manulat

...ez még tegnapról maradt le, csak az internet ördöge nem hagyta publikálni....
-------------------------------------------------------------------------------------

Nem kezdtem új nyelv elsajátításába, és ne keressétek a cím jelentését, bár az is lehet, hogy van neki.
Ma reggel többek között tőle is várt egy email a céges leveleim között, amiről muszáj írnom.

A weboldalunkon az egyik hozzám befutó email cím van megadva azok számára, akik szeretnének munka ügyben érdeklődni, így hozzám futnak be az ilyesfajta emailek is. Nem özönlenek számolatlanul, talán a második volt ez a bő fél évem alatt.
Ez azonban több szempontból is kiemelkedett minden eddigi önéletrajz közül, amit valaha is láttam életemben, és most lehet, hogy picit gonosznak tűnök majd, úgy is, hogy nincs szándékomban az lenni, de ez nagyon vicces volt.

Szóval Manulat egy fiatalember, akinek ez a családneve, korát tekintve kicsit ellentmondásba keveredett önmagával, mert azt írja, h 21 éves, de azt is írja, hogy 1991-ben született, úh valamelyik nem stimmel...Gondolom a születési idejét csak tudja, és ahhoz angolul sem kell olyan jól tudni, h leírja, szóval a kalkulált kor lehet téves, vagy csak leragadt a 21-nél...
Az angollal egyébként küzdhet szegény, mert azon túl, hogy szinte végig csupa nyomtatott nagybetűvel és azt még vastagon is szedve írta az önéletrajzát, néha nem tudtam, h most mit is akart írni és épp milyen nyelven tette:)

A szakmai részt hagyjuk is, valami A/C motor mechanic akar lenni, nem is értem a mi cégünk hogy került a látókörébe a nyilvánvalóan teljesen más profilunkkal, de sebaj :)

A személyes adatoknál megosztotta velünk azt, hogy szingli (vagyis egyedülálló), a magasságát (!) (azt viszont nem, hogy hány kiló, ha már itt tartunk...:) és még a vallását is. Uramisten, csupa olyan szigorúan privát információ, ami rajta kívül a világon senkire nem tartozik, nemhogy egy leendő munkaadóra :)
Egyébként Fülöp-szigetek-i, bár angolul nem a nemzetiségét, hanem az általa beszélt anyanyelvet adta meg szegény.
Megkaptuk édesapja és édesanyja nevét, foglalkozásukat, és ha fel szeretnénk keresni őket, akkor természetesen a címük is rendelkezésre áll (a szülőké is).

A végén kiderül, hogy van testvére is, aki sürgős esetben értesítendő. Ezt egy önéletrajzban nehéz értelmezni, hogy mikor lehet vészhelyzet, amikor hívni kellene a tesóját, ráadásul a megadott szám nem ausztrál, szóval, ha baj van mireideérne  a tesó, jajj bele se gondolok... :D

A végén pedig az áll az addigiaknál még sokkal-sokkal nagyobb és vastagabb betűkkel, már-már újság főcím hatását keltve, hogy igazolja, hogy minden információ, amit megadott magáról, az hiteles és valós.

köszönjük :)

Udvariasan megköszöntem érdeklődését és további sok sikert kívántam neki.

...
Értem én, hogy idejött Ausztráliába - gondolom -, és bizonyára angolt tanul - remélem-, na de akkor is. Ez ülj le, egyes!
Ugyanakkor meg ha velük versenyzünk, akkor nem is kell nagyon aggódni.:)

viszonyítási pontok

Sokszor azért  (is) szeretjük olvasni mások blogjait, írásait, beszámolóit a külföldi létről, mert viszonyítási pontokat kapunk. Ha önmagában nézünk valamit, azt sokkal nehezebb értékrendbe rakni, mint ha viszonyítjuk valamihez. Számomra ezért értékesek és érdekesek azok az írások, beszámolók is, amik Angliában, Spanyolországban az USA-ban vagy akárhol is íródtak, hisz minndegyikben akadhat valami amivel auzonosulni lehet, avgy tanulni belőle, netán csak elgondolkodni azon... 
Sok szempontból persze mások a körülmények, mégis számos párhuzam segít megítélni a saját dolgainkat. 

