Amikor November 7-en vegeztunk az allampolgarsagi tesztekkel, az autoban arrol beszelgettunk, hogy most jon a “welcome to nowhere” allapot, (udv senkifoldjen), kettos allampolgarsag ide vagy oda, valojaban talan egyik
Az eredetit nosztalgikus erzesek vonjak
korbe,ezer szal kotodik a multbol, de a jelenben, a mindennapokban nincs mar
annyira jelen, nalunk erre ratesz, hogy az itteni magyar kozosseg sem tolunk
hangos. Az uj statuszt tekintve meg ha egeszen oszintek akarunk lenni, hat 100%
ausztralok sem leszunk soha, mert abba/arra szuletni kell.
Aztan teltek a hetek, vartuk az
ertesitest az allampolgarsagi eskutetelrol, merthogy hivatalossa csak azzal
valik minden addigi lepes. Szombaton aztan erre is sor kerult es kezunkben
tarthattuk az elmult evek kemeny munkajanak egyik nagyon fontos eredmenyet.
Nem volt teljesen zokkenomentes a
dolog, de ne szaladjunk ennyire elore…:)
 |
| Indulas elott erosen pozolva :) |
A hivatalos ertesitoket az avatasrol
Canberrabol kaptuk, meg is voltunk lepve, hogy bar a helyi council
(onkormenyzat) intezi, megis federal (szovetsegi) szintrol jon a meghivo. Abban
az allt, hogy Marciius 25-en 17.15-kor lesz az esemeny, legyunk kedvesek 45
perccel elobb ott lenni, nyilvan regisztracio, stb miatt.
Igy is lett, a meghivott baratainknak
is ezt mondtuk, oket nem hivtuk elobbre, de volt amelyik jott, mert velunk
akartak lenni a kezdetektol. A Marion Cultural Center-ben volt az esemeny, az
ottani szinhazteremben. Fel otkor mar viszonylag sokan vartunk arra, h megkezdodjon a
regisztracio, es egyre csak jottek az emberek. A pultok masik oldalan azonban
semi mozgas nem volt. Oke, az ausztralok nem kapkodosak, de azert ez megiscsak
egy hivatalos esemeny, csak el kellene kezdeni a papirozasokat, hogy idoben
kezdjunk - gondoltuk magunkban- de hiaba, tovabbra is semmi.
Az allamolgarsagi eskuvel azonos
helyszinen epp egy masik esemeny is zajlott, utcai kirakodokkal,
korusokkal,kezmuvesekkel stb a kulturak sokfeleseget unnepelte Marion,
gondoltuk valami osszeakadt a gepezetben a masik programmal, es emaitt
csuszunk.
Egyszer aztan hallottuk a regisztracios
pultoknal tipego nenitol, hogy 6-kor nyitjak a szinhaztermet, hogy fel 7-kor
kezdhessunk..
(??????)
Ez fel othoz kepest epp ket oras pluszt
jelentett.
Aztan amikor kinyitottak az ajtokat,
mindenki beult (meg mindig nem volt fel 7) a polgarmester amikrofonhoz
lepett, es elmeselte, hogy mi tortent.
Elnezest kert mindenkitol a tortentek
miatt, es tudatta velunk, hogy ok sohasem akartak ezt 17.15-kor kezdeni,
egyszer sem volt szo ilyesmirol. A leveleket sajnos hibas
idopontokkal kuldtek ki nekunk (ollalla :)) Canberrabol (meg jo, hogy a
datum egyezett, es nem vagta gledaba magat parszaz ember foloslegesen, hahha )
es bar majdnem mindenki ott volt elobb, de az unnepsegre hivott prominens
szemelyek mind az eredeti/helyes idpontra kaptak a meghivast, igy az o
erkezesuket meg kellett varnunk. Szerencsere jottek idoben J
A hosszu elojatekhoz kepest maga az
eskutetel mar gyorsan zajlott, nem voltak hosszas beszedek, unalomig ismetelt
szonoklatok szerencsere. Elmondtuk az esku szoveget, utana pedig a polgarmester
mindenkinek atadta a az allampolgarsagot igazolo dokumentumot, kozos foto,
johet a kozetkezo.  |
| ket "kolcson" gyerekkel |
Es, hogy milyen erzes?
Errol egy regi tortenet jut eszembe,
amikor meg Tokajba jartam kozepiskolaba es kollegiumban laktam. Szepesvari
Andi, az egyik szobatarsam szalloigeve valt eszmefuttatasa ugrott be.
A kollegiumba ugye vasarnap este
mentunk vissza hetvegerol es pentek delutan utaztunk haza ujra. Igy ment ez
minden heten. Emiatt a csutortok esteket vartuk a legjobban, mert akkor mer
pakolasztunk haza a hetvegere, es penteken suli utan szet is szeledtunk a ket
napra.
Egyik cutortok este Andi ult az agyan
es annyit mondott, tessek itt van a csutortok este, es most nem tudok mit kezdeni
vele…
Na, nem mondom, hogy nem tudunk mit
kezdeni most magunkkal, de az biztos, hogy nagyon furcsa erzes az, hogy ez a
hosszu-hosszu folyamat, ami technikailag valamikor 2010 vegen kezdodott, most
bizonyos ertelemben vegetert. Persze ez nagyon nagy orom, es megkonnyebbules,
es hatalmas siker, hisz ezt a statuszt mar senki nem veheti el ez mar a mienk,
nincs tobb vizum-ugyintezes, szabalyok es papirok, varakozas, varakozas ,
varakozas es megint varakozas. Es minden varakozas kozben a megfelelo dollarmag
utalasa, mert a folyamat nem cask hosszu de koltseges is. Ez most mind
mogottunk van, es nem mondom, hogy nem tudunk mit kezdeni vele, de az biztos,
hogy masnap picit uresnek ereztem azt a reszet a gondolataimank, ami at a
varakozas izgalma toltott be.
Persze mindig vannak uj mozgatorugok,
de ekkora volumenu most nincs a lathataron. Talan most kell hatradolnunk, es
levezni mindezt, amit elertunk? Igen…ez a legkevesebb amit tehetunk J
xx
PS:
Azon is gondolkodtam, hogy a legjobb
idopont volna most bucsut inteni a blogomnak, mert szegeny eleg docogosen
halad, de nem teszem, mert szeretem, es szeretni fogom evek tavlatabol olvasni
a mostani esemenyeket, erzeseket, megha foghijasak is. igy maradok tisztelettel
:)
