BUÉK and HNY

Csak nézzetek a szemébe, és gondoljatok valamire, amit szeretnétek az új évre.

Azt kívánom nektek én is :)

Boldog, sikeres és fantasztikus 2014-es Évet Kívánok!

e nem hagyományos módon, de annál nagyobb szeretettel.

Váljanak valóra az álmaitok, 

és ne feledjétek, h a legkisebb öröm is öröm :)

jövőre találkozunk 

(nekem pedig már nagyon hiányzik egy saját cica... vagy kettő)

Itt van az év vége

Szerencsére csak a naptárra pillantva tudatosul ez az évzárás dolog, talán most még bizarrabbnak tűnik a karácsonytól is, hogy harminciksz fokban várjuk a szilvesztert...:)
Nagy bulit nemigen csapunk, de ez csöppet sem baj, egyelőre az a terv, h elmegyünk Glenelg-re, ahol lesz majd mindenféle program, 21.30-kor tüzijátékkal, ami Beninek még abszolút jó időzítés, bár ma azt mondta, h Ő nem szereti a tüzijátékot, na nem mintha élőben látott volna valahaolyat :)
A belvárosban is lesz valami nagy banzáj, de oda nincs kedvünk menni, sokkal jobban szeretjük a közeli tengerparti suburb-öket, nagyrészt úgyis hasonló lesz  a programok kínálata, akkor meg tök fölösleges odáig autózni, és Kenyában parkolni valahol.

Hogy őszinte legyek, nem bánom, h véget ér lassan ez az év. Kemény volt, sok, és sűrű. Megkockáztatom, h egyik legnehezebb időszaka volt eddigi életünknek, még akkor is, ha sok-sok jó dolog is történt, és nem arról van szó, h végigszenvedtünk volna 12 hónapot.
Nemrég leveleztem erről egy kedves magyar ismeretlen ismerőssel, aki Sydney-ben él, hogy gondolhat bárki bármit magáról, és a külföldi életről, mindaddig közelítőleg sem lesz fogalma annak valóságáról, amíg saját bőrén meg nem tapasztalja a mindennapokban. Néha küzdelmes, néha fárasztó, néha több kitartást igényel, és néha elgondolkodtató. Mindemellett tanít, alakít és formál sokat, sokat.

Még mindig sokkal nagyobb amplitudóval bírnak a jó és a kevésbé jó dolgok, így sokkal nagyobb hatással van ránk minden. Még nagyon az elején vagyunk mindennek, csak már van némi halvány helyi tapasztalatunk, ami azért irtó sokat számít.

2013 mérlege vegyes. Itt maradtunk, találtunk munkát mindketten, Laca többször is. Ezen viccelődünk néha, de ha belegondolunk, ez mindig nagy érvágás volt hirtelen, és valahogy mindig jól alakultak utána a dolgok, vagy jobban, mint előtte.:).  Most e téren jó volna stabilizálódni, és jelen tudásunk alapján erre minden esély megvan, h Ő révben érezze magát.
Nálam nem rózsaszín puffancsokkal körülragasztott felhőcske a munka, ha mindent egybetve nézem, de legalább van, és lehetne rosszabb is. Az emberi tényezőkön nem tudok változtatni, meglátjuk hogy alakul a következő év e téren.
Btw, az utolsó héten felmondott az egyik srác, aki a kedvenc majom főnökömnek dolgozott leginkább...Nem tudom, h mennyire miatta, de biztos vagyok benne, h része volt a döntésének, mert őt is b@szogatta ám rendesen. Megy máshová. A Hr-es dolgokkal foglalkoző (a kínai) igazgató elvitte kávézni aznap a srácot, bízom benne, hogy szóba került a majom fantasztikusan paraszt viselkedése is. Ezzel másként elég nehéz ugyanis előállni. Mégsem mehetek oda hozzájuk, h
- Elnézést, de szerintem ez az ember bolond.
-Á, igen? Lehet, h az, de az a baj, h tulajdonos a cégben, szóval megteheti...
- Ó, kár, akkor a dolgozó áll fel, hisz ő biztosan marad.
- Hát igen, ha nincs tovább, ez lehet a megoldás...

