Miranda Hobbes és én :)

Nincs új barátnőm (apropó, erről a témáról oly' régóta tervezek írni), és valószínűleg ez világos is a név alapján mindazoknak, akik hozzám hasonlóan rajongva követték a Sex and the city avagy a Szex és New York sorozat évadjait. Miranda (avagy Cyntia Nixon) az egyik szereplő e bizonyos sorozatból.
Miért is a párhuzam, és egyáltalán?

Nos, emelt fővel vállalom, h a januárban nagy pofával beharangoztam mozgásügyileg, lásd Tapout XT, az bizony nagy lánggal égett, de elfüstölt hamar. Tetszetős programnak tűnt, éreztette minden porcikámban a hatását, de talán épp ezért mély víznek tűnt a semmiből rögtön abba vetni magam. A fájdalomra jöttek a hosszíbbodó pihenős időszakok, majd az újrakezdés nyomora lélekben és testben, szépen elnyomta a tenni akarást. Visszasüppedtem oda, ahonnan indultam.

Mozogni márpedig kell, fogyni márpedig akartam, és emellett nem belehalni mindebbe a betarthatatlan szíbályok és korlátozások alól titkos kibúvókat keresgélve.

Amikor dolgozni kezdtem, akkor tudtam, h most vagy soha időpont arra nézve, hogy életmódot váltsak. Szinte magától jöt a dolog, nem tettem nagy elhatározást (pedig az is kell hozzá), de amikor észrevettem, h megy ez, akkor tudatosba kapcsoltam.
Szóval nálam ez úgy megy, h ha alakreformot szeretnék, akkor bizony az étkezéseimben kell keresnem a kutyát. Elásva. Mert ott van. :)
Ezzel a meglátásommal nem is vagyok egyedül, még a mozgásban és annak tudományos hátterének ismeretében jártasabbak is azt állítják, h a fogyás (v testformálás) bizony legalább 70%-ban étkezés és a maradék a mozgás.

Beindult a munkásélet a számomra ezzel járó összes változással. Új napirend, még több fronton való megfelelés, némi szorongás, némi feszültség, és ha akarom nulla nasi, mert csak rajtam múlik, h betárazok e ilyesmiket az irodába, vagy sem. Jelentem nem tettem/teszem, sőt.
Pillanatnyilag nem a legegészségesebb vonalat csinálom, mert a napi 5-6 étkezés volna ildomos, tudom. TUDOM. Nálam ez egyelőre nem megy. Délig Ebédig egy nagy tejeskávét iszom.
Ebédre otthonról csomagolok. Ezek a legtöbb esetben valamilyen saláta, vagy legalábbis nagyon nagy arányban tartalmaz friss/nyers zöldséget. Nagyon jó kis előre csomagolt salátákat (nem az öntetes bekevert verziókra gondolok, hanem a különböző fajta levelek mosva/csomagolva verzióra), amik egész sokáig elállnak, így kevesebbet dobok ki, mintha egész fej salit/káposztát ilyesmiket vennék, és lényegesen gyorsabban összedobom a kaját reggel, h minél frisebb maradjon délig. Ez az alap, ezekre a zöldekre rakom az aznap kedvemre valókat. Halat nagyon sokszor, ahogy már írtam, imádom a John West halakat, és azokon pont annyi olaj, vagy szósz is van, amitől a saláta már nem száraz, de még mindig nem egy időzítettenergiabomba.
Szóval hal, vagy csirkehús, mozzarella, cous-cous, mikor mi megy még rá/ hozzá. Ja, és cékla. Abból irgalmatlanul sokat eszek ahhoz képest, amit otthon. Pedig mindig is szerettem.

Ezeket megeszem ebédre. Nem vagyok éhes utána, nem is tolja fel a cukromat az égbe, h utána 3-kor meg akarjak enni egy fél doboz kekszet, és nem is akarok meghalni az álmosságtól utána, amit egy alaposan megrakott hassal bizony nehéz túlélni.

Amikor hazaérünk Benivel, Laca még ált akkor indul bentről.A gyerek olyankor örül kicsit a dolgainak, még nem igényli azonnal a közös játékot/vele foglalkozást, úh van egy kicsi időm, amikor tornázhatok.

