatott a vízumunk ügye is, és egyutt szökdelhettek egy helyben a sárban, ugyanis jottányit sem mozdult előre a dolog. SA megtette  a magáét, ahogy ígérte, de ahogy a federal kezébe került a dolog, szépen beállt a kígyózó sor végére. Hihetetlenül türelmetlenné tud tenni minket a gondolat, hogy karnyújtásnyira van a PR és csak várjuk és várjuk és várjuk. Persze meghívnak vízumra sok mindenkit, ami azzal jár, hogy x napon belül be is adják/fizetik a díjakat, és aztán lehet várni. Pénz már a kornmánynál, ők boldogok. Igazából az ő szemszögükből nézve érthető is ez a magatartás, mi már itt vagyunk, dolgozunk, adózunk, fizetünk mindent, de mindent anélkül, hogy egyetlen cent támogatást is kaptunk volna. soha semmit. Ez ugye az új vízummal változik majd javunkra, hát persze, hogy nem sürgős nekik. Ja, hogy közben befizettették azt  ahalom pénzt érte? Hát igen...
Na mindegy, bár várni nem jó, és nem inspiráló, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz is, még mindig sokkal előrébb vagyunk így  a folyamatban, mintha megvárjuk a 2 évet (+1 hónapot a tavalyi hazautazás miatt), és akkor adjuk be. Azokra a vízumokra kapásból 6-8 hónap várakozással kell most számolni, ez meg talán pár héten belül meglesz, ahogy a feldolgozási listák adatai mutatják most.

és a munkám
hú, nagyon furcsa helyzetet teremtett a sors, vagy nem is tudom ki vagy mi. Ugye amikor felvettek, 3 hónapos szerződést ajánlottak, merthogy egy projekt végső fázisába kapcsolódtam be. Gondoltam akkor, h jó-jó, majdcsak lesz ott másik projekt, biztos csak ez egyfajta próbaidő, stb. Ahogy aztán egyre jobban megismertem a belső struktúrát, a projektszervezet működését, egyre világosabb lett, hogy bizony ez tényleg az adott projektre szóló megbízás, mert ha végetér, akkor végetér. A manager, akinek dolgoztam teljesen más szervezetbe kerul át, másnak fog riportolni, szóval ő is vette a sátorfáját pénteken, és el is költözött fizikailag is más épületbe, szóval vele a közös munkám véget is ért pénteken. Aug 15-éig dolgozom mégis, mert közben felkértek egy másik feladatra, ammi akkor ér véget. Hogy azután lesz e más, azt ma nem tudom megmondani. Ha nem, akkor újra keresek majd, újabb munkatapasztalattal a hátam mögött.
Azt azért el kell mondanom, hogy nem volt virágos rét és szálldogáló pillangók alkotta kép ez  a szűk 3 hónap...A santos fantasztikus hely, nagyon sokat tanultam, nagyon más volt az egész közeg, mint a GTS azelőtt, egyetlen szépséghibája volt csak a dolognak, az pedig a Project Manager személye, aki a főnököm volt. Azt hiszem a cég egyetlen barmával hozott össze a sors. Nem fogok részletekbe menni, de egy törtető, lenéző, idegbeteg és bunkó indiai pasi, aki minden eddigi nehézsúlyú vezetőmet kenterbe vert. Akik olvasnak, néhányan tudják, h Bujtor Laci nem volt épp egy könnyűsúlyú vezető, na ő ehhez képest angyalszárnyakkal megádott szentként van az emlékeimben... Akárhogy is van, a körülmények megoldották, azt hiszem ezzel az állattal nem is nagyon szerettem volna tovább dolgozni. Kezdtem nem aludni miatta, és ha hajnalban felébredtem, a következők mentek végig az agyamon:
- milyen nap van
- kell e ma mennem akkor az irodaba
- ha kell, ott lesz e a "majom" (Heni barátnőmmel csak így hívtuk), vagy on-site (vagyis valamelyik telephelyen)
- innen más-más dolgok kattogtak végig aztán
A szabadnapom sem "adott védettséget" simán hívott olyankor is, és nemegyszer ordította le a fejemet...

