7-köz-napi

Szóljon a fáma kicsit a mindennapjainkról is, ha már rólunk szól a blog. Alapvetően. :)
Munka:
Jelenlegi tudásom birtokában úgy látom, h kb 80%-ban ismerem mostmár a feladataimat, és ha jön valami az ügyfelektől, vagy a managerektől, akkor nem kezd azonnal a szívem a torkomban dobogni, és nem kezdem el lázasan forgatni a jegyzetfüzetemet :) 3 hét alatt felszedtem annyi tudást, amivel az alapok helyükre kerültek, nagyjából. A könyvelési dolgok teljes sötétségben lapulnak még, az lesz a következő nagy falat, de ahhoz le kell üljek majd valamikor a külsős könyvelőnkkel, és be kéne jutnom az myob-ba (au könyvelőprogram) is, ami eddig nem sikerült :)

Ezt a minap fotóztam egy piros lámpánál.
Már félúton voltam az ovi felé :)

Megtaláltam a legideálisabbnak tűnő oda-és vissza útvonalaimat is, a hossza próbálkozások után, úh már nem tesztelem tovább a reggeli forgalmat. Ha időben indulok n9-re oda is érek, és n5-kor el is indulok. Ez így kedvemre való. Itt ugye 38 órás a munkahét, úh nem kell napi 8 órát dolgozni. Túlórát nálunk nem fizetnek, de lecsúsztatható, ha mégis adódna túlóra. Én nem gyúrok erre, csodálatos dolog ilyen időpontban távozni, ezt otthon sosem érezhettem, max amíg tanítottam :)

Lacáéknál kicsit rázósabb a helyzet, húzósak a munkanapjai, folyamatosan keresik őket az ügyfelek, hívják mindenféle problémával. Ő már futott bele olyan ügyfélbe, aki az akcentusát és nevét hallva látványosan bunkó stílusba váltott. Persze ez a kisebb arány, de aznapra okozott azért némi lelki törést. Hát igen, ez is része a mindenappjainknak, nem 100%-os az elfogadottsága a bevándorlóknak, és ha ezt épp a saját bőrünkön tapasztaljuk, az nagyon nem jó.

Én ilyenbe még nem futottam bele, de az biztos, h nem vagyok teljesen önmagam a munkakörnyezetben. Néha inkább nem szólok attól tartva, h hülyeséget mondok, vagy nem helyesen. Ezt főleg a pénteki ebédeknél érzem, mert akkor ugye kívül vagyunk a business témákon, és a kollégákat is nehezebb utolérni/megérteni az átvitt értelmű dolgokat, utalásokat.

Itt ugye az ebédet mindenki magának viszi a munkahelyére, vagy kimegy ebédelni valahová. Mi az első utat választottuk, a második nagyon költséges és időrabló dolog, úh minden nap, vagy másnap munka után összedobok valamit. Igyekszem olyat, aminek nem árt, ha alszik egyet a hűtőben, vagy ha marad ehető kétszer is. Magamnak többnyire salátákat csinálok, hamar megvan, és számos előnye is van :) Ezzel a procedúrával nincs bajom, belefér az estékbe.

Ovi
Alapvetően rendben van, egy dologgal vagyok nagyon elégedetlen. Ez is a kulturális különbságekből fakad. Konkrétabban a gyerekek öltözködésére való figyelem. Sajnos nem egyszer érkeztem már úgy az oviba, hogy meítláb volt a gyerekem az udvaron. Értsd cipő ÉS zokni nélkül tök csupasz lábbal. Az, hogy a dereka full kint van a nadrágból, az teljesen alapvető szinte. Itt ilyenekre nem figyelnek, ez ugye a mezítlábasok országa, télen is elfogadott. Én meg csak kapkodok levegő után ezt látva... Persze folyik is az orra Beninek, bár szerencsére komolyabb megfázást még nem szedett össze, pedig számítottam rá, h a közösségbe kerülés hoz majd új bacikat. Edződik a gyerek, tudom, nem is szeretném hímes tojásként kezelni, de az udvari mezítlábazásért azért szóltam az óvónéniknek, h adják rá a cipőt. A dolog forrása a homokozó, ugyanis ott leveszik a cipőt, csakhogy a homokás befejeztével nincs aki visszaadja rájuk... Na mindegy, túl fogjuk élni, csak az anyatigris szemnek ezek nem szívlelendő pillanatok :)

parkolj, óra indul!