Itt jön Fitness Junkie a képbe, akire a facebook-on keresztül bukkantam. Alapvető elve, h mozgásra bírja a nem sportolókat. Ezt nagyon kíméletesen, fokozatosan lehet vele, mert többek között ún 30 napos kihívásokat rak össze, amik különböző testrészek edzését célozzák, de nagyon kis lépésekben. Minden nap egyre nő az ismétlésszám, így nem akartam belehalni az első nap után az izomlázba, viszont szépen tudom gond nélkül növelni az adagokat. Én most 3 félét csinálok egyszerre, de az oldalán minden fent van. Étkezési tanácsok is alapos leírások a gyakorlatokhoz kezdőknek haladóknak. Mindemellett elég szókimondó a csaj, szeretem a stílusát :)

Vacsira szintén a low carb elvet igyekszem követni, vagyis szénhidrát alig, fehérje inkább. Többé-kevésbé megy.

Nem tudok és akarok megvoni semmilyen típusú kaját, mert
1. nem hiszek a szélsőségekben, minden tápanyagra szükségünk van
2. viszont hiszek abban, h a fentieket csakis helyes arányban szabad magunkba önteni
3. ha valamit tootál kitiltanék, biztos, h csak azon járna az agyam, és úgyis megenném előbb vagy utóbb.

A kajálást nézve 2 hónapja, a mozgással együtt 2 hete csinálom így.
És akkor mi a francot Mirandáztam én itt az elején?

Nos, a sorozat legkevésbé szólt a gyerekvállalásról, vagy az anyaságról, sok másról azonban igen :). de történt, h Mirandának mégis született egy kisfia. Természetesen a teste átalakult, a csajos kiruccanásokon már nem tudta ugyanzokat a rucikat magára rángatni, mint azelőtt. Legalábbis nem azonnal. Aztán az egyik bulis este előtt túrta a cuccait, és egy rég elfeledett, de korábban nagy kedvenc farmerra bukkant. Felpróbálta, és bár levegő-benntart-has-behúz állapotban, de össze tudta gombolni, és boldogan ment a csajokkal bulizni, mert visszakapta régi formáját.

A minap elővettem egy nagy kedvenc farmeromat én is, mert álszerénység volna azt mondani, h eredménytelen volt az előző 2 hónap. Nagy levegőt sem kellett vennem, úgy tudtam a gombokat az arra a célra készített lyukba fordítani...a gatyát 2004 (!)-ben vettem Németországban, és mindig is imádtam, mert elég klasszikus farmer (azokat preferálom). Újra jó rám, pedig úgy csomagoltam el anno otthon Mo-on, h jöjjön, a hajó elbírja, de aligha hordhatom újra.
Ez nem végeredmény, csak egy állapot, ami segít abban, h ha szar napom is volt, akkor is csináljam meg a mosgás részét is. A kaja oldala már mondhatom egészen könnyen megy.

Apró örömök az életben, tudom, de jó érzés a "régi" irodai cuccaimat gond nélkül hordani. Ezekből nem szabad kifogynom, mert itt nemigen tudok újabb ruhatárat beszerezi :)))

keresem a szót

Biztosan mindenki (vagy legtöbben) voltatok már úgy egy adott témával, élethelyzettel, hogy épp fogalalkoztatott benneteket, és lépten-nyomon találkoztatok is azzal. Valahogy véletlenszerűen ott van az orrotok előtt. Épp egy filmben arról esik szó, vagy a facebook-on, vagy bárhol.
Nos, én most kicsit így vagyok a kultúrsokkommal.
Merthogy szerintem ilyesféle zajlik épp bennem.
Nem ütött ki minden más állapotot, nem uralkodott el, de kétségtelenül jelen van.

A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban). A kifejezést Kalvero Oberg vezette be 1955-ben. Brazíliában számos amerikai dolgozott egy bizonyos projekten, őket vizsgálta, hogyan viszonyulnak az idegen kultúrához. A kulturális sokk az interkulturális kommunikáció egyik kutatási területe. Minél nagyobb a kulturális sokk, annál nagyobb a kulturális különbség a született- és a választott kultúra között. Amikor idegen kultúrába kerülvén megpróbálunk a helyi kultúrához asszimilálódni, azt acculturationnek nevezzük. Mikor beleszületünk egy kultúrába és ösztönösen elsajátítjuk, az pedig idegen szóval enculturation.

