D Day at Santos

Hadd kezdjem azzal, hogy itt is megköszönönjem a munkához írt kommenteket, kedves gartulációk sorát, remélem hosszú távon is rászolgálok majd :)

Tegnap munkába álltam, és ma már itthon is vagyok, mert elfáradtam :) Na jó, nem egészen így van. A 3 napos munka kapcsán csak azt tudtam, h szerdán kezdek, de azt nem, hogy a többi napon hogyan és mikor kell majd dolgoznom. Ez tegnap derült csak ki. Klaire, az elődöm H-Sz-P napokon dolgozott. Tekintve, hogy a héten még van, és mivel tegnap a managerem nem volt az irodában, így abban maradtunk, hogy én is így jövök, azaz ma nem, majd holnap újra.
Ez akár változhat is, mert a szervezet is változott kicsit közben, az egyik mérnököt (akihez eredetileg kerestek embert) másik projektre rakták, Klaire azonban inkább neki dolgozott. Most hivatalosan az én főnököm pedig Reuben, aki lehet, hogy más időbeosztást igényel majd. Ez rövidesen ki fog derülni úgyis.

Szóval első nap.
Nem mondom, hogy nem izgultam, mert de, hol nagyon, hol alábhagyott kicsit. Ha egy ekkora céghez érkezik valaki, nem pusztán a munka, de az eligazodás is ad tanulnivalót az első időkben. Anno sokat dolgoztam tréningeken, amiket az új belépőknek tartottunk a Telenornál, és mindig elsütöttem nekik azt a poént, hogy első nap végére annyi az elvárás, hogy megtanuld hol van a be/kijárat a konyha és a wc. Tegnap szembesültem vele, hogy ezek valóban nagy mérföldkövek, és fontos kapaszkodók egy új embernek, h pl visszataláljak a mosdóból az asztalomhoz :)

Kiderült, hogy az az épület, ami a hivatalos központja a Santosnak, nem az egyetlen irodánk, azon kívül még másik kettő is van. Mi is egy másikban vagyunk a Pirie St-en, ami egy pár perc sétára van a főépülettől csupán. Ebben az irodaházban "csak" egy szint a mienk, így átláthatóbb léptákű, és csak kicsit éreztem labirintusnak, szóval betanulni tökéletesnek tűnik :)

Nagyon sok mindenben hasonlít, vagy emlékeztet a Pannonos időkre a környezet, és egyáltalán az egész. Ez azt hiszem jó erős támasz számomra, hogy jól ismerem a nagyvállalati működés bizonyos részeit, vagy azt, h nálunk hogy mentek jogosultság-igénylések, meg, hogy mindenre van/volt policy (szabályozások), meg intranet meg sorolhatnám még. Kicsit olyan volt, mintha egy időutazásból térnék éppen vissza. Persze minden csak ismerős, hisz nem ugyanaz, és angolul van, és az iparág is más, de arra jó, h ne akarjak belehalni az egészbe az első nap után. Sőt, azt hiszem nagyon is jó volt bemelegítésnek :)

A kollégák kedvesek voltak, annyira máshogy viselkednek, mint a GTS-nél...Ott magukba fordulva ültek javarészt, és vagy cseszegetett a paraszt, vagy észre sem vett. Na itt ilyesminek nyoma sem lehetne, mert a harrassment és bullying (megfélemlítés, zaklatás, megalázás) látszatát is kerülni kell. Ezt onnan tudom, hogy az első néhány órában pár online tréninget el kellett végeznem azonnal ahhoz, hogy állandó belépőkártyát kaphassak. Az irodákról, mi hogyan működik, a munkabiztonságról, ami itt extrém fontos, abszolút nem végezhet senki olyan munkát, ami veszélyes lehet, vagy amit a munkavállaló annak ítél meg. Mondhatja, hogy nem csinálja, mert veszélyes. Nyilván akik az olajkutaknál, vagy a bányáknál dolgoznak ez még ezerszer fontosabb, nekik van több szintű tréning is erre.
Meg kellett ismernem a code of conduct-ot (ami a vállalat ún magatartási kódexe, de inkább arról szól, hogy hogyan kell képviselni a Santos értékeit és elveit az üzleti életben, h etikusak legyünk). Ilyen is volt a telenornál, és egy része a jogkövetésről szól, meg arról, hogy tisztességesek vagyunk.