Azzal, h dolgozni kezdtem, a mindennapos autózás is részévé vált az életemnek. Ez számomra megintcsak újdonság, mert még akkor sem tettem így, amikor otthon céges autóm volt. Tekintve, h sok-sok évig Lacával mindketten Börsön majd (aztán én Tbálinton) dolgoztunk, így sokszor mentünk egy autóval akkor is, ha kettő volt. Plusz napi 1-1 óra plusz együtt.
Most is egy irányban vagyunk, akár együtt is járhatnánk, de számos ok miatt mégsem kivitelezhető, csak elméletben :)

Az irodaház a Greenhill road-on van itt. Ezt csak azért mellékelem, h vizualizálható legyen a leírásom :)

View Larger Map


A Greenhill road 2x3 sávos út, a z irodákkal szemben végig zöld, csak parkok, ahogy a térképen is látszik. Van garázsszint az irodaház aljában, de több cég is lakik itt, így limitált a parkolóhelyek száma, és valahogy nekem már nem jutott :) Ezzel persze nem vagyok egyedül a GTS-nél :) Szóval csak az utcán tudok parkolni.
Az utcán errefelé három féle szabály van:
1.) ingyenes, 2 órás parkoló kezdési és zárási idő nélkül, vagyis megállhatok reggel 8-kor is vagy délután 5-kor is, de két óra múlva el kell hagynom a helyet. Ha tudok, átállok egy másik kétórás placcra. Ez nem mókás, kétóránként lemenni, és keresni újabb helyet, mert persze ha fél 9 körül érkezem, már egyet is alig találok. (ezért is jobb előbb menni...)
2.) A Ghill road irodaházak előtt oldalán ugyancsak 2 órás parkolás van, de azzal a csavarral, h csak 9-16.30 között szabad megállni, sem előtte sem utána.
3.) a Ghill Rd másik oldalán (a parkos rész mellett) nincs kétórás korlátozás, azonban itt is csak 9-16.30 között szabad megállni, sem előtte sem utána.

Így aztán a korai érkezésemmel megállok az egyik utcában, ahol szabad 9 előtt, és 2 órán belül lemegyek, és átállok a Gh rd túloldalán oda, ahol 4.30-ig lehetek. Onnan már nem szoktam átállni sehová, hanem hazafelé veszem az irányt :)

Nem mondom, h mókás, de ez van.

Az időkorlátok betartása nagyon fontos, mert itt azonnal jönnek ellenőrizni. A parkolást az adott council szabályozza, és ellenőrzi. 4.30-kor rögtön jönnek, és aki ottmarad, az vaskos büntetést kap. Laca eddig 2x kapott, még az előző munkahelyén, amikor járkált mindenfelé, és egy kétórás zónában elcsúszott pár percet. Azonnal ott volt a csomag...
Első péntekemen a közös ebéd miatt pici munkám maradt még, amit hazamenés előtt mindenképp be akartam fejezni, így a szokásos helyemről még átálltam máshová. Az általam 2. számúnak jelzett részbe, amiről akkor még csak azt tudtam, h csak kétórás, a másik tiltás nem volt meg az agyamnak. 16.40-kor slattyogtam ki az autóhoz, és igyekeztem a kindy-be Beniért. Kis idő múlva vettem észre, h valami lifeg az ablaktörlőn. Azonnal belémhsított a tudat, h tuti megbüntettek, de nem értettem, h miért. Felhívtam Lacát szomorúan, h bizonyára megbüntettek, pedig átálltam, nem is értem, stb-stb. Akkor derült ki, h a tilosba álltam át... Azt hiszem egy életre megtanultam.
Nem aprózzák el a büntetést, 230 dollár mindezért a fisakóért cserébe... nagyon szar érzés volt, de mostmár nincs mit tenni, azóta minden kiírást 6x megnézek.

A főnökeim mondták, h mindenki átesett már ezen a "tűzkeresztségen", soha semmi más büntetést nem kaptak, se gyorshajtás, vagy piroson áthajtéás, semmi, de a parkolást a benyaltuk mind.
Welcome on board így is :D

munkásélet

Lógok egy ideje már ezzel a bejegyzéssel, de kár volna tagadni, hogy némileg lecsökkent a szabadidőm mióta dolgozom.
Azt kell mondjam, h az ozzik lustaságáról és elmaradottságáról hallható hírek számomra nem bizonyultak igaznak Fokozhatom mindezt azzal, h Lacáéknál sem megy a malmozás, náluk is pörgés van...
Na, de kezdjük az elején.
Kerek két hét van mögöttem, úh minden tapasztalatom ilyen mélységű rálátásból fakad. Nem is tudom elképzeltem e azt valaha, hogy milyen lesz majd újra dolgozni szülési szabadság után. Nem könnyű játszmába ültem bele, az biztos. 3 év után visszamenni dolgozni nyilván önmagában is kicsit átrajzolja a mindennapokat és abban a szerepemet. Az, hogy mindezt külhonban tettem, némileg nehezítette a pályát. Az meg, hogy az otthoni rutinoknak csak egy része alkalmazható itt, az fokozza mindezt, és persze az anyanyel teljes kizárásával zajlik az irodai élet, nos ezek keveréke már ütős koktél így az elején. Az első héten kifacsarodtam teljesen, a második már barátságosabban bánt az agysejtjeimmel :)
A munkámról kicsit:

a birodalmam :)

adva van ez a kicsi cég, amit három korábban együtt dolgozó mérnök csinált, ők hárman az igazgatók, úh kapásból 3 főnököm is van :) A többiek is szoftverfejlesztők, csupa pasi. Ez jó, mert nincsenek nőcis rivalizálások, de új barátnőm sem lesz a cégből, az biztosnak látszik :)

ez is az

Egy osi pi softvert fejlesztenek, és ezzel kapcsolatos dolgokat csinálnak. Tanácsadás, üzleti elemzés, stb.Ipari felhasználók az ügyfelek, mint SAwater, meg Melbourne water. A termékről mondhatni még egy kukkot sem tudok, elég niche a szoftver és a felhasználási köre is.
Az én dolgom minden, ami az irodával kapcsolatos, és nem a mérnökök csinálják. Full adminisztráció, kis beszerzés és a marketinges dolgok.