Az új kultúrába való beilleszkedés nehézségeiből ered, hogy az ember nem tudja, mi megfelelő és mi nem. Ez gyakran az új vagy különböző kultúra bizonyos nézőpontjai iránt érzett erős (erkölcsi) undorral jár együtt. Néhány kutató szerint ugyanakkor a kulturális sokk pozitív hatásokkal is jár, például javítja az önmotivációt.

Kialakulásának három fajtáját emelte ki Edward T. Hall:

• A megszokott kapaszkodók elvesztése: Tárgyi és társadalmi közösségről van szó, amiben szocializálódtunk. (nyelv, gesztusok, képi szimbólumok, szokások, viselkedési minták)
• Személyközi és társas kommunikáció diszfunkciója: Hiába tud valaki az adott nyelven, ha nem érti az üzenetben lévő rejtett szándékot, mert más kulturális háttérrel rendelkezik.
• Identitáskrízis: Nem tudja eldönteni, hogy a felé áramló jelzésekből mi a fontos és mi a lényegtelen.

Namost ha nem is egy az egyben igaz mindez, de vannak árnyalatai, amik igen, főként az utolsó három pont. Hihetetlenül furcsa nap, mint nap megélni, hogy a megszokott nyelvi fordulatok mankója nélkül mennyivel nehezebb hatékonyan kommunikálni. Nem a kérek 200gramm párizsiról van szó. Érdekérvényesítésről, asszertivitásról.
Az adott nyelv olyan szintű ismeretének hiánya, amikor egy utalás is elég. Ez az adott nyelv/ország kultúrájának alapos ismeretét is feltételezi. Hiába poénkodnak egy olyan filmen, amit hírből sem hallottam, nem fogok beszállni a diskurzuba.
Identitáskrízis vonalon inkább a már a régi sem lenne a régi, de az új is nagyon új állapota okozza a belső feszültséget.
Valószínüleg a napokban Szandra által írt búcsúzós, és Mary kapcsolódó elemezgetése is körvonalazni engedte bennem, hogy valami ilyesmi fázisában lehetek a kiruccanásunknak. Szerintem jó, ha tudatában vagyok, mert tudok talán megoldásokkal is segíteni magamnak.

És ha már azzal kezdtem, hogy egy adott téma, hogy jön szembe véletlenül... valahogy ebbe nagyon bele tudok nyúlni. Egy nagyon furcsa élményem volt pár hete ennek kapcsán.
Épp egyik pénteki ebédelős helyünkön voltunk. A társaság csacsogott valamin, amikor én az egyik kollégám gesztusait látva azonnal magam előtt láttam egy volt kollégámat, mert annyira emlékeztet rá. Talán még külsőre is némileg, de úgy az összkép, amilyennek akkor láttam (amúgy épp Janit, maradva a tegnapi leosztásnál :), az valahogy azonnal a régi kollégát rángatta elő az agyamból. Jó, ahogy jött a gondolat, ment is. Kis idő eltelt, elkezdett a pincérlány szorgoskodni körülöttünk. Ahogy megláttam, azonnal mosolyogtam magamban, h mi van ma, hisz Ő meg kiköpött mása volt egy volt kolléganőnek, de tényleg. Arc, alkat, minden. Szuper, valami volt a levegőben biztos...
Kicsi várás még a kajára, és a modern társadalom jól begyakorlott szünetkérését utánozva, magam is a telefonomat kezdtem nyomkodni, mint az asztaltársaságban addigra már mindenki. Nem szeretem amúgy ezt, max akkor csatlakozom a dologhoz, ha én maradok egyedül "üres kézzel". Szóval pillantsunk rá a facebook-ra, úgyis ebédidőben szoktam. És akkor azt hittem, h nem hiszek a szememnek. Az első két bejegyzés írója a Jani-hasonmás, és a pincérlány-hasonmás volt kollégáim keze nyomán keletkeztek. Mindezt úgy, h a pasi ritkán, a csaj meg talán évente 1x ha posztol valamit.... kész. Ezek azért érdekes dolgok, és sajátos élmény volt, nem is értettem, valaki nagyon szépen rendezgette a dolgokat a távoli irányítópult mögül, de valahogy jó volt, h kicsit velem voltak a régiek is :))