Na mindegy, róla ez is sok volt. Remélem sosem látom többet. Hamar megértettem, h Klaire miért is hagyta el a santost, nem is költöztek sehová, mint kiderült, és azonnal munkát keresett, ahogy innen elment...
Hát ez az élmény a fentiekkel együtt szintén nem segitette azt, hogy túl termékeny legyek itt  ablogon.

Nem volt könnyű időszak, azt kell mondja, és remélem, hogy innentől kicsit felszálló ágban leszek ismét.

Ami jó dolog, hogy Beni baratai kapcsán két helyi ismerős, az egyik már.már barátnő is került a közelembe. Ayden szüleivel igazán jóban lettünk, kedves, meglepő módon velünk nagyon hasonló gondolkodású/mentalistású emberek, hiába ausztrálok.
Leon anyukájával Fern-nel mondhatom, h barátnők lettünk, gyakran szervezünk közös programokat, jókat beszélgetünk, ami az angolomnak is jó, és annak is, hogy hasonló tapasztalatokkal élő emberekkel beszélgethessek. Ő Kanadából jött, úh tudja mit jelent távol élni a családjától. Két fontos tényező más nála: nyilván a nyelvvel itt nem kell küzdenie :) cserébe viszont már nem él együtt a Leon apukájával, ha tartják is akapcsolatot, szóval van nehezseg nála is.

Így volt valahogy ez a téli álommal átszőtt időszak. Azt hiszem mostmár jó lesz felébredni :)

Tegnap végre szép idő volt, csodásta kirándultunk, arról rakok képeket külön.

júniusról eddig

Nagyon gyorsan telnek a napok, pillanatok alatt itt lesz június közepe, és ha nem vigyázok, ismét bjegyzés nélkül, úgyhogy ennek elébe kell mennem :)

Megpróbálok most mindenről írni egy kicsit :)

A munka beindult, bár nagy külső lökést nemigen kaptam az elején. A szerdai napomat leírtam, aztán még a péntek volt közös Klaire-rel, amitől sokat vártam, magamból kiindulva biztosan jól struktúrába raktam volna a legfontosabb tudnivalókat, kontaktokat, stb.
Hát nem így lett. Úgy 11-ig volt az irodában pénteken, azt már kapokodással átszőtt 'mindenbe belekapok kicsit és Te meg csak nézd' jellemezte, úgyhogy próbáltam az agyammal fotózni amit csak tudtam, és nem rettegve gondolni a hétfőre, amit az igazi mély víznek gondoltam. Nos, nem is kellett várnom hétfőig, Reuben úgy dél körül odagurította a székét hozzám,és mosolyogva közölte, hogy itt az első feladat, ő hétfőn utazik Alice Springsbe (illetve onnan tovább a gázkitermelő helyre, de oda repülő nem megy), úgyhogy foglaljak neki repülőt, szállodát, a kocsiját, stb. Ezek nem olyan dolgok, amiket hónapokig kéne tanulni, csak a santosnak saját rendszere van rá, és ahhoz, h csinálhassam mindenhol megfelelő jogosultságok kellenek, amik meglétében nem voltam biztos, viszont idő nem volt arra, hogy csak várjak..
Mindegy, megoldottam.
Minden lett, és reméykedtem, h nincs valami extra apróság, ami majd akkor derül ki, ha már úton lesz a főnököm...
A múlt héten aztán nem is találkoztunk, ő folyton úton volt, telefonon és emailben kontaktáltunk csak. Próbáltam átlátni, amit csak lehet ennyi idő alatt, és keresni  a kapcsolatokat a kül dolgok intézéséhez. Ha nagy cégnél dolgozol a sok előny mellett a szabályozottság, és a behatárolt felelősségi körök miatt ugye minden dologhoz más-ás kontaktot kell találni. Na ez idő lesz, de rajta vagyok.
Rettenetesen elfáradok agyilag minden nap végére, az állomáshoz vezető sétánk alatt gyakorlatilag 2-3x akarok rossz irányba fordulni, annyira kikapcsolok addigra, még jó, h Laca velem van olyankor :)

Összességében élvezem, bár még a komfortzónámon kívül vagyok, de ez eltart még egy darabig bizonyára. Szeretnék sokat-sokat tanulni, és erre bőven lesz módom, de jó volna már picit rutinosabbnak is érezni magam. Tudom, idővel.. :)