az iroda többi része

Az iroda nagyon sokban hasonlít és emlékeztet azokra az időkre, amikor a Pannonos dealerek back-office-át vezettem. Ez a része jó, mert abból sokat tudok átemelni. Munka van, eddig még egy percet sem unatkoztam, de nyilván bele kell rázódnom. Ráadásul mindent 3x ellenőrzök inkább, csak, h meggyőződjek tuti jó e. A számlák kezelése a legnehezebb egyelőre, mert egyrészt nem vagyok könyvelő, ráadásul ebben van a legnagyobb káosz visszamenőleg, harmnadrészt számomra ez a legnagyobb para, h a számlákkal el ne csesszek valamit :)
Mindenki ausztrál (rajtam kívül), egy igazgató kínai, de ő is itt él középiskolás kora óta. Mondjuk az angolja így is botrányos, már ami a kiejtését illeti...
A munkaidőm hivatalosan 9-5.30 között volna, de az már az elején megbeszéltük, hogy nekik ez nem fontos, csak az, hogy a core iroda időben legyek, vagyis 10-4 között. Így előbb megyek, és előbb jövök el, ami azt jelenti, h 8-f9 között érkezek és 4-f5 között távozok. Ezt így szeretem :) Laca 9-re jár, úh ő viszi reggel Benit oviba, és enyém a délután. Ha hamar felkapom agyereket, akkor 5-re itthon is szoktunk lenni. Arra gondolva, hogy ha majd beköszönt a strandszezon, ezek nem rossz kilátások, h még lejussunk a partra majd munka után is.
Lokáció
Az iroda cca 13 km-re van, a CBD külső peremén, szerencsére a hozzánk közelebb eső déli részén. Azért mióta minden nap megyek, picit átalakult a véleményem arról, h itt nincsenek dugók, mert vannak, főleg, ahogy közeledek a CBD felé. Mondjuk az is igaz, hogy az első 8-9 alkalommal minden nap más útvonalon mentem, mert ennyi variáció van legalább, sőt, ha akarom még több is :)) Szóval nincs az, h beálltál egy helyen, akkor ott vesztél. Reggel így 25-40 perc között tart az út háztól házig, visszafelé kevesebb, mert a csúcs előtt indulok.

Összességében nagyon szerencsésnek érzem magam, h nekik dolgozhatok. Sokat fogok tanulni a helyi dolgokról, nagyon értékes tudás-tapasztalat kombó lehet majd ez. Angolozás szempontjából szintén felbecsülhetetlen, bár gyakorta érzem magam tök hülyének úgy kb minden szempontból. Mindent azonnal eés elsőre zseretnék tudni, érteni, ami azért nagy kihívás. Az rossz, h nem az elődöm adta át a munkát, mert bár kaptam folyamatleírásokat, eléggé autodidakta módon kell elsajátítanom a tudnivalók egy részét. Majdnem minden nap történik egyelőre valami újdonság, amivel addig még nem találkoztam, de másodjára már magabiztosabban kezelem :)

A főnökök ugyan hárman vannak, de egyikük az, aki a mérnöki munkán túl a cégvezetést is irányítja, így leginkább tőle kapm a feladatokat. Azt kell mondjam, h kedvesek, korrektek, és értékelik az igyekezetemet, ezt azért egy-két kommentből ki lehet szűrni.
Vannak azért olyan dolgok, ami saját nyelven olyan evidens, és könnyed, de más céges kultúrában már nem vagyunk benne olyan biztosak. Ezeket mind meg kell újra tanulni.

Minden pénteken közösen ebédelünk, ami azt jelenti, h rotációban mindig valaki más kiválaszt egy helyet, ahová elmegyünk együtt, és ebédelünk, beszélgetünk lehetőleg nem üzleti dolgokról. Ez egy tök jó dolog, és heti 1 céges ebéd plusz juttatás :))
Első péntekemen már épp én szervezhettem ezt, de szerencsére kaptam jó tippeket, h hvá mehetnénk, Mary-nek ezúton is köszönet érte :)

Beni jól bírja az ovit, bár nyilván Ő is fáradtabb a mindennapos koránkeléstől, este azért hamarabb kidől. Most a hétvégék értékesebbek lettek, ez van.