Ha már kultúrsokk, az azért feltételez egy hosszabb időt külföldön.
Nálam a nyelv, min kérdés, oda-vissza vesszőparipám. Vagyis megtartani a tisztességes magyart, Beninél ezt normális szintre húzni, amennyire csak lehet, és az angollal is elbánni szépen :) Az első rész magunkra nézve nem tűnt túlságosan nehéznek. Ma sem az, de furcsa dolgokat kezdek tapasztalni. Amióta munkába járok, és az aktív óráim jelentős része angolul zajlik, bizony az agyam máshogy kapacitálja a magyart. Nem rántom elő olyan könnyen a szókincsem összes darabját, és vannak pillanatok, amikor el kell gondolkodnom egy-egy szón. A múltkor leírtam egy szót, furcsának tűnt,. de nem tudtam, h mi  a baj vele. Tudtam, h valami nem oké, de nem tudtam, h mi volna a jó helyette. Percekre leblokkolta az agyam, és nem hittem el, hogy van ilyen. Aztán amikor nem akartam olyan görcsösen, persze beugrott a helyes kifejezés, de elgondolkodtatott, hogy máris ilyenek történnek. Nem, nem töröm a magyart, nem makogok, és nem csinálok úgy máris, mint aki kezdi elfelejteni, eszemben sincs, de érdekes jelenség, h néha bizony keresem a szót....

No, Beni már más tészta e téren, és felköthetem a gatyámat, ha normális magyart akarok tőle hallani majd. Ovis napokon amikor érte megyek és beszél hozzám, vagy sztorizik a napról, hát azt másris angol-magyar kutyuléknyelven teszi. Anya, tedd a sztoribukot a tébölre, és sorolhatnám.
Nagyon érdekes megfigyelni nála, h úgy (olyan nyelven) kezeli elsősorban az adott szituációt, ahogyan az érte. Ha angolul, akkor úgy is adja vissza javarészt. Hétvégén kopoik kicsit az angol szavak sűrűsége, hétköznap újra sűrűsödik. Ha egyedül játszik a szobájában, és dumál (megállás nélkül azt teszi :), akkor mostanában angolul magyaráz a  vonatoknak. Angolul számol, vagy mondja az abc-t. Ez van, pedig 2 hónapja jár a kindbe napi rendszerességgel.
Jah, és a kiejése...SOHA, de SOHA nem lesz már nekünk olyan, mint amit már most produkál. Persze hozza is az ozzi akcentust, néha már kihallom. Ha számol, az eight az ojan szépen ájt, mint annak a rendje...

irodai miliő

Annyira nem tudom magam mostanában szinkronba hozni az írással, hogy az elékpesztő. Pedig számos kis cetlim van arról, ami idekívánkozik belőlem :), aztán csak telnek a napok...
Megint "van szerencsém" hétköznap délután írni, és itthonról, vagyis kicsi szünet ovi fronton. Furcsa állapot ez, valahogy szinten tartja Beniben magát a takonykór, és hol kevésbé, hol picit jobban viseli meg. Nyilván ha lázas, akkor pihenés, Panadol stb, de ha jól van újra, akkor ovi. Most hétfőn este megint elkettyent kicsit, úh most csak visszavittem a dokihoz, akkor vagyok nyugodt, ha ránéz ő is. Lázon és orrfolyáson túl semmi más tünet. Ma is az volt a válasz, h a vírusok vándorolgatnak, és hát igen...Amikor megyek Bencéért, és a többi gyerkőcöt is látom, h bizony jókora sugarú körben van odaszáradva az orruk körül a napi adag, akkor min is csodálkozom? Lehet, h néha megtörlik nekik, nem tudom, de az biztos, h nem sebes az orruk a sok törléstől. Mindegy, nem puffogok nagyon, csak kicsit, nagyobb baja ne legyen.
Cserébe most két napot itthon vagyok, igazolást ad a doki, de dolgozni is tudok, mert ahogy csak tudom igyekszem pihenőre fogni a törpét, hadd regenerálódjon.