A vízummal is nagyot léptünk, ami azt jelenti, hogy június 1-jén beadtuk a vízumkérelmet. Ebben a témában ugye ott tartottam - ha jól emlékszem -, hogy beadtuk az EoI-t, és másnap meg is kaptuk a "meghívót", azaz az időablak megnyílt a vízum beadására. Onnantól fogva (azt hiszem) 60 napunk van rá egyébként, hogy beadjuk. Na annyira nem volt szükségünk, csak egy szűk hétre, hogy biztosan minden papír (és pénz) itt legyen együtt, hogy aztán mehessen fel minden a rendszerbe. Laca úgy két félnapot töltött vele, 30-40 (de lehet, h több) különböző hivatalos papírt, személyes iratokat, igazolásokat, bérhegyzékekekt és sorolhatnám kellett beszkennelni és feltölteni a néhány tíz oldalas, addigra már kirtöltött jelentkezési form-hoz. Na és persze a fizetés, mint fontos lépcsőfok, hisz anélkül mit sem ér az egész. Nem szoktam rébuszokban beszélni az anyagiak azon részéről, ami nem végképp egyéni, és személyes, hogy kézzelfogható legyen a dolog, most sem teszem. Azt írtam, hogy az előre hozott lehetőség más anyagi kereteket is szabott, aktuálisan cirka 6500 dollárt fizettünk be a vízum beadásakor.
Az ausztrál erkölcsi nem volt csak meg akkor a a kezünkben, de folyamatban volt már az is, és a hivatalosan igért 15 nap helyett 3-4 nap alatt meg is kaptuk, ami gyakorlatilag azonnalit jelent, hisz federal (szövetségi) police-tól kellett kérni, nem innen SA-ból. Azt is feltöltöttük, úgyhogy mostmár egy hete csak várjuk, hogy case officer-t kajunk (ügyintézőt), aki nekilát és boldogan végez is hamar az üggyel.
Persze ez a passzív része  alegrosszabb, hír semmi, és igazából CO nélkül kérdezni sincs kit. A weben követhetők uyan a feldolgozási státuszok, de a korábbi naprakész frissítések eléggé el vannak csúszva, utólag látjuk mindig, hogy kb hol tartanak feldolgozásban. Aszerint másfél hónapos csúszásban vannak, vagyis ha nincs extra prioritás a mi vízumunkra (elvileg volna), akkor kb júli közepént tudna sorra kerülni.

Itt ugye ez a június második fele azonban trükkös időszak, tekintve, hogy a pénzügyi év hamarosan zárul ugye június 30-án, ás júli elsejétől újra indulnak a listák, általában új vízumszabályok lépnek életbe,és új árak is, ami nem szokott alacsonyabb lenni az előzőknél. Persze ez a beadottakat már nem érinti (árváltozás), a többi igen. Így most van pár scenario a fejünkben, h vajon mi történhet, de ahogy kalkulálgattuk az időt, a legeslegeslegrosszabb vagyis leghosszabb esetet nézve is addigra meg kell lennie a vízumnak, mire a másikat egyáltalán beadhattuk volna, és azok elbírálása aztán végképp akármilyen hosszú is lehet.
Bízunk abban, hogy legkésőbb júli elején rámozdulnak az ügyintézők, persze ha előbb, az sem volna baj.

Az ovi miatt nagyon jó volna, ugyanis idén másodszor kapjuk az értesítést, h árat emelnek. Hát ez nem jó hír, bár nem drasztikus az áremelés, de fél év alatt akkor is a második. A nagyobb szívfájdalmam az a változás, amit azokra a napokra vezettek be, amikor "holiday-en" (szabadságon :) van a gyerek, vagyis ha tudjuk pl h elutazunk, és előre kiírom bizonyos napokra az oviból, vagy, ami még durvább, ha ünnepnapra esik a foglalás, amikor zárva tart az ovi (mint pl most hétfőn). Eddig ezeket  anapokat fél áron terhelték, vagyis a napidíj felét fizettük músvét nagypéntekre is, vagy újév napjára. Most ez a "kedvezmény" 25%-ra csökken, vagyis ha mondjuk kiveszem mert hazautaznánk, akkor is a napidíj 2/3-át fogják terhelni. Nem nagyon van mit tenni, ez itt általános, és a napidíjak tekintetében a 80-130 dollár/nap árakban még mindig az alsó értékhez van közel a mienk, és nem a felsőhöz. Persze ez ettől még sok. Na az új vízum többek között ehhez hoz majd pár kedvezményt :)