Ezt a gyereknevelés kapcsán is tapasztalom sokszor, hogy milyen nehéz néha megítélni Bence kapcsán, hogy vajon  mi mennyire szokványos egy ilyen korú gyereknél. Legyen az szókincs, fantázia vagy akár egy hisztis reakció. Van egy pici helyzeti előnyöm abban, hogy hosszú éveken át elég sokat tanultam pedagógiát és pszichológiát, meg mindenféle módszertanokat az óvó-majd tanítóképzőben, így nyilván nem vagyok vakon a témában. Szakirodalom is akad bőven, de az mégis más. Mégiscsak akkor fogható meg mindez a legjobban, ha hasonló korú gyerekekkel együtt mutatkozik, és abból a szempontból is érkezik visszajelzés. Jasmine-t nagyon szerettem ezért, aki Beni előző csoportjában volt az egyik tündéri, fiatal és lelkes óvónénije, mert sok visszajelzést kaptam tőle. Néha egy mondattal rakták helyre a kétségeimet, ha bosszantott, h aznap miért nem volt eléggé szófogadó. Ne aggódjak, sokkal gyorsabban vág az esze, mint a többieknek, akik épp ott és akkor a csoportjában voltak, így számára nem volt kihívás az adott napi feladat. Unatkozott, és próbálta lefoglalni magát...

Nyilván ettől még picit bosszant, h nem volt szófogadó, de más megvilágításba kerül azonnal a dolog attól a körülménytől, h már túllépett azon a szinten a gondolkodása. Ez viszont jó hír, h nem hülye, sőt! Bár nyilván álszerénység volna azt mondanom, h ezt nem tudtam volna róla :))

Pár hete találkoztam ezzel a dokumentumfilmmel valahol a neten vagy facebook-on. Külföldön élőkről szól, kíváncsi voltam mit mutat be róluk, hát megnéztem.

New Yorkban élőket mutat be, ami merőben más világ, ahogy látom, mint ez itt, de ettől még persze számos dologban vannak azonosságok. Ők is távolinak érzik Mo-ot (na ja, pedig kb féele olyan messze vannak, mint mi, úgyhogy igazából nincsenek is olyan messze....mondtam, én h minden viszonyítás kérdése :))

Egy fiú és egy lány, teljesen más háttérrel, más életvitellel, más célokkal.
Ami közös bennük, az szerintem az, hogy magányosak. Nem feltétlenül a szó legszorosabb értelmében, de magánysak.

Ettől aztán az egész hangulata keserédes a filmnek, olyan bizonytalan, lebegtetős, olyan túlélős, de nem tűnik boldognak.
Biztos, hogy számos nehézséget kell megélnie annak, aki külföldön él, ezek nem feltétlenül anyagiak, vagy a munkával kapcsolatosak, hanem MINDEN más, ami abból adódik, hogy más kultúrába csöppenünk, és más nyelven beszélünk. Mások a szokások, a sztenderdek. Ezek egy részéhez könnyű alkalmazkodni, van amihez nehezebb. Hogy kinek melyik könnyű es nehéz, az már nagyon egyedi.

Azt biztosra veszem, hogy mindezen egyedül átvergődni pokoli nehéz lehet bárhol a világon, mindegy, h három vagy harminc órás repülőútra Magyarországtól.

Ennek nagyon örülök, hogy ilyen problémákkal nem kell megküzdenem, hisz nemhogy nem egyedül, de egy fantsztikus családban élhetem meg mindezt.
Nehézségek ettől persze még vannak, de azok otthon is lennének. Csak mások...ugyanakkor itt nem keserédesek a mindennapok, és kevésbé küzdelmesm nint New Yorkban tűnik a film alapján. Ahhoz képest mi nyaralunk... :)

kulcsszó

(ez a mai második írás...)

Azt hiszem korábban is írtam már arról, hogy a statisztikák miket mutatnak a blog írója számára. Látom, hogy milyen országokból olvasnak, hány oldalmegjelenítés volt adott időszakban, vagy , hogy melyik bejegyzésemet hányan olvasták, hány megjegyzés érkezett ésatöbbi.

Néha ránézek ezekre az adatokra, mert érdekel és érdekesek.

Azt is látni lehet, hogy ha valaki keresőn keresztül talált a blogra, és mi volt az a kulcsszó, aminek beírása után az én írásaimat is listázta neki a kereső, és ráadásul rá is klikkelt, hogy beleolvasson.