Munka...
Sokat és sokfélét akartam már írni, eltelt két hónap, ami egyrészről még nyilván hangyafing, de azért mégiscsak a hamadik hónapot taposom, és ez pillanatoknak tűnt csupán. Az biztos, hogy rohamosabb léptekben haladnak a napok, és néha picit csapnak a hulámok, ha a hétvégén kimozdulósa játszunk. Akkor bele kell húzni a házimunkába. 4 munkanap volna a legjobb, akkor maradna egy takarítós nap, és a bilibe is belelógna hamar a kezem, tudom ..:)

Ha a munkárómról szeretnék szólni, akkor kapásból több megközelítésből is tudom vázolni. A tevékenységek oldaláról, és a humán oldalról is. Tevékenységek szempontjából érdekes, változatos, a maga szintjén összetett, élvezhető. Tény, hogy az irodában töltött munkaidőm 98%-ában ténylegesen dolgozom. Ez lehet, h a saját hozzáállásomon is múlik, de az biztos, hogy egy kávé és egy otthonról vitt gyors saláta-alapú ebéd elfogyasztásán túl nemigen szünetelek többet. Momentán úgy négyféle dolgot csinálok. Egyrészt az irodát vezetem, ez a "recepciós" jellegű feladatoktól indulva az irodai-konyhai cuccok készletezésén-beszerzéésn át az összes általános tennivalóig minden napi apró-cseprő. Aztán jön az adminisztráció-számlák, ez szintén az összes céges admin dolog, levelezések, számlák kezelése. Egyre inkább asszisztenskedek is a főnököknek, szervezem az utazásaikat, szállás, repjegy, stb és a marketing a negyedik, ami bár a legtávolabbi majdani kiaknázandó területnek tűnt az interjún, ahhoz képest nyakig ülök benne, és párhuzamosan csinálok online kampányt, brosúrát gyártok, és adatbázist csinálok. Szóval tömény. Nem haláosan, nem kifulladásig, de tele vannak a napjaim tisztességesen. Sok dolgot tanulok, ez nagyon jó, de néha elfáradok jobban, mint jólesne.

Ugyanakkor ez egy pici cég, és ebből adódóan azt hittem, h a döntési mechnaizmusa rugalmasabb lesz, mint egy multinak, hát nem egészen. Persze nem olyan körülményes a dolog, de nehezen rágnak meg dolgokat, ill mindenki sok mindennel foglalkozik, így ha nem taposom a nyakát valamelyik főnöknek, akkor az a dolog elsikkad. Ez néha nyomasztó, h újra-meg újra vegyem elő  ugyanazt, írok róla, szólok külön, vagy/és kinyomtatva az orra alá rakom, h történjen az adott témában valami, holott olykor csak egy apróság, amin pikk-pakk túllehetnénk, pipa mögé, és go ahead.