Összességében pozitív az egyenleg, bár egyelőre sokkal fáradtabb az agyam, mint a munka megkívánná. Kicsit korán indul a nap, de nagyon jó érzés "időben" eljönni, A házimunkát kicsit okosabban kell szerveznem mostmár, de kicsit átgondoltabb szervezéssel minden heléyre tud kerülni, úgy látom.
Csak pozitívan, és különben is mindenhol azt szajkózzák, h három hét múlva tavasz lesz :))

kis-színes-csokor

Rég írtam apróságokról, most eszembe jutott néhány, úgyhogy teret engedek nekik :)

Képeslap:

Ahogyan a nyomtatott könyv is a szívem csücske, maradi dolog vagy sem, úgy a képeslapokat is nagyon kedvelem. Kicsit sajnálom, h leáldozóban van nekik, pedig olyan izgi volt egy-egy nyaralóhelyen beszerezni a képeslapokat, majd néhány gondolattal a hátukon útnak indítani a családhoz. Kicsit facebook utnérzés, nem? Jó sokan láthatták, olvashatták már akkor is, h ki hol járt, és ott jó az idő, és minden nagyon szép :)

képeslap hátoldala

Aztán néha előbb tértünk haza, mint egy kóbor képeslap, de a következő érkeztéig kitüntetett helyeken vigyorogtak vissza ránk :)
Emlékszem, hogy gyerekkoromban karácsony előtt enyém volt a kitüntető feladat, hogy megírhassam a képeslapokat szerte a rokonság számára, amit aztán mindenki aláírt. Húsvétkor ugyanígy. Nosztalgikus, de szerethető dolog ez, na.
A minap kaptam egy képeslapot.
A fogászattól, ahol tavasszal ősszel jártam. Vicces és szokatlan, h ilyet küldenek, de tetszett :)
Tulajdonképpen fel is hívhattak volna, de nem, ehelyett küldtek egy ilyen emlékeztetőt. És még macskás is, szóval telitalálat! :)
Mondjuk azt nem tudhatják nyilván, h doktor Tamás májusban szépen elvégezte mindazt, amit most ők szeretnének.

A házunkban jelenleg nincs túl sok szobanövény. Mondjuk gyors fejszámolást követően megállapíthatom, h pontosan egy darab van. Volt egy mikulásvirágom is korábban, de a karácsony elmúltát nem tudta sokáig tolerálni.
Valamikor pár hónapja vettem az Ikeában egy orchideát. Újfent, bár itt AU-ban ez volt az első. Gyönyörű virágnak tartom, és szívem szerint jó sokat tartanék belőle a ház minden pontján. Szépen virágzott, majd ahogy lenni szokott, lepotyogtak a virágai. Nos, minden eddigi történetem itt ért véhet az orchideákkal, mert valahogy sosem virágzott újra. Vagy kiszáradtak, vagy kirohadtak a túlöntözéstől, de nem találtam nekik egyensúlyi állapotot sosem. Amikor hazautaztunk a ház kulcsát és az akkor már majdnem kóró növénykét is a szomszédokra, Robertékre bíztuk. Nagyon vicces volt, amikor visszatértünk, és hozta át a kaspót, amiből egy abszolút élettelennek látszó már tagadhatatlanul kóró ágaskodott, de nagy mosollyal közölte Robert, h ne aggódjak, él a növény :) És tényleg. Nem sokkal azután bimbók hada sorakozott a z ágain, és szemlátomást nőttek. Benivel nap-mint nap figyeltük a változást.
Aztán tegnap kinyílt az első hatalmas bimbó, és gyönyörűen virágzik hamarosan az egész.
Hatlamas áttörést értem el a gondozása terén.
Kikísérleteztem ugyanis két fontos összetevőt a sikerhez:
1. több költöztetés után a fürdőszobában lakik most télen, ahová gyönyörűen besüt a nap, de este sincs hideg, mert ott is van fűtés, plusz pára fürdés után, amit kedvel.
2. Vigyázat, ez nagyon tudományos lesz:
Öntözésügyileg nem akartam bakot lőni újra, és újrahasznosítássalegybekötve megtaláltam a tökéletes öntöző eszközömet. Egy Nivea dezodor (lila színű) kupakjával öntözöm. Pontosan heti 2x, és pontosan 2 kupak/ alkalom.
Szerintetek tízes skálán mennyire volt vicces Robertéknek az "öntözőt" is odaadnunk a virággal együtt? :)


(nem) sújt az adó

Adózni itt is kell, nincs mese. Az adóév június 30-án zárult, és júli 1-jén indul az új pénzügyi év. Ez szerintem okos megoldás, emlékszem, hogy a naptári évvégén mit szívtunk a leltárok és egyebek miatt anno a cégnél.

Ezen okból kiindulva (új pénzügyi év) az állásajánlatok is ilyenkor kezdenek el szaporodni a piacon, hisz új budget-ek nyílnak. Szóval időzítésre mindenképp a mostani és következő hónapok a legalkalmasabbak, semmiképp nem a január-június közötti.

Na de kis érdekesség. magyarországon ugye adóbevallás néven fut mindez. Itt tax return, azaz adóvisszatérítés. Mennyire más a gyerek fekvése, ugye? Körülbelül ez a két véglet jellemző az összes kapcsolódó dologra is. Nálunk még csak Laca adózott az elmúlt időszakban, így Ő adott be tax return kérelmet. Namost, simán megcsinálta könyvelői segítség nélkül elsőre...Ráadásul 9 nappal a beadást követően számlánkon volt a visszatérített összeg. (egyébként ha valaki mégis könyvelvel csináltatja, érdekesség, hogy nem kell érte külön fizetni, hanem a visszatérített összegből kapja meg a könyvelő). Ez már közel van a poháralátéthez, azt kell mondjam.