Néhány meglepő, vagy mulatságos (majdnem Friderikusz, tudom :)) kulcsszóval már eddig is találkoztam, de most egy újabb "gyöngyszem" tárult elém a statisztikákat mutató oldalon.

Pisilés közönség előtt képek igen, ezt írta be valaki a keresőbe. Hát, nem tudom, mindannyian mások vagyunk nyilván, de fene az ízlését, aki ilyesmiket óhajt nézegetni...
Mindezek után a kérdés már csak az, hogy ezt beírva az én blogom hogy került látótávolságba, mert ilyesmiről egészen biztosan még csak érintőlegesen sem írtam, ha jól emlékszem :)

"húzd meg jobban, menjen a munka"

Az irodaházban átalakítási munkákba kezdtek február elején. Meglepve olvastam a hírt, amikor beharangozták az egészet, hogy halleluja, végre liftes lesz az irodaház. Bevallom elkerekedett a szemem, hogy ugyan ide minek is kellene lift? Egy emelet van a földszint fölött, aki a garázsszintről is lépcsőn jön fel, annak mondjuk két szint is lehet a különbség, de ennyi az összes.
Az a néhány lépcső nem egy igazi kihívás...
Aztán elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy bizonyára a mozgáskorlátozottak miatt is lehet mindez, hisz számukra az emeleti irodák pillanatnyilag nem megközelithetők. Az utcáról van számukra épített felhajtó a földszinti irodákhoz, de ide az emeletre nincs.

Nem derült ki az ok, de belekezdtek a munkálatokba, így a közös helyiségek használata erősen korlátozódott. A konyhákat teljesen megszüntették egyelőre, mert oda épül a lift, szerencsére a mosdók azért megmaradtak :) Bár olykor korlátozott hozzáféréssel, mert a minap is kaptunk emailt, hogy néhány perc múlva elzárják a vizet, aki akar most menjen gyorsan mosdóba, mert a következő 1-2 órában (valójában újabb értesítésig) nem lesz víz. Nem volt dolgom arrafelé, de belegondoltam, h ez elég szorult helyzet lehet mindazoknak, akinek lesz, és nem várhat egy két órát, mert néha azért van olyan, lássuk be. :D

Mit van mit tenni, nyár, meg napi folyadékbeviteli normák a kukába, és se kávé, se vízivás nem volt addig, míg újra hozzáférhetővé nem vált a mosdó, gondoltam így tudok elébe menni a dolognak...

Persze fúrnak, faragnak, úh kiváló aláfestés a munkához az építés, vagy inkább egyelőre csak bontás zaja testközelből, mert persze ettől az élet nem állt meg itt sem, csak kicsit több dologhoz kell most alkalmazkodni. Nem mondom, jól esik elhagyni a házat délután, még a rádió duruzsolását sem igényelem nagyon utána, mert anélkül is zúg a fejem.

Állítólag a hangos része március végéig tart majd. Ez elég rossz hír,az majdnem két hónap összesen. Értem én, h mindez kell, de akkor is....

Fél év számokban

Annak ellenére, hogy a munkám során nagyon sokszor gyártottam mindenféle riportokat, kimutatásokat, számoltunk bevételt és profitot, terveztünk rövid-és hosszútávra, költségeket elemeztünk és megtérülést kalkuláltunk, itt a saját kis naplómból ez eddig még kimaradt. 

Na, ez nem jlenti azt, hogy nem követtük volna a pénzügyek alakulását, csak az elemzések maradtak el innen a blogról.
Az alábbi számok persze egyediek, mint minden családé. Talán segít picit abban, hogy a tervezéskor feltételezett számokat a valósághoz igazítsa.

Mostmár több, mint fél éve dolgozom én is, úh az első olyan 6 hónapos időszak van mögöttünk, amikor mindketten dolgozunk, és beálltunk egy szintre bevétel-kiadás terén.
Így aktuálisan erre a fél évre visszamenőleg néztem át a számokat 2013 Aug. 1-je és 2014 Jan. 31-e közötti időszakra vetítve.

Próbáltam a tételes kiadásokat nagyobb csoportokba rendezni, hogy értelmezhető méretű szeletek keletkezzenek ezen a tortán,
így az autók (cars) alatt értendő minden, ami ahhoz kapcsolódik, biztosítások, tankolás, rego (helyi fizetendő a kocsik után) es a második autó ára is.