Ránéztem a minap a Seek-re és őszintén mondom, h lelki beteg lettem tőle. Ugyanazokat a sablon hirdetéseket olvasva, amelyek mindegyikében szupertálentum kerestetik a világ összes képességével felvértezve, holott a valóságban meg látom, h milyenek sokszor. Nem bonyolultak na, maradjunk ennyiben. Lehet, h ez a kényelmesebbnek tűnő álláspont most, vagy csak nem hataroztam el magam eléggé,  de egyetlen olyan inspirálónak tűnő munkát sem láttam, amiért nekiállnék újragyártani/frissíteni önéletrajzot, kíséőlevelet, pedig egyszer eljön majd az ideje, azt is tudom.

2014-ben végre jelentkezhetünk majd PR-ra (permanent resident visa/állandó lakos vízum), amit várunk már nagyon. Letelik lassan majd a két év, amit ki kell várni előtte. Ez az előszobája, ahol vagyunk, de két év hosszú idő hozzá, és ahogy többször írtam már, anyagilag nagyon megterhelő. Ez a PR-ral némileg azért átalakul. Ha nincs PR nincs semmi támogatás, childcare-re, egészségügyre, semmire, plusz más (értsd magasabb) a tarifa mindezekre. A most heti 400 dolláros ovi töredékére csökken majd, ergo ez a mostani $400 szépen tartalékokba rakhatóvá válik.

Nekem ez az egyik legnagyobb bajom az itteni életünkkel pillanatnyilag, hogy stabil, erős tartalékunk nincs még, és ez nehézkessé tesz dolgokat. Megszoktam Mo-on, h ez létező dolog számunkra, és furcsa most megtapasztalni a hiányát. Tudom, h átmeneti, de akkor is.

2014-ben jó lenne Au-n belül is elmozdulni ide-oda, elkezdeni megnézni az ország szépségeit SA-n kívül is. Mo-ra nem tudom, h megyünk e, és ha igen mikor. A PR beadása előtt biztosan nem, mert a 2 évbe azok a hetek nem számítanak be, amit Au-n kívül töltünk, úh egy hónap csúszásban vagyunk máris az idei látogatás miatt. Ezt újabb hónappal semiképp nem akarjuk megtoldani. Így vagy egy 2014 késő őszi, vagy 2015-ös utazás tűnhet reálisnak. Idén egyébként elhatároztam, h késő tavassal/nyáron aligha megyek, mert tuti hidegben csak egyféle ruha kell, bár most sem épp csak téli volt az időjárás otthon... Áh, ebből nem indulhatunk ki :))

Szeretném megtartani az idén megkezdett aktív, sportos életmódomat, és valahogy Lacát is rábírni munka mellett. Nem mondom, h a mögöttünk lévő karácsonyi szezonban bejglibarátaim szépen csúsztak nálam is, de legalább az edzeseket nem hagytam ki még 24-én és 25-én sem.

Talán most telt el elég idő ahhoz, h kicsit nagyobb rálátásunk legyen a változásokra. Kétségtelenül más itt az élet, sokkal nyugodtabb. Nincs napi acsarkodás a média sok szempontból hasonló ( a bulvár itt is csak bulvár, stb), de valahgy nem hányingerkeltő az egész. A politika itt is csak önmaga, az akuális gaz vezír sem épp egy szavatartó valakinek mutatja magát, de a mindennapokba nem folyik be olyan töményen, mint Mo-on. Itt azért hamarabb látjuk meg a jót a dolgokban, többet vagyunk együtt, és azt biztos, h más minőségben tesszük. A tartalékról írtakat leszámítva nem az anyagiak mozgatják az életet, a pénz itt inkább lett eszköz, mintsem cél.

Nem szépítem, kőkemény tud lenni egy ilyen újrakezdés, de az öröm is sokkal nagyobb, amit adnak a vele járó sikerélmények.

Tudom, h sokan azért olvasnak, mert tervezik a kijutást ide. Nekik is azt mondom, h érdemes dolgozni ezért az álomért. Sokat kell, de et jól tudja, aki komolyan belevág a folyamatba. A majd lesz itt valahogy, az kevés a célok körbehatárolásához szerintem, de okosan, józan gondolkodással és továbbra is tartom, h kellő tőkével be lehet vágni, mert egy életünk van, és azt itt nagyon más minőségben élhetjük..