A munka világába való visszatérésem kapcsán nyitnom kellett super (itteni nyugdíj) számlát.

Ezt webes felületen kb 5 perc alatt néhány kattintással meg tudtuk tenni. Nem kellett hozzá a fél életünket papíralapon bennyújtani és személyesen igazolni mindazt, amit az igazolás igazolása tartalmaz.

A bankból aztán megkerestek, hogy megcsinálják a számlavezető bankomnál is amit kell, ha szeretném. Ők. helyettem. Csak azonostísam be magam telefonon. Ez kb 3 kérdés megválaszolásával 2 perc alatt lezajlott. Mindeközben persze halál udvariasak, segítőkészek voltak. Jajj, de nagyon más ez itt.

Lényeg a lényeg, ügyintézés szempontjából abszolút paradicsomi állapotok vannak, ezt tartom továbbra is.

Közben megérkezett a családba Hunyadi Eszter (aka Hyunday Excel) is, a második számú autó. Egy kocsibeállóval arrébb lakott eddig, úgyhogy ismeri a környéket. Kicsit megkopott már  a fénye, de pörgős kis kocsi, és a kéziváltós mivolta miatt egyelőre Laca jár vele.

Ráadásul az elmúlt napok esőzései után újra süt a nap hétágra, szóval mi kell még?

Ismét a parent room-ban

Először is köszönöm a gratulációkat a kedves, pozitív és támogató jótanácsaitokkal együtt. Nem kezdtem el egyesével megköszönni a kommentek alatt, de most pótolom, és tényleg jól estek :)

Ott tartottam ugye, hogy ajánlatot megkaptam, elfogadtam és itt újabb pörgés indult.
Az interjú után hazafelé első utunk a childcare-be vezetett, h megtudjam, van e hely náluk. Ez volt a legkézenfekvőbb, hisz ismer mindenki mindenkit, nagyjából azonnal tudott volna kezdeni újra Beni.
Volna.
Három napra azonnal kaptam biztosítékot, ill arra, hogy negyedik is lesz nagyon hamarosan. Örültünk (mint Vincent :)), hiszen viszonylag gyorsan full time helyet találni nem triviális kategória. Másrészt ez változhat folyamatosan, hisz ha valakit kivesznek, akkor azonnal felszabadulhat hely. Az időzítés önmagában nagyonis ideális lett volna, mert épp téliszünet volt, most hétfőn indult az újabb term. Ez eddig azt jelentette, hogy folyamatosan (azaz minden term elején) kezdhettek az iskolában a reception-ben (az igazi iskola előtti év az 5 éveseknek, amit már azonban a suliban töltenek a gyerekek), és ilyenkor azok helyére lehetett újakat felvenni , akik 5 évesen kirepültek a childcare-ből/kindy-ből. Nos, ez a szabály változott, azonos időben kezd minden gyerkőc a term 1 elején, vagyis januárban. Így a kindik belső mozgása is alábbhagyott, ergo, nehezebb évközben helyet találni...
Ezért örültem a 4 napnak is. Jeleztem a leendő vezetőknek, akik mondták, h ők teljes munkaidőben szeretnének alkalmazni mindenképpen, úgyhogy majd 4 nap iroda 1 nap home office osztásban megoldjuk, amíg nem lesz 5. napra is ovi. Újabb áll leesés a hozzáállásuk miatt, és örülés, szuper.

Amikor kezemben volt az ajánlat pénteken, benne a számokkal is, akkor hívtam a childcare-t, h megerősítsem az igényünket, indulhat a 4 napos foglalásunk. Hát kiderült, h igazából 3 nap van a negyedik csak időnként, de biztos lesznek hiányzók, stb...Gyomrom összeugrott, jajj, de jó, azonban nem állhatok oda a vezetők elé ezzel a kéréssel, úh gyors akcióba kezdtem.
Elkezdtem hívogatni azokat az ovikat, akik anno is a listánkon voltak, hátha...
Az egyikben kis tanakodás után visszahívást kértek, ami 5-10 percen belül meg is történt, és lőn csoda, 5 napra tudtak helyet ajánlani.Brighton-ban van ez az  ovi, az élet furcsasága, h anno, mikor keresgélni kezdtünk, ez volt a listánkon az első helyen, mint később kiderült 1 éves várakozási idő van ide. Most valami oknál fogva éppen volt helyük, hip-hip-hurrá. Gondolom két dolog segített nekik ebben:
1. Beni épp a toddler csoport végén van (három éves korig vannak ott), ill a szobatisztaság függvénye még. Nos, mi éppen a kellős közepén vagyunk ennek a projektnek, és lekopogom nagyon jól állunk. Ez mondjuk szívfájdalmam, h nem tudom végigcsinálni vele itthon az egészet, de talán már nem veti vissza majd ez a változás. Így ha betölti októberben a hármat, tudják is mozgatni feljebb.
2. A másik a teljes idős foglalás. Ez nyilván prioritást élvez az 1-2 naposokkal szemben. Megjegyzem anyagilag is jól jövünk nekik, hisz komoly napidíjakat kell fizetni mindezért.