Ugyanígy a health (egészség) fedi az orvoslátogatások, gyógyszerek és a magán egészségbiztosítás költségét is.

Itt láthatjátok, hogy a total költseghez képest milyen nagyságrendet képviselt náunk egy-egy csoport:

cars	13.1%
childcare	21.8%
clothes	0.4%
commuting	0.6%
food	17.0%
general purchase	5.1%
health	4.8%
overheads	3.6%
rent	20.6%
telephone/internet	1.9%
other	11.1%

Hát igen, a childcare a legnagyobb tétel. Pont nemrég volt a Facebook csoportban (a magyar anyukák Ausztráliában) szó a childcare-ekről, és bizony ott láttam, hogy az itteni napidíjak még jóval alatta vannak pl a Melbourne-ieknek. Azt konkrét számokkal írták, hogy átlagban $120 dolllár körül mozog ott (nálunk $80/nap).Mivel nem vagyunk állandó lakosok egyelőre erre kedvezményt sem kapunk. PR-ok mást fizetnek érte.

A második kettő a lakhatás és a kaja, nem meglepő, sem az arányuk, sem a heti költségük, amit kitesznek. Mindkettő drága mulatság a maga módján, de abszolút kényelmesen kitermelhető. És hát ugye ez aztán végképp ahány ház annyi szokás,h ki mit es mennyit eszik. Ebben csak olyan takarékoskodás van, h ha valahol látom akciósan, amit szeretnék amúgy is, akkor ott veszem (ha eljutok), de egyébként ez nem egy visszafogott vásárlási szint. Kb azt eszünk/főzünk, amit megkívánunk.

A rezsi nem eget rengető a többi tételhez késpest, es az otherben van minden más, kirándulások, fodrász, ikea, könyvek stb.

A ruha sor (clothes) az egyelőre nálunk nagyon alacsony szinten áll, még a hozott dolgokból elvagyunk továbbra is, hála a komoly mennyiségű és minőségű hazai készleteinknek. Ugye, h nem is volt fölösleges három embernek elegendő ruhatárat fenntartanom? :)) Ugyanakkor mostanság kezdem érzékelni, h lassan ezek is elhasználódnak, úgyhogy szükség lesz helyi beszerzésre is. 

Persze mindezek a nagyságrendek abban a pillanatban válnak igazán beszédessé, ha kiderül, hogy mit takar a mindösszesen sor, hisz nagyon nem mindegy, hogy fél év az tízezer dollárba, vagy százezerbe kerül 

Nálunk egyikbe sem, mert épp a kettő között állt meg félúton :) Innen már aki akarja könnyen számszerűsitheti ezt a modellt.

 

ma reggeli zeném

A Nova-n hallottam munkába jövet es a vonósok miatt egyből megtetszett. Aztán rájöttem, hogy inkább az eleje és a vége tetszik, de vidám napindító így is.

Aztán bent megnéztem a klipet, és ott van az a vöri cica....

Új szomszédaink lesznek :)
Mindezt úgy, hogy nem költözünk mi sem, és az aktuális szomszédaink sem... A feladvány mégis egyszerű, csak nem szó szerint értendő.

Történt ugyanis, hogy Eszterék lába épp, hogy földet ért, és az időeltolódás okozta éjjel van nappal és nappal van éjjel napirendjük ellenére nagyon nagy lendülettel vágtak bele legyen autó és ház páros megtalálásába, ami jó alapja minden rákövetkező dolognak.
Így aztán csütörtökre autójuk, péntekre házuk is lett. Na jó, a második még folyamatban van, de a tulaj őket választotta a pályázatuk alapján, és erről írásos értesítést is kaptak az ügynökségtől.
Kb 5 perc lassú sétányira. :)

Közben a február is úgy kezdődött nálunk, ahogy a január abbahagyta, hétvégén újabb melegrekord dőlt meg.
Mit is jelent ez?
- A légkodi megállás nélkül ment itthon, ilyen még nem volt korábban, de anélkül egyszerűen nem lehetett bírni
- a tengerparton egy az egyben úgy éreztük magunkat, mint Egyiptomban, vagyis perzselő száraz sivatagi levegő és mellé a tenger hőmérséklete igazi pisi langyos víz. Értsd olyan, amibe azonnal bele lehet gázolni, csöppet sem éreztük úgy, hogy szokni kellene kicsit. Ezt mondjuk Beni es Laca többnyire a hideg vízben is hamar letudják, számomra most jött el ez a pillanat először.