Irány észak

Szombatra kirándulos napot terveztünk, csakhogy olyan szeles ido kerekedett, hiaba volt meleg es napsütes, h a tengerparti celokat kilottük hamar. Aztan Laca nezelödött kicsit a neten, es ugy döntöttünk, h megnezzük a masik felsziget egy reszet. Autozunk egyet, es ahol valami erdekeset latunk, ott megallunk, kb ez volt  a terv. Így ha fuj is, a városokban talan elviselhetobb lesz.

Ahogy a terkepen is lathato sorban lognak be a felszigetek itt a deli oceanba (erdekes, de igy hivjak, megha korabban nem is hallottam errol), es ez a kozepso - Olaszorszagra nemikepp emlékeztető csizma-szerű a szomszedos Yorke Peninsula. Na, ott meg sosem jartunk, itt volt az ideje átnézni arrafelé is. Egy napos kirandulas lévén az aljaig most nem mentünk le, ahhoz min korabbi indulas, vagy meginkabb ottalvas lett volna jobb, h ne kelljen annyit vezetni, uh azt most felreraktuk kesobbre.

Nagyon vicces, és furcsa is egyben, h az itteni tavolsagok annyira maskent erzekelhetok, nem könnyű az agyunknak konvertalnia. Mo-on, ha hazamentünk a csladomhoz Szabolcsba, akkor az orszag közeperol a keleti megyéig kb az orszag felen át is autoztunk, ezzel ugy 200 km-t abszolválva. Itt tegnap kb 170km-re volt a tavolabbi varoska, ameddig mentünk, de orszagos viszonylatban muhahaha, hangyafing meretű  Elképesztő távolságok, nemhiaba órakig lehet repülőn is utazni ahhoz, h még mindig Ausztralian belül maradjunk...

A táj, hát mit ne mondjak, a várost elhagyva úgy húsz percig még érdekes volt, h na lám, itt és erre ilyen a vidék. Végre látjuk ezt is. Na de nem kell attól tartani, h sokkot katunk volna a változatosságától, pedig ez még nem is volt olyan kietlen sivatagi hangulatú, vagy bozótos.


Többnyire gabonaföldek, amíg a szem ellát, ill még  avároshoz közelebbi részeken megszámlálhatatlanul sok fóliasátor volt, zöldségeket termesztettek benne.

Útközben persze ismerős városnevekkel találkoztunk, így pl beugorhattunk volna Dublinba, vagy Windsorba is :)
Első megállónk Port Wakefield volt, ami bár az első nagyobb városként mutatkozott  atérképen, igazából nem volt az. Pár benzinkút (nyilván okkal :), és néhány falatozó-szerű helynél többet nemigen találtunk itt, úh egy gyors útszéli gyerekpisi, és kis nyújtózás után folytattuk az utat Kadina felé.

Kadina a "csizma" felső részében van, annak is a túlsó oldalán. Odafelé az addigi településeket látva kicsit aggódtam, h bármi lesz e ott, amiért érdemes volt autóba ülni, de kellemesen csalódtam. Itt terveztünk ebédelni is, sokat nem is kellett gondolkodni azon, h hová menjünk, miután beni meglátta azt a bizonyos nagy sárga (arany?) M betűt...:) Biztosra mentünk, legyen Meki. Ez is egy pici városka, könnyen körbesétáltuk a közepét, de ahhoz képest egeszen jol el volt látva helyi alap-üzletekkel, Woolworth, target, Reject shop. bankok es egyeb kis helyi boltok.

Killed meat :)

Számunkra filmes jelenetbe illő utcakép és házak, még mindig szokatlan látvány egyébként, annyira messze van az európai vidéki hangulattól. Nem egy olasz sikátoros kis város, az biztos :)


Innen néhány kilometerre volt csak Wallaroo, ami már a csizma túlsó fele, ismét parti város, úh a szél ott már erős volt újra, ugyanakkor szikrázó napsütés, és hibátlan kék ég párosával járt együtt. Itt volt egy ipari jetty (móló), amire fel lehetett menni, olyan nagy, h autók is mehetnek rajta, akinek engedélye van. A gabonaszállító hajókról innen megy a ki-bepakolás, ami a part menti nagy gabonafeldolgozóval közvetlen kapcsolatban áll.