Sok modul közben-végén tesztek voltak, és csak akkor engedett továbblépni, ha megcsináltam a kívánt szintet. Ezért az elején bőszen jegyzeteltem a hallottakat, hogy majd tudjak válaszolni a kérdésekre, mire rájöttem az egyik kérdésnél, hogy semmi gond nincs, ha hibázok, mondja, hogy próbáljam újra, és mindaddig hagyja, amíg a helyes választ meg nem találom. (kellett volna lennie egy olyan résznek, ahol körbevezetnek, és elmondják, h tűz esetén hol van az a pont, ahová mennie kell mindenkinek, ha elhagyja az épületet. Ez a rész elmaradt, így ott csak kisakkoztam a helyes választ:)) Szóval itt nem az volt a cél, h első nap azonnal nyúzzuk szét az új belépőt, hanem, hogy a legfontosabb tudnivalókat tényleg ismerjem meg. Úgy du 2-re végeztem is az összes tréninggel, volt legalább 6 féle, addigra az agyam is megtelt rendesen.
Reggel azonnal volt felhsználónevem, belépési kódjaim, céges email címem, jogosultságaim majdnem mindenhez, úgyhogy előkészítették az érkezésemet, jó érzés volt többször is hallani, olvasni, hogy welcome on borad (üdvözölnek a fedélzeten), szóval más azért ez az élmény, mint amiből kiszálltam. Persze az is jó volt tanulóidőszaknak, de azt mostmár biztosan tiudom, h a bunkót simán feljelenthettem volna bullying miatt, mert ő aztán a tréningen hallottak összes verzióját szinte naponta alkalmazta....

2 után meetingeltünk egyet azzal a projekt managerrel, aki már nincs a csapatban, de az interjún ott volt, ami azt jelenti, h kivonultunk kávézni az utca másik oldalára az egyik kávézóba... Egy fél óra el is repült ott is :)
Aztán Matt az egyik elemző srác 4 körül elköszönt, Klaire is kisvártatva utána lelépett, úh egyedül maradtam, még tettem-vettem, de 3/4 5-kor aztán én is eljöttem. Leadtam a kártyámat a főépületben, mert ugye aznap még csak visitor (látogató) kártyám volt, és elsétáltam Laca elé az irodájukhoz, h onnan egyött, kéz a kézben mehessünk az állomásra. Azt hiszem szeretek a belvárosban dolgozni :))) Reggel együtt megyünk, este együtt jövünk, nincs értelme autózni, időben sokkal rosszabbul járnánk, mint az expressz vonattal, az tényleg gyorsan bent van a város legközepén, mi meg nagyon közel vagyunk egymáshoz Lacával. Simán ebédelhetünk majd néha együtt akár :)

Persze izgatottam állok  a holnap előtt is, hisz a főnökömmel csak holnap talélkozom, és Klaire is holnap lesz utoljára, szerdán meg nem vitte túlzásba a feladatok átadását :) Náhány kávészünetet egy majdnem 2 órás ebédszünettel szakított félbe mielőtt 4 után távozott. Hétfőtől meg már csak én leszek, úgyhogy még pár alkalommal biztosan magasabb lesz a pulzusom reggel  a vonaton :)

Nespresso kv van a konyhában, hát ez maga a mennyország nekem :) és rengeteg gyömölcs van kitéve, szinte azon elleszek, ha nem vinnék ebédet, mert annyi féle van :)
Így telt az első napom, sokat okosodtam, de azt is látom, hogy lesz mit tanulnom még, főleg az iparágról, mert aztán teljesen új, hogy hogy is működik egy-egy ilyen gáz-és olajipari projekt. Hatlamasak, az biztos....