Emberi oldal.
A cég szerveződése trust (tröszt) a három igazgató három tulajdonos is egyben. A három emberke három totál különböző jellem, lassan kezdem őket kiismerni.
Legyen mondjuk Feri, Pisti és Jani.
Feri a leginkább vezető a háromból, nagyon normális, korrekt, de szakad szét a munkától. Ő viszi a cég általános ügyeit leginkább ergo leginkább tőle kapok munkát és neki riportolok legtöbbet. 10/8.5 mert sokszor kell cseszegetnem a határidők miatt. Egyébként tök rendben van.
Pisti a leghumánusabb talán, ő volna  a HR ügyekért felelős vezető a háromból, anno is Ö keresett meg az ajánlatukkal. A cég dolgaiban nem olyan aktív sztem, műszaki vonalon dolgozgat inkább.10/8.5
Jani...huh, nagy sóhaj. A legidősebb a háromból, és a leginkább műszakis. Vele volna talán a legkevesebb közös dolgom, de mégis ő szívja leginkább a véremet. A legnagyobb baj vele, h hangulatember. Néha szemét beszólós, máskor meg kebnyérre lehet kenni, hahotázik, és produkálja magát a nagyérdemű előtt. NA, ez az a fajta jellem, ami számomra nehéz eset, nem könnyen viselem a kiszámíthatlan embereket, akiknél lesnem kell, h melyik lába ért földet aznap reggel először...
Sajnos én is voltam már céltáblája, enyhén lealázott egy nyelvtanilag helytelen mondatom miatt. Mit ne mondjak, aznap sírógörcs kerülgetett. Nem tudtam, h akkor most hadat üzent, és én vagyok a célpont, vagy általános a "jóindulata". Úgy tűnik eddig, h a második eset áll fenn. Sajnos vele nehezen tudok dűlőre jutni, mert sosem az van, h kér valami, és várja, h végrehajtsam, hanem kér 6 valamit, ami 6 féle szenárió az adott esetre. Megvuizsgálom mindet, hozom a válaszokat rájuk, és elkezdi mindegyik ágon aztán külön elindulni, és halálba bonyolít mindent sokszor értelmetlenül, mert előre tudjuk, h az adott opciókból úgyis csak az első 1,2 érdekes számunkra a többi nem.
Ha Feri kér valamit, h csináljam meg, pl intézzek szállást Melbourne-ben  x napra y paraméterek szerint. Tök oké, korrektül elmondja mit akar, és hozom a lehetőségeket, Ő választ, ügy lezarva. Erre Jani másnap tök más felállásban kéri ugynaezt. Más napokra is, kétágyas helyett egyre, stb. Ugyanarról az útról van közben szó. Ilyenkor van az, h legszívesebben sikítanék, hogy mi lenne, ha előbb egymással tárgyalnák le, mielőtt hülyét csinálnak belőlem.
Jani elment tegnap Melbourne-be, az irodában hagyta a projektort. Feri kérte, h postán küldjem utána, úgyis csak másnap kezdődik a tréning, amire ment. Ok, becsomagoltam, feladtam, küldtem egy sms-t neki, h érkezni fog. Visszaírta, h useless (haszontalan, fölösleges), mert úgysem kapja meg időben... csak egy példa. Erre mondanám, h efaesza, nem én akartam küldeni leszarom, h uesless e vagy sem. Mégis szarul esett egy köszi helyett...
Ezek miatt vannak feszült napjaim, de hol ne lennének... Olyankor arra vágyom, h bárcsak egy sehol ülnék egy zugban, és napi nyolc (7.5) óra után felállva egy pillanatig se jutna eszembe a munka,. Na persze az nem is én volnék :) Na nem ragozom tovább, valszeg értitek.

Gondolom, h ez része a beilleszkedésnek, de őszinte leszek, én picit nehéz folyamatnak találom. Küzdelmes néha abban az értelemben, ahogy agammal küzdök olykor. Fosok attól, h nehogy félreértsek/értelmezzek valamit, amiért ugyan max Janitól kapnék lecseszést, mástól nem, de mégis. Inkább 6x ellenőrzök mindent.
Azt hiszem nem vagyok önmagam, vagy egy másik önmagam vagyok. Nyilván a nyelvi akadályok/különbözőségek miatt nem kapcsolódok be olyan szinten a diskuerzusokba, mert ha nagyon helyi poénokat osztogatnak, azt nem értem (nem a szavakat, hanem az adott szitut), és még mindig kőkeményen ott van bennem, h mi van, ha hülyeséget mondok...
Jani kioktatása ezen csak rontott, remegett a lába,m, amikor az incidens után először kellett odamennem hozzá, és egyeztetni valamit, nehogy újra elővegyen valami hibát.
Na, ez a része nagyon megterhelő  amunkás hétköznapoknak.

Egyébiránt meg ahogy kezdtem is sok hasznosítható van benne, és ahogy mindenre igaznak vélem, biztos, h nem véletlenül kötöttem ki épp itt első állomásként.

R.A.S.

Jól kitoltam magammal, három héttel kellene utolérnem magam...
Látszik, hogy kevesebb a szabadidőm, a hétköznapi alvásidők milyen szép alkalmakat adtak az írásra, na de azoknak momentán huss :)
A hétvégéken pedig a tavasz és a jobb idő beköszönte miatt egyre többet vagyunk valahol, így megintcsak nehéz gép elé perdülni. Persze sokszor megfogadtam, h azon frissibe' írok majd, ha mondandóm akad, na de...