Közben beköszöntött a tél is. Ez önmagában zordnak hangzik, de szerencsére inkább jó az idő mint nem. Napközben, amíg fent van a nap, nics is tél érzetünk, ha süt, akkor igazán meleg van (18-20 fok). Este-éjjal már kevésbé baráti, olyan 8 fok körül, de amíg fűtés van, baj nincs :)
Pár fotó az elmúlt téli hétvégéről:)

Ráadásul tudjuk, hogy ez most pár hétig tart, szeptembertől újra jön a nyárisaba forduló tavasz, úgyhogy nincs panaszra okunk.
Megjegyzem reggel  avonatnál mai napig látunk mezítláb flip-flop papucsban embereket, szóval nincs hideg :) nekik. Persze ugyanott a csizmás is alldigál, ami meg már sok, valahol a kettő között van az igazság, mint sokszor :) Tudnak azért érdekesen öltözni, a papucsos is felvesz felül vastag kabátot, és a csizmáson meg felül ujjatlan blúz van... ki érti ezt?

A többi dolog, ami kimaradt, jön  akövetkezőben :)

D Day at Santos

Hadd kezdjem azzal, hogy itt is megköszönönjem a munkához írt kommenteket, kedves gartulációk sorát, remélem hosszú távon is rászolgálok majd :)

Tegnap munkába álltam, és ma már itthon is vagyok, mert elfáradtam :) Na jó, nem egészen így van. A 3 napos munka kapcsán csak azt tudtam, h szerdán kezdek, de azt nem, hogy a többi napon hogyan és mikor kell majd dolgoznom. Ez tegnap derült csak ki. Klaire, az elődöm H-Sz-P napokon dolgozott. Tekintve, hogy a héten még van, és mivel tegnap a managerem nem volt az irodában, így abban maradtunk, hogy én is így jövök, azaz ma nem, majd holnap újra.
Ez akár változhat is, mert a szervezet is változott kicsit közben, az egyik mérnököt (akihez eredetileg kerestek embert) másik projektre rakták, Klaire azonban inkább neki dolgozott. Most hivatalosan az én főnököm pedig Reuben, aki lehet, hogy más időbeosztást igényel majd. Ez rövidesen ki fog derülni úgyis.

Szóval első nap.
Nem mondom, hogy nem izgultam, mert de, hol nagyon, hol alábhagyott kicsit. Ha egy ekkora céghez érkezik valaki, nem pusztán a munka, de az eligazodás is ad tanulnivalót az első időkben. Anno sokat dolgoztam tréningeken, amiket az új belépőknek tartottunk a Telenornál, és mindig elsütöttem nekik azt a poént, hogy első nap végére annyi az elvárás, hogy megtanuld hol van a be/kijárat a konyha és a wc. Tegnap szembesültem vele, hogy ezek valóban nagy mérföldkövek, és fontos kapaszkodók egy új embernek, h pl visszataláljak a mosdóból az asztalomhoz :)

Kiderült, hogy az az épület, ami a hivatalos központja a Santosnak, nem az egyetlen irodánk, azon kívül még másik kettő is van. Mi is egy másikban vagyunk a Pirie St-en, ami egy pár perc sétára van a főépülettől csupán. Ebben az irodaházban "csak" egy szint a mienk, így átláthatóbb léptákű, és csak kicsit éreztem labirintusnak, szóval betanulni tökéletesnek tűnik :)