Így abban maradtunk, hogy hétfőn délután ellátogatunk, és elkezdjük a beszoktatást. Nyilván volt bennem para, hogy új helyre kell vinnem, de tekintve, hogy ugyanannak a hálózatnak egy másik ovija, így külsőleg, és működési struktúrájában ugyanolyan. Ez azért komoly kapaszkodó a gyereknek. Nyilván a személyek mások, akikkel együtt lesz, de a gyerekek rugalmassága lenyűgöző. Azért állítom ilyen magabiztosan, mert eddig is számos példát láttam már rá, de ma például nem akart hazajönni ebéd után...Tegnap csak körülnéztünk, kicsit játszott, én kitöltöttem addig a szükséges form-okat, és ma reggel vittem újra, h majd délelőtt lesz, amíg komfortos neki. A vége az volt, h kiakadt, h el akarom hozni, hisz épp az udvarra készültek menni....
Így ma délelőtt majd' 3 órát ismét a parent room-ban tölthettem, de szerencsére nem kellettem vészhelyzetet csillapítani, mert nem volt :)
(Újra)kezdésnek nem rossz, sőt biztató, úh holnap marad, amíg akar :)

Az anyagi részéről annyit, hogy mivel nem vagyunk PR-ok (állandó lakosok), így semmilyen kedvezményt, támogatást nem kapunk a childcare-hez. Ez így napi cca 80 dollár-ba kerül. Ez info azoknak, akiket érinthet majdan e téma. Nem csak ennél a hálózatnál ennyi, általában mindenhol, néztem jó pár helyet. A kedvezményekkel nem tudom milyen mértékig csökkenthető, függ a jövedelemtől is, és felülről korlátos, úh az némileg egyedi mindenkinél. No, majd bő egy év múlva csökken ez a teher :) Addig húzós. de úgy tekintem, h childcare díja + nekem nyelviskola, merthogy a napi munka az azzal is felér majd, ebben biztos vagyok :)

GTS nélkül mi nem tudunk élni?

Hú, nagyon messziről tudnám indítani a mai bejegyzésemet. Olyan pillanatokban születik, amire sokat vártam, és sok küzdelmembe került.
Az ideköltözésünkről mondtam már néhányszor, h önismereti magántréning. Ez kicsit az "an idiot abroad" és Bear Grylls műsorok keveréke. Itt vagyunk a virtuális késünkkel és a valóságos elszántságunkkal, és a nap végén vagy van vadhús az asztalon, vagy nincs. Átvitt értelemben persze.

Majdnem napra pontosan 3 éve tettem le a lantot Törökbálinton a Telenor irodaházában, ami ott és akkor nagy örömömre szolgált. Kemény évek álltak mögöttem, és a siker kézzel fogható volt, mégis volt annak az éremnek is másik oldala...
Nagy pocakkal és nagy reményekkel kezdtem készülni az új életünkre, amikor már hárman leszünk. Úgy anyukásodtam át semmi perc alatt a magabiztos, munkamániás menedzserből, mint akit intarvénásan kezeltek. A hormonok tették a dolgukat :)
Beni születése után nagyon kevéssel indult el az egész Auszrália-projektünk, ettől aztán a gyökeresen átalakult életünket még újabb fordulat felé kezdtük el pofozgatni. Kristálytisztán látszott, h csakis ez lehet a jó irány, most vagy soha alapon. Ezt az előző blogomban ki is veséztem alaposan, szerintem.

Aztán idejöttünk, és elkezdtük felépíteni magunkat, az új életünket. Könnyen ment és nem ment könnyen.
Nyilván az induláshoz és újrakezdéshez szükséges anyagiak birtokában jó sok dolog könnyen volt gördíthető magunk előtt, aztán be a kapun. De vannak olyan dolgok, amik nem a serpenyő ezen tálcáján figyelnek. Laca hamar talált munkát, az és akkor nagyon jó volt, a vége meg már mindegy, fátylat rá.
Beni és én pedig éldegéltük a közös hétköznapjainkat hol kindivel fűszerezve, hol anélkül.
Amikor hazalátogattunk, akkor ugye "holiday statusz-ba" került, ami azt jelenti, hogy előre meghatározott ideig nem megy. Ez azonban nem jelenti azt, h fizetni nem kellene ezen időszakra is. Tekintve, h nem az üdvhadsereg üzemelteti a childcare-t, így a szabadság idejére 50%-os (!) díjat terheltek. Ez annyira nem esett jól, bár nyilván tudtam, h nem lesz alapdíj-mentes az időszak. Aztán közben ugye kiderült, h Laca volt cége aligha fizeti ki az elmaradásait, a hazautazásunk  miatt is egy nagyobb erszény aranyat és tömjént kellett szétszórni, úgyhogy átmenetileg kivettük Benit a childcare-ből miután visszajöttünk. Úgyis itthon vagyok, éreztem, h a magyarjának nagyon jót tett az egy hónap, és semmi sem hajt affelé, h 3 évesen folyékonyan beszéljen angul, ráérünk azzal.