A hajó mindent vitt beninél :)

A Viterra gabonafeldolgozója

Ez a nagy móló melletti kicsi csak gyalogosoknak

Innen ugráltak be a vízbe,  a bátrak, és akik a nagy szélben nem akartak megfagyni,
ez a rész egyébként körbe volt kerítve

a kalapokon is látszik a szél ereje :)

Innen még elmentünk a North Beach-re, ami a mólóról is jól látszott, h milyen gyönyörű, vakítóan fehér homokos part, de sajnos csak kocsiból tudtuk megnézni, mert azt  afinom homokot úgy vitte a szél, h valósággal fájt, ahogy a bőrünkhöz ért. Így gyorsan visszaevickéltünk a kocsihoz, mint a Delta főcímében anno a sarki kutatók, és úgy döntöttünk, h hazaindulunk, tekintve, h előttünk állt még ugyanaz a táv, mint odafelé.

Érdekes volt még, hogy itt Wallaroo-n gyönyörűséges házakat láttunk, saját marinával, fantasztikus környezetben. Hát igen, elfogadtam volna egyik-másikat, bár nem tudom, h ott mit is lehet csinálni egész évben...Talán csak nyaralni? :)
Nos, ez a lehetőség egy (szemtelenül nagy) lottónyeremény esetén mérlegelére kerülhet :)

karacsonyi gasztroforradalom :)

Az elmult idoszakban szamos ujdonsag kerult a latokrünkbe etelek teren, es felhagyva az eddigi visszafogott tempoval, kiprobaltunk par uj kajat. Na azert vannak meg felfedezesre varo kulonlegessegek garmadaval, de uj izeket tapasztaltunk.

Velem kezdodott  a dolog, az idei utolso munkanapunkon, a ceges karacsonyi ebeden. A Hahndorf Inn-ben voltunk, ahol a nemet nemzetiseginek mondott etelek vittek  a primet, vagyis, mindenfele kolbaszok (wurst) es disznohus koltemenyek minimum fel kilos adagokban. A sztekek kozott kinaltak kengurut is, uh egy eletem, egy halalom alapon, en arra boktem, kivancsi voltam, es remeltem, h a cuki kengu kepe nem oli meg a probalkozasomat, vagy nem zarja a torkomat nyeles elott. Csodak csodaja, semmi ilyesmi nem kovetkezett be, semleges tudtam maradni, szerencsere a tanyeron fekvo husi inkabbfadarabokra emlékeztetett, mintsem az elo kengire.
3 fele mustarral es savanyukaposztaval kertem, es azt kell mondjam, h finom volt.

Gavin valasztasa egy vegyes tal,
kolbasszal, hussal es szalonnaval

Ez itt egy ketszintes sertes oldalas tömb, durvan nagy volt

Paleo-szeru suti volt, nem volt rossz.
narancsos mandulalisztes valami

Aztan karacsony masodik napjara meghivast kaptunk a szomszedba Robertek csaladi partijara. Egyreszt bepillantast nyerhettunk egy ozzi karacsonyi bbq-zasba, masreszt a gasztro reszebe is.

A szomszedaink tenyleg tünemenyesek, nem tudunk mast mondani roluk tovabbra sem. A gyerekeik es azok ferjei/felesegei/partnerei jöttek, gyerekeikkel, akinek van mar. Jo sokan voltak, hisz elozo hazassagbol kulön-külön vannak felnött gyerekeik. Mi is ebbe a szorasba illeszkedtunk kb korban :)

Alapvetoen nyitott, kedves emberek voltak, persze nem mindegyik, de vadidegenek voltunk legtöbbjuknek ugye.

Nagyon jol ereztuk magunkat, jo par orat maradtunk, na nem mintha messzire kellett volna hazajönni :) A magyar karacsonyi rokonlatogatos elmenyekhez kepest bizosan allithatom, h egy sokkal kevesbe feszulos, traktalos, kajahegyeket osszehordos karacsonyi "ebed" (vagy korai uzsi) volt. Otthon annyira ra tudunk görcsölni, h legyen vagy szaz fele kaja, es mind egy hadseregre meretezve, es jajj, csak sos ne legyen, vagy nem sotlan, de biztos? Es csak kinaljuk, tukmaljuk. Ilyenek vagyunk, tudom, mas kultura, de reszben fel is orli az adott vendeglatot, aki csak ugral izgatottan, es a vendegekre nem marad ideje, vagy ereje.