Nagyon sok mindenben hasonlít, vagy emlékeztet a Pannonos időkre a környezet, és egyáltalán az egész. Ez azt hiszem jó erős támasz számomra, hogy jól ismerem a nagyvállalati működés bizonyos részeit, vagy azt, h nálunk hogy mentek jogosultság-igénylések, meg, hogy mindenre van/volt policy (szabályozások), meg intranet meg sorolhatnám még. Kicsit olyan volt, mintha egy időutazásból térnék éppen vissza. Persze minden csak ismerős, hisz nem ugyanaz, és angolul van, és az iparág is más, de arra jó, h ne akarjak belehalni az egészbe az első nap után. Sőt, azt hiszem nagyon is jó volt bemelegítésnek :)

A kollégák kedvesek voltak, annyira máshogy viselkednek, mint a GTS-nél...Ott magukba fordulva ültek javarészt, és vagy cseszegetett a paraszt, vagy észre sem vett. Na itt ilyesminek nyoma sem lehetne, mert a harrassment és bullying (megfélemlítés, zaklatás, megalázás) látszatát is kerülni kell. Ezt onnan tudom, hogy az első néhány órában pár online tréninget el kellett végeznem azonnal ahhoz, hogy állandó belépőkártyát kaphassak. Az irodákról, mi hogyan működik, a munkabiztonságról, ami itt extrém fontos, abszolút nem végezhet senki olyan munkát, ami veszélyes lehet, vagy amit a munkavállaló annak ítél meg. Mondhatja, hogy nem csinálja, mert veszélyes. Nyilván akik az olajkutaknál, vagy a bányáknál dolgoznak ez még ezerszer fontosabb, nekik van több szintű tréning is erre.
Meg kellett ismernem a code of conduct-ot (ami a vállalat ún magatartási kódexe, de inkább arról szól, hogy hogyan kell képviselni a Santos értékeit és elveit az üzleti életben, h etikusak legyünk). Ilyen is volt a telenornál, és egy része a jogkövetésről szól, meg arról, hogy tisztességesek vagyunk.

Sok modul közben-végén tesztek voltak, és csak akkor engedett továbblépni, ha megcsináltam a kívánt szintet. Ezért az elején bőszen jegyzeteltem a hallottakat, hogy majd tudjak válaszolni a kérdésekre, mire rájöttem az egyik kérdésnél, hogy semmi gond nincs, ha hibázok, mondja, hogy próbáljam újra, és mindaddig hagyja, amíg a helyes választ meg nem találom. (kellett volna lennie egy olyan résznek, ahol körbevezetnek, és elmondják, h tűz esetén hol van az a pont, ahová mennie kell mindenkinek, ha elhagyja az épületet. Ez a rész elmaradt, így ott csak kisakkoztam a helyes választ:)) Szóval itt nem az volt a cél, h első nap azonnal nyúzzuk szét az új belépőt, hanem, hogy a legfontosabb tudnivalókat tényleg ismerjem meg. Úgy du 2-re végeztem is az összes tréninggel, volt legalább 6 féle, addigra az agyam is megtelt rendesen.
Reggel azonnal volt felhsználónevem, belépési kódjaim, céges email címem, jogosultságaim majdnem mindenhez, úgyhogy előkészítették az érkezésemet, jó érzés volt többször is hallani, olvasni, hogy welcome on borad (üdvözölnek a fedélzeten), szóval más azért ez az élmény, mint amiből kiszálltam. Persze az is jó volt tanulóidőszaknak, de azt mostmár biztosan tiudom, h a bunkót simán feljelenthettem volna bullying miatt, mert ő aztán a tréningen hallottak összes verzióját szinte naponta alkalmazta....

2 után meetingeltünk egyet azzal a projekt managerrel, aki már nincs a csapatban, de az interjún ott volt, ami azt jelenti, h kivonultunk kávézni az utca másik oldalára az egyik kávézóba... Egy fél óra el is repült ott is :)
Aztán Matt az egyik elemző srác 4 körül elköszönt, Klaire is kisvártatva utána lelépett, úh egyedül maradtam, még tettem-vettem, de 3/4 5-kor aztán én is eljöttem. Leadtam a kártyámat a főépületben, mert ugye aznap még csak visitor (látogató) kártyám volt, és elsétáltam Laca elé az irodájukhoz, h onnan egyött, kéz a kézben mehessünk az állomásra. Azt hiszem szeretek a belvárosban dolgozni :))) Reggel együtt megyünk, este együtt jövünk, nincs értelme autózni, időben sokkal rosszabbul járnánk, mint az expressz vonattal, az tényleg gyorsan bent van a város legközepén, mi meg nagyon közel vagyunk egymáshoz Lacával. Simán ebédelhetünk majd néha együtt akár :)