Közben persze úgy tavasz óta viszonylag intenzíven kezdtem állást keresni, mert kezdtem nem komfortosan érezni magam ebben a képletben. Hiányzott, hogy hozzátehessek a családi kasszához, h hasznos legyek a  négy falon kívül is, és hogy ne farmer jelentse azt, h kiöltöztem" kicsit.
Nálam ugye többesélyes volt a játék, hisz több vonalon is tudtam felmutatni diplomát//gyakorlatot. Illúzó volt az hinni, hogy ez majd könnyít a helyzeten :)
Lássuk a tényeket szigorúan saját szemüvegen keresztül:) :

Marketing vonal:
Otthon ugye erről szólt az utolsó 5 évem, így tűnhetett volna evidensnek, hogy ez lesz a jó irány. Talán így is lehett volna, ha nem Adelaide-be jövünk. Tekintve, h én elsősorban gazdasági/közgazda oldalán praktizáltam, mint marketinges, így termékfejlesztés, sztratégia vonalon voltam erősebb, és legkevésbé a kommunikációban
Itt négy féle dolgot tapasztaltam a releváns álláshirdetések kapcsán:
1. nagyon kevés marketinges pozi volt
2. azok legtöbbje kommunikáció/PR vonalat képviselt
3. vagy ami a legjobb, hogy a marketing összes ágában gyakorlott emberkét kerestek (megint az ultimate person ugye :)), aki rendezvényszervezéstől, a kutzatásokon át a stratégiáig minden ágazatban tapasztalt, és fel is tud mutatni eredményeket. A kétlábon járó Kotler könyv mondjuk...
4. tekintve, h én a Pannon/Telenor berkeiben húztam le a munkáséveim úgy 90%-át, ezért iparági vonatkozásban csak telco-t tudok felmutatni, ami jajj, a végső mumus. Nagyon úgy tűnt, hogy iparág-azonos tapasztalat jöhet csak szóba, mert ugye nem adaptálható  a tudás. Á, dehogy.. :))

Ovi/iskola
Ez a vonal Beni kapcsán többször erőre kapott, hogy ha hosszútávon nézem, akkor milyen jó volna suliban dolgozni, és ha majd neki szünet lesz, akkor nekem is, stb.
No ezek az állások azok, ahová szakmaelismertetés kell, ill suliba IELTS is, minimum 8-as speakin/listening eredményekkel és a másik kettő sem lehet 7 alatt, szóval triviális az egész. A childcare irányra rá is álltam, amíg otthon voltunk, addig a papírok felét be is tudtam szerezni az iskoláktól. Ó, ez egy szép külön sztori lesz, ha egyszer odáig jutok, h leírjam :) Hungarikum sok szempontból. Az is tolt ebbe az irányba, hogy ebből az iparágból mutatkozott a legnagyobb érdeklődés a pályázataim iránt, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy még nem vagyok regisztrált, vagyis nincs elismertetve a diplomám.

Valami irodai munka
Azt gondoltam, hogy talán erre van legnagyobb esélyem, mert a Pannonnál 7 évig csináltam nagyban, szerettem is, értek is hozzá. Talán mégis ez az az a munka, ahová elvárták a helyi tapasztalatot, vagy leginkább ajánlás révén talátak valakire, és nem az utcáról rángatják be.
Ugyanakkor úgy voltam vele, h valami kilenctől ötig nem stresszes munka indulásnak pont jó volna.

S lőn, ez lett a nyerő :)
Brutális gyorsasággal jutottam el ma oda, hogy job offer pihen az íróasztalunkon. Nekem címezve.
Kedden kaptam egy levelet a cégtől. Szerdára behívtak interjúra, ahol gyakorlatilag fel is vettek, és ma reggel megkaptam a job offert.
Ami az egyik vicces dolog ebben, az a nevük. Green Technology Services azaz GTS. Laca 12 évig dolgozott a GTS-nél Magyarországon. Az persze egy másik cég volt, de akkor is....

Egyszer jelentkeztem hozzájuk korábban, de akkor nem engem választottak. Aztán újra gondolták a pozíciót, és megkerestek, mert olyan admin emberre van szükségük, aki kezdetben adminisztrációt csinál, meg asszisztensük is, meg az office-ban mindent, amit kell, de később a marketingbe is bele tud kotnyeleskedni, majd. Mert egy egy pici cég, csupa IT-s mérnökből áll (ismerek egy ilyet nagyon közelről :D), és nekik kell egy valaki, aki "gondoskodik" mindarról, ami nem az ő asztaluk.
Szerintük ez leszek én :)
Én csak reménykedem, h igazuk van, mert persze az első sokkot követte öröm, majd újabb sokk, és ez így ritmikusan váltakozik szerda óta.
Majd írok külön az interjúról, és a tapasztalataimról, mert annyira más volt, mint amiket én valaha tapasztaltam.

Hivatalosan hétfőtől permanent-full time alkalmaznak, gyakorlatban amikortól tudok menni, mert ugye most Bendzsókát hirtelen full time oviba kell pakolni. Ez egyrészről megint újabb szikladarab a lelkemen, de ha belegondolok, hogy otthon is mostanság jött volna el ennek az ideje, akkor talán nem vagyok olyan önző magamra nézve.