Mindemellett fantasztikus volt a part már megint, szombaton egészen későig lent voltunk, gyakorlatilag tükörsima víz és szél is alig, amit most azért nem bántunk, mert a hőséghez nem hiányzott a forró szél.

kukucs 

Az új legjobb játék  a parton: hatalmas alagút ásása a teherautónak
(én is ástam, de eddigre már elfáradtam, és pont úgy tűnik, h csak napozok :)

Majd a hatalmas alagút betemetése.
Ez olyan mély volt, h Beni egyedül nem is bírt vele, apa segített "döngölni" :)

Vasárnap délben. Itt nem akkor van a legmelegebb...

Vasárnap kimentünk a helyi kis piacunkra, és láss csodát, a parkolóban rengeteg hely volt, na, ez gyanús, hisz még 10 óra körül jártunk, nem volt egyáltalán késő. Aztán láttunk, hogy példátlanul pici piac volt, alig 2-4 sornyi árus jött össze, azok egy része is pakolófélben volt már akkortájt. Hamar beazonosítottuk, hogy bizonyára a hőség miatt van mindez, az árusok, és a vásárlók sem gondolták úgy, hogy ebben az időben kilátogatnak. Igy mi is gyorsan végeztünk. Azonban arra jó az ilyen időpontokban menni, hogy szabadul mindenki a cuccaitól, ha már kiment, úh 1 dolláréert vettem két uborkát, ami másfél / db a boltban. Már megérte :)

Illetve vettem egy nagy frangipánit. Sajnos az enyém most nem virágzik, de majd fog egyszercsak, azt igérte  a bácsi, aki árulta :) Mondtam neki, hogy ha mégsem, majd visszaviszem.

Jót nevetgéltünk vele.

Karácsonyra kaptam Lacától egy türkiz szinű bőr pénztárcát. Nagyon szeretem ezt a színt mostanság, igazi telitalálat volt. Egyetlen bibi van vele, hogy a csattja néha akad, és akkor az a része nehezen nyílik, ahol a bankkártyákat, meg a papírpénzt tartom. Most is fizettem volna a bácsinál, és persze nem nyílt. Nevetett az öreg, hogy csak nem a férjemtől kaptam a pénztárcát? Mondtam neki, h de igen: Nagy mosoly: Jó választás volt, okos :) Persze arra értve, hogy nem nyílik...

A Plumeria, más néven Frangipáni, vagy Hawaii rózsa, a Karibi-térség, Dél-Amerika és Közép-Amerika meleg trópusi területein őshonos fafajta. A trópusokon a tíz méter feletti magasságot is eléri. A trópusokon a tíz méter feletti magasságot is elérheti.
A trópusok egyik legszebb virága, illatos fehér, rózsaszín, piros virágaiból fonják a híres hawaii virágfüzért. A jobb fül mögé tűzött virág azt jelzi: „még szabad vagyok”, a bal oldal jelentése: „már elígérkeztem”. A virágok pártacimpái propellerszerűen csavarodottak. A növény pozsgás vaskos törzse, hosszúkás, lándzsás levelei már önmagukban is pompás, egzotikus látványt nyújtanak..

Nem ismertem korábban igazán ezt a növényt, de az biztos, h gyönyörű. Most a muskátlik mellett lakik a hátsó kerben, ahol egyszer majd egy szép "oázis" lesz, csak idő kérdése.

Elképzelésem már van arról, hogy hogyan alakíthatnánk ki egy szép részt a növényeknek. Majd egy buddha is költözik közéjük, meg néhány egyéb szobor. Egyelőre a növényeket gyűjtöm hozzá.

agave

Ha már itt tartunk nekem még az agave is tetszik, es persze levendulabokrok meg színes papgájvirág sem maradhat el es a jol bevált leander, amikből itt valóságos fák nőnek. Emellé már csak a citromot és lime-ot megállás nélkül ontó fákat kel odaképzelni és készen is vagyunk. Nagyjából :)

színes papgájvirág