Gáz van de nincs gáz :)

Hú, meglehetősen hosszú történetet tudnék most mesélni, és feltett szándékom, hogy lejegyzem majd ide a munkakeresés 2.0 tapasztalatait, hátha hasznos lesz másoknak is, és talán magamnak is ha egyszer visszaolvasom majd :)

A PR vízum lehetősége már önmagában felkorbácsolta a hullámokat, izgatottan vágtunk bele, tudva, hogy körülbelül ugyanaz a helyzet ilyenkor, mint anno, amikor az első vízum körül kellett döntéseket hozni. Nincs mire várni, élni kell a lehetőséggel, amíg az rendelkezésre áll.
Szóval ez már önmagában is kellő izgalom-adag, és extra, hogy legyen min dolgoznunk, izgulnunk, szerveznünk, csinálnunk, amikor is jött a munkakeresésembe egy hét, amikor 4 interjú is összejött egy hétre. Ez körülbelül a legelkeseredettebbnek és legsikertelenebbnek érzett hetet követte új reményeket keltve. Mert bármilyen fos is volt egy-egy hét végén a mérlegem, hétfőn mindig új reményekkel vágtam bele az új hétbe.

Azon a bizonyos hétfőn délig 3x csörgött a telefonom érdemi hívások miatt, vagy interjú, vagy potenciális interjú miatt, úgyhogy éreztem némi elmozdulást :)

Az egyik hívó aznapra próbált behívni, és bár rugalmasan próbáltam megoldani az időpontokat, ez azért extrának tűnt, és nagyjából kivielezhetetlennek, hacsak nem Bencével az oldalamon jelentem volna meg :) Szerencsére ajánlottak másik időpontot, péntek reggelre.
A hívókból sajnos a legtöbb esetben a gyors ez vagyok és innen-ből az esetek nagyon nagy részében alig értettem valamit az első 3-5 másodpercben, mert megszokásból darálják, mert a vonal még fel sem épül mire elmondta a felét, és mivel az agyam realizálta, hogy munkával kapcsolatos, egy pillanatra átfutott az agyamon az izgulóprogram is, szóval pillanatokig vakon tapogatóztam, és igyekeztem jól palástolni ezt. Aztán általában elhangzott, h ezzel-és ezzel az állással kapcsolatban hívnak, ami vagy segített beaztonosítani, vagy továbbra sem, de ez nem gátolt abban, hogy válaszoljak a hol több, hol kevesebb kérdésre, és ha interjú lett belőle, úgyis küldték a részleteket, hogy hová menjek, mikor és kit keressek.

Így volt ez most is, HR-essel szépen elbeszélgettem, a pozíciót már értettem, azt nem hogy kik és hová, és péntek reggel. ok.
Az összes pályázatomról tip-top excel-t vezettem, minden szükséges infoval, hová, mikor jelentkeztem, kikhez, mi a pozíció, stb. Ennél a hívásnál is a pozícióból próbáltam kiindulni a táblázatomban, találtam is egyezést, de azt nem hittem valósnak, biztos, valami más volt, gondoltam...

Aztán jött az email az interjú adataival, és bizony nem volt tévedés, ugyanazok hívtak, akiket a táblázatomban is láttam.
Na, akkor kezdtem el igazán izgulni...