Persze izgatottam állok  a holnap előtt is, hisz a főnökömmel csak holnap talélkozom, és Klaire is holnap lesz utoljára, szerdán meg nem vitte túlzásba a feladatok átadását :) Náhány kávészünetet egy majdnem 2 órás ebédszünettel szakított félbe mielőtt 4 után távozott. Hétfőtől meg már csak én leszek, úgyhogy még pár alkalommal biztosan magasabb lesz a pulzusom reggel  a vonaton :)

Nespresso kv van a konyhában, hát ez maga a mennyország nekem :) és rengeteg gyömölcs van kitéve, szinte azon elleszek, ha nem vinnék ebédet, mert annyi féle van :)
Így telt az első napom, sokat okosodtam, de azt is látom, hogy lesz mit tanulnom még, főleg az iparágról, mert aztán teljesen új, hogy hogy is működik egy-egy ilyen gáz-és olajipari projekt. Hatlamasak, az biztos....

Gáz van de nincs gáz :)

Hú, meglehetősen hosszú történetet tudnék most mesélni, és feltett szándékom, hogy lejegyzem majd ide a munkakeresés 2.0 tapasztalatait, hátha hasznos lesz másoknak is, és talán magamnak is ha egyszer visszaolvasom majd :)

A PR vízum lehetősége már önmagában felkorbácsolta a hullámokat, izgatottan vágtunk bele, tudva, hogy körülbelül ugyanaz a helyzet ilyenkor, mint anno, amikor az első vízum körül kellett döntéseket hozni. Nincs mire várni, élni kell a lehetőséggel, amíg az rendelkezésre áll.
Szóval ez már önmagában is kellő izgalom-adag, és extra, hogy legyen min dolgoznunk, izgulnunk, szerveznünk, csinálnunk, amikor is jött a munkakeresésembe egy hét, amikor 4 interjú is összejött egy hétre. Ez körülbelül a legelkeseredettebbnek és legsikertelenebbnek érzett hetet követte új reményeket keltve. Mert bármilyen fos is volt egy-egy hét végén a mérlegem, hétfőn mindig új reményekkel vágtam bele az új hétbe.

Azon a bizonyos hétfőn délig 3x csörgött a telefonom érdemi hívások miatt, vagy interjú, vagy potenciális interjú miatt, úgyhogy éreztem némi elmozdulást :)

Az egyik hívó aznapra próbált behívni, és bár rugalmasan próbáltam megoldani az időpontokat, ez azért extrának tűnt, és nagyjából kivielezhetetlennek, hacsak nem Bencével az oldalamon jelentem volna meg :) Szerencsére ajánlottak másik időpontot, péntek reggelre.
A hívókból sajnos a legtöbb esetben a gyors ez vagyok és innen-ből az esetek nagyon nagy részében alig értettem valamit az első 3-5 másodpercben, mert megszokásból darálják, mert a vonal még fel sem épül mire elmondta a felét, és mivel az agyam realizálta, hogy munkával kapcsolatos, egy pillanatra átfutott az agyamon az izgulóprogram is, szóval pillanatokig vakon tapogatóztam, és igyekeztem jól palástolni ezt. Aztán általában elhangzott, h ezzel-és ezzel az állással kapcsolatban hívnak, ami vagy segített beaztonosítani, vagy továbbra sem, de ez nem gátolt abban, hogy válaszoljak a hol több, hol kevesebb kérdésre, és ha interjú lett belőle, úgyis küldték a részleteket, hogy hová menjek, mikor és kit keressek.

Így volt ez most is, HR-essel szépen elbeszélgettem, a pozíciót már értettem, azt nem hogy kik és hová, és péntek reggel. ok.
Az összes pályázatomról tip-top excel-t vezettem, minden szükséges infoval, hová, mikor jelentkeztem, kikhez, mi a pozíció, stb. Ennél a hívásnál is a pozícióból próbáltam kiindulni a táblázatomban, találtam is egyezést, de azt nem hittem valósnak, biztos, valami más volt, gondoltam...