Kezdem is mindjárt az elmúlt bő egy hetem azon eseményével, ami elég sok borsot tört az orrom alá. Híres-neves Royal Adelaide Show (innen a cím). A neve alapján bármi is lehetne, a valóságban egy kiállítás és vásár némi vurslival ötvözve. Ez a tömör összefoglalója számomra.
S, hogy mi közöm volt mindehhez?
A probléma gyökere a lokációból fakadt. Irodaházunk ott található, ahol ez a bizonyos esemény is megrendezésre került (a mögöttünk levő utcán van a főbejárata). Ezért az addig sem rózsás parkolási állapotokat még tovább fokozta a council, és már a show kezdete előtt napokkal jócskán elkezdték még korlátozni a lehetőségeket, hogy aztán a vigasság 9 napja alatt (majdnem) végképp lebénítsák felénk a közlekedést.
Szept 6-14 között tartott, ez minden évben ilyentájt van, és hatalmas az érdeklődés, csak úgy önzönlenek a népek. Láthattam nap, mint nap...
Tavaly kihagytuk, még nagyon újak voltunk, azt sem tudtuk mi ez, stb., de idén ellátogattunk. Sztem egy darabig utoljára...
Fel nem fogom, hogy ebben mi a jó, de tényleg. biztosan bennem van a hiba, de egy percét nem tudtam/tuk élvezni. Képzeljetek el egy budapesti Hungexpo -szerű helyet (olyan eseményt mint BNV volt a fénykorában), ahol a nagy pavilonokban ott van irgalmatlanul sok kiállító, és vásárolhatsz is tőlük. Hatalmas tömeg mindenhol, velük próbálsz sodródni, és a gyereket szorítani, h el ne maradjon valahol...
A kiállítók ugyanazok, akiknek a portékáit amúgy is megveheted bárhol a városban, tehát semmi unikumot nem találtam amit CSAk Itt és CSAK MOST miatt muszáj lett volna látni. A pavilonok között hatalmas helyeken zabaáltak a népek a szokásos sült kolbászt és nagyon cukros bármiket, erre szintén nem izgultunk rá...Kívül pedig egy jófajta falusi búcsú hangulatát megidéző látni-és kipróbálnivalók voltak, már aki akarta... Felülős játékok, amik kiváló alkalmat adtak a korábban elfogyasztott bármi azonnali kiokádására, mert az égbe emelve csavarta a népeket minden dimenzióba, meg vissza. Ez talán lehetne is jó, akik bírja/szereti az ilyesmit...Ezekből volt néhány, és a céllövölde jellegű bódék, ahol nem lőni, de dobni például, és az odasorakoztatott egyen-haszontalanságok egyikére lecsapni. Nem számomra haszontalan, szegény gyerek sem látott egy, számára vonzó dolgot sem. Ő végig azt várta, h valahol találunk egy helyet, ahol Cars (Disney-Pixar) autókat vehetünk. na, ilyen nem volt...Ez el is kente az ő száját is...
Tulajdonképpen úgy summaztuk Lacával a dolgot, hogy ez egy nagy szar volt, de hasonlóképpen a magyar házhoz, egyszer el kellett jönni, h ne csak hallomás alapján formáljunk véleményt.:)

Cserébe én az első reggelen Goodwood-on nagy nehezen talált Community Center és könyvtár parkolójába érkeztem minden reggel és távoztam onnan. Itt nem volt időkorlátozás a parkolóban, és 20 perce sétával már az irodában is voltam.
Egyébként ez a dolog önmagában nem volt annyira ellenemre, jól is tud esni a séta, csak emaitt délután azért csak buktam 20 percet, ennyivel kéeőbb értem az oviba. Nem a világ vége, de szarul esett. Vicces volt, minden reggel a parkolóban tipi-topi magas sarkú le, edzőcupő fel, nadrág felhajt, mert persze minden "szép-nadrágom" hossza magassarkúhoz van belőve, és séta :) Visszafelé ugyanez. Arra jó volt, h kicsit kiszellőzzön az agyam, de azt sosem értettem reggelente, h 8 és f9 között miért vonulnak hordákban az emberek a show-ra, ha az kilenckor nyit, és 9 napig tart, ez nem a budai kutyavásár, no...

Na mindegy, tegnap végetért, ez azért számomra kicsit egyszerűbbé teszi majd a munkás hétköznapokat.

Egy két fotót csináltam, csak h legyen :)

csodélkozás a nagy forgó izére

erre

ez nagyon durva volt, tuti hányás (számomra)

Óriáskerék. Ezbbe beleültem volna,
de nem álltunk be a sorba

Valami mezőgazdasági sátorba is bekeveredtünk,
 Beninek ez volt a kánaán, nagy traktorok és kvadok is voltak :)