Amikor állások után kezdtem vadászni, nyilván már jobban átláttam az Adelaide-i business struktúrát,
kik azon kevesek a nagy cégek közül, akiknek itt van Adelaide-ben a központjuk, és volna náluk keresnivalóm saját megítélésem alapján legalábbis :) Nem olyan nagyon sok ilyen van, tekintve, hogy SA/Adelaide üzleti életét  96%-ban kis és középvállalkozások adják. A nagy cégek központjai inkább a keleti parton, vagy Perth-ben. Másrészt itt nagyon sok szempontból eltérő elvárások is vannak, mint bármelyik más államban akár már az önéletrajzok tartalmát/küllmeét is illetően, épp nemrég írt Mary is erről.
Nem zártam kis semmilyen szektort, és cégméretet, de az álom 5-ös azért megvolt a fejemben.....

Hát ezek közül hívott be egy múlt pénteken.
Úgy volt, hogy a leendő közvetlen manager-rel találkozom (Senior Project Engineer), aki vezető projekt mérnök, de aztán mindjárt hárman is jöttek értem a recepcióra. Meglepetésnek nem volt utolsó, gatyám tele, de mostmár lesz, ami lesz. Kiderült, hogy csatlakozott a Senior főnöke is, és az a lány, akinek a helyére kerestek, mert ő átmegy másik államba. Érdekes interjú volt, néha klasszikus, néha igazán szorongatós kérdésekkel, Nem éreztem úgy, hogy az addigi legjobb lett volna, amikor kijöttem, de alapvetően jól ment.

Az biztos, hogy az elmúlt hetekben sokat tanultam, hogy hogyan építsem fel magam egy-egy interjúra, nagyon sok energiát tettem beléjük, mindre úgy készültem, mint egy egyetemi vizsgára.

Hétfőn délután hívtak, hogy gartulálnak, megkaptam az állást. Köpni-nyelni sem tudtam... :))

A nagyobb cégek felé azért kacsingattam, mert ott nem a cégvezető választ nulla HR-es tapasztalattal, és a kondíciók is mások azért. A másik vágyam az volt, hogy milyen jó volna megcsípni valami part-time(nem teljes munkaidős) állást, hogy Benivel is maradjon közös idő, ne csak a hétvége. Tudom, h ez már-már túlzás, és majd a biliből kiránthatom a kezem, ha belelóg, de ha már ilyen messzire jöttünk, akkor merjünk nagyot álmodni, ráadásul is a részmunkaidő nem is ördögtől való, sőt.

Az Adelaide-i irodaház

Így lett, hogy május 28-án kezdek a Santos-nál, mint projekt admin. Az interjún részt vett 2 mérnöknek fogok dolgoni, a projektjeik kapcsán minden admin/asszisztens munkát. Heti 3 napban, ha szüksége akkor kicsit többen, ez majd menet közben kialakul.
Egyelőre 3 hónapos szerződést ajánlottak, ami hosszabbítható, de így is nagyon örültem neki, ez hatalmas lehetőség, és majrézok is néha tőle, már előre.

A Santos Auszrál cég,(South Australia Northern Territory Oil Search) gáz és olaj kitermeléssel foglalkoznak, e téren itt a legnagyobbak. Tőzsdei cég, és hát az iparágból adódóan elég masszív hátterük van. Örülök, hogy más iparágba is betekinthetek, és hát a gáz-és olaj biznisz nem olyan rossz, azt már a Dallas-ból is láthattuk anno :)

Röviden ennyi történt, minden más előzményről majd írok külön :)

visa update

Ma reggel írtam arról, h tegnap este beadtuk az EOI-t (aki nem látta kezdje azzal az olvasást, h értse miről beszélek :)), és ma reggel 9:33-kor jött is az email Lacának:

You have received an invitation to apply for a visa in SkillSelect (Vagyis lehet is beadni a vízumigényt). 

Na EZ GYORS volt :)

Lehet h tényleg prioritással kezelik? :)

vízum - avagy SA kísérletezik

Többen hiányoltatok már, és való igaz, h már megint hetek teltek el az utolsó bejegyzés óta. Szóval köszönöm a kedves nógatásokat, élünk, jól vagyunk, megkockáztatom virulunk is :)

Persze rengeteg dolog történt az elmúlt időszakban, igérem, h mindenről írok, ha nem is egyben, mert az helytállna a manapság szokásos mozifilmek között, mármint hosszúságban. Kalandokban azért annyira nem volt sűrű, de majdnem :)

Kezdem a legváratlanabb dologgal.