Na itt nincs ennyire tulhuzva a dolog, es ettol sokkal nyugodtabb, lazabb, nevetgelosebb volt a hangulat.

Eloetelnek egyebkent rakok voltak ebben az allapotban

es ezze valtak kicsomagolas utan :)

Ilyet meg nem vettunk korabban, nem szeretem, ahogy nez a nagy fekete szemevel, ami olyan, mint ket bors :) Tegnap megsem undorodtam tole, es a husa meg isteni finom volt. Kis szosz is volt mellé, abba lehetett martogatni. 

Aztan jott a kagylohejbol kiszippanthato inyencseg nyersen. Ezt en nem probaltam, Laca beszippantott egyet, de nem valt rajongova. Natur volt teljesen, massziv tengeri ize iz, es sajatos allag. Mondtak, h ezt azonnal nyelni is kell, ill Robert javasolta, h küldjön egy sört utana inkabb :)) Igy is lett.

majd grillezve jott a többi, azok nagyon finomak voltak.

Eközben hejaban sültek a krumplik a grillen, szep lassan. Ahhoz pedig chili con carne volt, ill mindenfele feltet meg szabadon lehetett kombinalni ki mire vagyott. 

Desszertnek görögdinnye, es ennyi.

Közben sör, sangria (hmmmm, nagyon finom volt) csuszhatott alá, köze, ki hol tartott az evesben. 

Nagyon laza, nyugodt, kellemes ebed volt, jol szorakoztunk, es jokat ettünk :)

Naluk az meg a csaladi szokas ilyenkor, h nem mindenki vesz mindenkinek ajandekot (irgalmatlanul sokat kellene), hanem kihuzzak egymas nevet, es adott ertekhataron belul vasarolnak annak, akit huztak. Az ajandekozottnak pedig ki kell talania, h kitol kapta az ajandekot. Jo ötlet volt, helyesek voltak, ahogyan bontogattak a csomagokat, amikben javareszt valami sutes-fozessel kapcsolatos holmi, vagy barbizashoz kapcsolhato kiegeszito volt, semmi egbeialtoan nagy dolog, de a mosolyuk oszintenek tunt.

Aztan egyszercsak Beni ele is kerult egy csomag, ra is gondoltak Robertek, amin nagyon meglepodtunk, igazan nem szamitottunk ilyesmire, mar a meghivas is nagyon jol esett. Potszulo/nagyszulo-felekke avanazsalnak szep lassan :)

Hazateres utan kidoltunk mindharman egy kis delutani sziesztara, igy este vegig birtam nezni az ejjel f1-ig tarto Sex and the City 2-t. Nem épp karacsonyi, de épp nekem valo volt :))

December 25.

Nyari szabadsag ide vagy oda, minden nap reggel hat es het kozott ebredek. Ugy latszik megszoktam :)
Tegnap csodas napot toltottunk a parton, fantasztikus ido volt, uh sokat nem gondolkodtunk azon, h hová is kellene venni az iranyt. na jo, kicsit agyaltunk azert, mert Bence állatkertezest is javasolt, de 34 fokban azt nem eroltettuk, meg akkor ebedet is valahol utkozben ettünk volna, a hűtő meg tele van, uh hamar olyan program mellett döntöttünk, amibol könnyeden hazajövünk, majd vissza egy ebed es egy gyerekszundi utan.

Nagyon erdekes volt latni iden is, h nem vagyunk ezzel a kiruccanassal egyedul, sot. Gyakorlatilag mindenki kerti partikon vagy a parton tobzodott, sator, szekek, kaja, italok, es miklusa sapka a fejre, a fo ozzi karacsonyi kellekek. Nagyon hangulatos volt az Esplanade, bar mindig is az, oda az ev barmely napjan vagy barmilyen idopontban szivesen setalnek.

Amikor a nagy melegben estenkent lejartunk a partra, mar volt olyan, h lattuk, ahogy a Brighton-i jetty esti fenyeit felkapcsoltak, csodas volt, bar meg nem volt igazan sotet, csak szurkulni kezdett, uh azota vagyom arra, h igazan sotetben is setaljunk el oda valamikor majd:)

Este skype-klub volt a csaladdal, olyan 3 oras szeansz lett a vegere a 3 hivas. Gyorsan telik az ido kozben :)

Most pedig jojjon a nap kepekben.