Ezek mennek. Rettenetesen örülök annak, h vére bizonyíthatok valahol, és h saját erőmből jutottam be, de tele is van a gatyám. Szerencsére értelmes, intellligensnek látszó emberekkel beszélgettem, vagyis az angoljuktól sem másztam falra. Egyikuk ázsiai, na vele picit nehezebb a helyzet, az ő hangképzése kihívás lesz, de majd megszokom. Most kökemény tanulás jön minden téren és újabb fejezet az életünkben.

télnek mondják

Tavaly augusztusban amikor megérkeztünk, némileg arcul csapott sok furcsaság. Talán az egyik legerősebben az időjárás vett igénybe minket. Otthonról nézve, olvasva, kutakodva kialakul egy kép a valószínűsített időjárásról, és az általa tapasztalható hőérzetről, de a majom úgyis akkor ugrik a vízbe, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a helyi sajátosságokat.
Hangot adtam nem is egyszer annak, h én bizony fáztam, tél vége-tavasz eleje ellenére igencsak kellett pár hét, mire némileg alábbhagyott  a fagyoskodásom.

Az idei - számunkra első teljes - telet ezért kicsit visszafogottan -, de ruhák/lábbelik tekintetében immár akár haza télies viszonyokhoz isigazítottan vártam. :)
Talán némileg akklimatizálódtunk, talán a tavalyi első hetek újdonságszaga hatolt csontig és nem is a szél, de azt kell mondjam, h ezidáig kedvemre való a tél Adelaide-ben. Fölöslegesen szedtem elő a valódi téli holmikat, a csizmafélék meg sanszosan landolnak újra a raktárban (ahogy Beni hívja a garázs Crown-dobozos szekcióját :).

Tapasztalataim az itteni tél kapcsán:
Alapvetően kétféle időjárás váltakozik:

a) süt a nap százágra, és ragyogóan kék az ég
b) esik/felhős idő van
A hőmérséklet meglehetősen kiegyensúlyozott, olyan 12-18 fok között mozog, ez nyilván az előbbi kettő (eső/nap) függvényében jelenthet nagyon meleg és hűvös érzetet is).
Szerencsére a szél pedig nagyon ritkán fúj.

Az eső/napsütés aránya eddig erősen a derűs napok javára dőlt el, ha esik is, 2-3 napnál tovább nem volt egyhuzamban trutyi idő, míg naposból 6-8 nap folyamtában igencsak.

Nagyon furcsa, hogy magyar szemmel nézve ez az időjárás gyerekkorom klasszikus tavaszát idézi úgy mindenestül. Abból is a kellemesebb napsütéses, virágba borult természettel megáldott napokat, amik manapság nagyon nincsenek már Mo-on.Ettől néha nosztalgikus pillanatokat élhetek át, ha akarok :)

Ugye július közepe lévén most tél közepe van (mintha otthon január közepe volna), és néhány lombhullató még csak most dobálja a leveleit, hogy aztán augusztus végén rügyezni kezdjenek. Nem sok idő jut nekik az újrakezdéshez :))

Ennek nem tudom a nevét,
de nagyon tetszik:)

Egyébiránt meg nyoma sincs a téli kopárságnak, sőt, a fű mindenhol most a legzöldebb (jó, a szomszédé még attól is zöldebb, tudjuk), és a virágos növények ontják a virágokat.

Sokat vagyunk kint Benivel, és nagyon élvezetes ilyen időben telelni. Nyilván az esős napok kicsit kellemetlenebbek, de eddig kibírható volt az arányuk miatt.

Az biztos, hogy a magyarországi hőmérsékletingadozásokhoz képest ez itt a kánaán a kiszámítható, egyenletes hőmérsékletekkel. Ezt nagyon szeretem.


Mindemellett vicces, hogy sok tekintetben meg majdhogynem az európai télhez illő kommunikációval nyomulnak egyes termékek marketingesei. Pl a levesek előtérbe kerültek, amik felmelegítenek a hidegben, vagy a fogyókúrák kül fogásai, hogy a téli elhízást megelőzzük, stb :) Hát ebben az időben csak az nem mozoghat, aki nem akar/tud.

Mondjuk az biztos, h a borúsabb napokon én is hamarabb ragadok fakanalat, és keverek valami gyors sütit, mert az olyan jó, amikor sül, és illatozik tőle az egész ház.

Elővettem még néhány illatgyertyát is a téli estékre, de azt hiszem a fentiek alapján érzitek, hogy mennyire illeszkednek a hangulatba.
Na jó, egyvalami erőre kapott, sokkal többet teázunk, nálam az is téli szokás inkább.
Szívfájdalmam, h itt nem nagyon annak gyümölcsteák, pedig azok felé hajlok inkább, és a hozott készlet véges, de túléljük ezt is.

A tél ezt jelenti eddig, így bátran állapítom meg, hogy ezt így szeretem :)

virágba borult

Felhők nélküli kékség, fantasztikus