Ez pedig a vízumunk kapcsán jött szembe velünk...

Mi 475-ös vízumon vagyunk, amiről PR-ra (állandó lakosira) két feltétel teljesülése után jelentkezhetünk, akkor viszont onshore (vagyis innen Ausztráliából) és kvázi zöld út a PR-hoz. A két feltétel:

- dolgozz legalább egy évet teljes munkaidőben (nem muszáj a szakmádban)

- és élj két évet ott, ahol szponzoráltak, tehát mi Dél- Ausztrália államban

A két év szigorúan számolt, vagyis a tavalyi hazalátogatásunk például ki is esik a számlálóból, így egy hónappal ki is tolta a PR beadását idén szeptemberre. Vagyis ki is tolta volna...

és itt jön a nem várt lehetséges fordulat.

Levelet kapott Laca az SA Governmenttől, amiben többek között ez állt:

From 14 May until 15 June 2014, people who hold a South Australian state nominated provisional visa (subclass 489, 475, 487 and 495 only), who are living and working in the state can apply for a 190 - Skilled Nominated Permanent visa through Immigration South Australia.

Vagyis Május 14 és júni 15 között lehetőségünk van jelentkezni PR-ra, ha itt élünk és dolgozunk. Azaz nem kell kivárnunk a két évet, a szeptember 22-ét, h egyáltalán beadhassuk. Azzal ugye még mindig csak egy lépéssel lettünk volna közelebb, hisz az elbírálása/ jóváhagyása hónapokat vesz igénybe, aktuálisan akár 6-7 hónapot is, ami elég hosszú idő.

Szerencsénk van, h épp ebben az államban élünk (ezt nem mindig éreztük így munkafronton pl), mert mint kiderült csak itt SA-ban él ez a lehetőség kísérleti jeleggel. Szóval ez a kicsit a "csak itt és csak most, csak tessék, csak tessék " érzés :)) Meg kell hagyni, meglepetésnek nagyon nem utolsó, ha valamire, erre aztán biztos nem számítottunk, hogy vízum ügyben szeptember előtt mozgolódhatunk.

Persze az időkeret elég szűkös, és van bőven tennivaló, hogy összeálljon minden, és a szükséges pontok is meglegyenek, amik meg is vannak szerencsére. SA top prioritásban kezeli - igéretük szerint - ezeket a vízumigényeket, meglátjuk, hogy végül összességében hol mennyi idő lesz a folyamat. Precedens ugye nincs, hisz most van először ilyen eset :)  Hála, mi épp élhetünk vele :) (egyből beugrott egy család Darwinból, akik szintén ilyen vízumon vannak, és hívtam, h nézzenek utána, hátha náluk is elérhető ez a lehetőség, de ott nincs, ő mondta, h csak nálunk indították most).

Apró szépséghibája a dolognak, hogy ami szeptemberben X dollárba került volna, azt most 11x (nyilván sokan élnek majd vele, jó kis gyűjtés az államnak), de még így is belevágtunk.

Tegnap küldtük el az EOI-t (Express of Interest), ez az első lépcsőfok. Kíváncsian várjuk a folytatást :)

Nekünk a PR a childcare díjánál számít majd a legtöbbet, és Beni még másfél évig childcare korosztály, úh nagyon nem mindegy, h teljes árat fizetünk oda, vagy töredékét a mostaninak. Persze számos más előnye is van a PR-nak, de talán  leghamarabb ezt fogjuk tapasztalni , ha majd meglesz. Reméljük mielőbb, ha már feldobták ezt  a labdát :)

A fejleményekről is beszámolok majd, igérem :)