Aztán jött az email az interjú adataival, és bizony nem volt tévedés, ugyanazok hívtak, akiket a táblázatomban is láttam.
Na, akkor kezdtem el igazán izgulni...

Amikor állások után kezdtem vadászni, nyilván már jobban átláttam az Adelaide-i business struktúrát,
kik azon kevesek a nagy cégek közül, akiknek itt van Adelaide-ben a központjuk, és volna náluk keresnivalóm saját megítélésem alapján legalábbis :) Nem olyan nagyon sok ilyen van, tekintve, hogy SA/Adelaide üzleti életét  96%-ban kis és középvállalkozások adják. A nagy cégek központjai inkább a keleti parton, vagy Perth-ben. Másrészt itt nagyon sok szempontból eltérő elvárások is vannak, mint bármelyik más államban akár már az önéletrajzok tartalmát/küllmeét is illetően, épp nemrég írt Mary is erről.
Nem zártam kis semmilyen szektort, és cégméretet, de az álom 5-ös azért megvolt a fejemben.....

Hát ezek közül hívott be egy múlt pénteken.
Úgy volt, hogy a leendő közvetlen manager-rel találkozom (Senior Project Engineer), aki vezető projekt mérnök, de aztán mindjárt hárman is jöttek értem a recepcióra. Meglepetésnek nem volt utolsó, gatyám tele, de mostmár lesz, ami lesz. Kiderült, hogy csatlakozott a Senior főnöke is, és az a lány, akinek a helyére kerestek, mert ő átmegy másik államba. Érdekes interjú volt, néha klasszikus, néha igazán szorongatós kérdésekkel, Nem éreztem úgy, hogy az addigi legjobb lett volna, amikor kijöttem, de alapvetően jól ment.

Az biztos, hogy az elmúlt hetekben sokat tanultam, hogy hogyan építsem fel magam egy-egy interjúra, nagyon sok energiát tettem beléjük, mindre úgy készültem, mint egy egyetemi vizsgára.

Hétfőn délután hívtak, hogy gartulálnak, megkaptam az állást. Köpni-nyelni sem tudtam... :))

A nagyobb cégek felé azért kacsingattam, mert ott nem a cégvezető választ nulla HR-es tapasztalattal, és a kondíciók is mások azért. A másik vágyam az volt, hogy milyen jó volna megcsípni valami part-time(nem teljes munkaidős) állást, hogy Benivel is maradjon közös idő, ne csak a hétvége. Tudom, h ez már-már túlzás, és majd a biliből kiránthatom a kezem, ha belelóg, de ha már ilyen messzire jöttünk, akkor merjünk nagyot álmodni, ráadásul is a részmunkaidő nem is ördögtől való, sőt.

Az Adelaide-i irodaház

Így lett, hogy május 28-án kezdek a Santos-nál, mint projekt admin. Az interjún részt vett 2 mérnöknek fogok dolgoni, a projektjeik kapcsán minden admin/asszisztens munkát. Heti 3 napban, ha szüksége akkor kicsit többen, ez majd menet közben kialakul.
Egyelőre 3 hónapos szerződést ajánlottak, ami hosszabbítható, de így is nagyon örültem neki, ez hatalmas lehetőség, és majrézok is néha tőle, már előre.

A Santos Auszrál cég,(South Australia Northern Territory Oil Search) gáz és olaj kitermeléssel foglalkoznak, e téren itt a legnagyobbak. Tőzsdei cég, és hát az iparágból adódóan elég masszív hátterük van. Örülök, hogy más iparágba is betekinthetek, és hát a gáz-és olaj biznisz nem olyan rossz, azt már a Dallas-ból is láthattuk anno :)

Röviden ennyi történt, minden más előzményről majd írok külön :)

visa update

Ma reggel írtam arról, h tegnap este beadtuk az EOI-t (aki nem látta kezdje azzal az olvasást, h értse miről beszélek :)), és ma reggel 9:33-kor jött is az email Lacának:

You have received an invitation to apply for a visa in SkillSelect (Vagyis lehet is beadni a vízumigényt). 

Na EZ GYORS volt :)

Lehet h tényleg prioritással kezelik? :)