kis-színes-csokor

Rég írtam apróságokról, most eszembe jutott néhány, úgyhogy teret engedek nekik :)

Képeslap:

Ahogyan a nyomtatott könyv is a szívem csücske, maradi dolog vagy sem, úgy a képeslapokat is nagyon kedvelem. Kicsit sajnálom, h leáldozóban van nekik, pedig olyan izgi volt egy-egy nyaralóhelyen beszerezni a képeslapokat, majd néhány gondolattal a hátukon útnak indítani a családhoz. Kicsit facebook utnérzés, nem? Jó sokan láthatták, olvashatták már akkor is, h ki hol járt, és ott jó az idő, és minden nagyon szép :)

képeslap hátoldala

Aztán néha előbb tértünk haza, mint egy kóbor képeslap, de a következő érkeztéig kitüntetett helyeken vigyorogtak vissza ránk :)
Emlékszem, hogy gyerekkoromban karácsony előtt enyém volt a kitüntető feladat, hogy megírhassam a képeslapokat szerte a rokonság számára, amit aztán mindenki aláírt. Húsvétkor ugyanígy. Nosztalgikus, de szerethető dolog ez, na.
A minap kaptam egy képeslapot.
A fogászattól, ahol tavasszal ősszel jártam. Vicces és szokatlan, h ilyet küldenek, de tetszett :)
Tulajdonképpen fel is hívhattak volna, de nem, ehelyett küldtek egy ilyen emlékeztetőt. És még macskás is, szóval telitalálat! :)
Mondjuk azt nem tudhatják nyilván, h doktor Tamás májusban szépen elvégezte mindazt, amit most ők szeretnének.

A házunkban jelenleg nincs túl sok szobanövény. Mondjuk gyors fejszámolást követően megállapíthatom, h pontosan egy darab van. Volt egy mikulásvirágom is korábban, de a karácsony elmúltát nem tudta sokáig tolerálni.
Valamikor pár hónapja vettem az Ikeában egy orchideát. Újfent, bár itt AU-ban ez volt az első. Gyönyörű virágnak tartom, és szívem szerint jó sokat tartanék belőle a ház minden pontján. Szépen virágzott, majd ahogy lenni szokott, lepotyogtak a virágai. Nos, minden eddigi történetem itt ért véhet az orchideákkal, mert valahogy sosem virágzott újra. Vagy kiszáradtak, vagy kirohadtak a túlöntözéstől, de nem találtam nekik egyensúlyi állapotot sosem. Amikor hazautaztunk a ház kulcsát és az akkor már majdnem kóró növénykét is a szomszédokra, Robertékre bíztuk. Nagyon vicces volt, amikor visszatértünk, és hozta át a kaspót, amiből egy abszolút élettelennek látszó már tagadhatatlanul kóró ágaskodott, de nagy mosollyal közölte Robert, h ne aggódjak, él a növény :) És tényleg. Nem sokkal azután bimbók hada sorakozott a z ágain, és szemlátomást nőttek. Benivel nap-mint nap figyeltük a változást.
Aztán tegnap kinyílt az első hatalmas bimbó, és gyönyörűen virágzik hamarosan az egész.
Hatlamas áttörést értem el a gondozása terén.
Kikísérleteztem ugyanis két fontos összetevőt a sikerhez:
1. több költöztetés után a fürdőszobában lakik most télen, ahová gyönyörűen besüt a nap, de este sincs hideg, mert ott is van fűtés, plusz pára fürdés után, amit kedvel.
2. Vigyázat, ez nagyon tudományos lesz:
Öntözésügyileg nem akartam bakot lőni újra, és újrahasznosítássalegybekötve megtaláltam a tökéletes öntöző eszközömet. Egy Nivea dezodor (lila színű) kupakjával öntözöm. Pontosan heti 2x, és pontosan 2 kupak/ alkalom.
Szerintetek tízes skálán mennyire volt vicces Robertéknek az "öntözőt" is odaadnunk a virággal együtt? :)


(nem) sújt az adó

Adózni itt is kell, nincs mese. Az adóév június 30-án zárult, és júli 1-jén indul az új pénzügyi év. Ez szerintem okos megoldás, emlékszem, hogy a naptári évvégén mit szívtunk a leltárok és egyebek miatt anno a cégnél.

Ezen okból kiindulva (új pénzügyi év) az állásajánlatok is ilyenkor kezdenek el szaporodni a piacon, hisz új budget-ek nyílnak. Szóval időzítésre mindenképp a mostani és következő hónapok a legalkalmasabbak, semmiképp nem a január-június közötti.

Na de kis érdekesség. magyarországon ugye adóbevallás néven fut mindez. Itt tax return, azaz adóvisszatérítés. Mennyire más a gyerek fekvése, ugye? Körülbelül ez a két véglet jellemző az összes kapcsolódó dologra is. Nálunk még csak Laca adózott az elmúlt időszakban, így Ő adott be tax return kérelmet. Namost, simán megcsinálta könyvelői segítség nélkül elsőre...Ráadásul 9 nappal a beadást követően számlánkon volt a visszatérített összeg. (egyébként ha valaki mégis könyvelvel csináltatja, érdekesség, hogy nem kell érte külön fizetni, hanem a visszatérített összegből kapja meg a könyvelő). Ez már közel van a poháralátéthez, azt kell mondjam.

A munka világába való visszatérésem kapcsán nyitnom kellett super (itteni nyugdíj) számlát.

Ezt webes felületen kb 5 perc alatt néhány kattintással meg tudtuk tenni. Nem kellett hozzá a fél életünket papíralapon bennyújtani és személyesen igazolni mindazt, amit az igazolás igazolása tartalmaz.

A bankból aztán megkerestek, hogy megcsinálják a számlavezető bankomnál is amit kell, ha szeretném. Ők. helyettem. Csak azonostísam be magam telefonon. Ez kb 3 kérdés megválaszolásával 2 perc alatt lezajlott. Mindeközben persze halál udvariasak, segítőkészek voltak. Jajj, de nagyon más ez itt.

Lényeg a lényeg, ügyintézés szempontjából abszolút paradicsomi állapotok vannak, ezt tartom továbbra is.

Közben megérkezett a családba Hunyadi Eszter (aka Hyunday Excel) is, a második számú autó. Egy kocsibeállóval arrébb lakott eddig, úgyhogy ismeri a környéket. Kicsit megkopott már  a fénye, de pörgős kis kocsi, és a kéziváltós mivolta miatt egyelőre Laca jár vele.

Ráadásul az elmúlt napok esőzései után újra süt a nap hétágra, szóval mi kell még?

Ismét a parent room-ban

Először is köszönöm a gratulációkat a kedves, pozitív és támogató jótanácsaitokkal együtt. Nem kezdtem el egyesével megköszönni a kommentek alatt, de most pótolom, és tényleg jól estek :)

Ott tartottam ugye, hogy ajánlatot megkaptam, elfogadtam és itt újabb pörgés indult.
Az interjú után hazafelé első utunk a childcare-be vezetett, h megtudjam, van e hely náluk. Ez volt a legkézenfekvőbb, hisz ismer mindenki mindenkit, nagyjából azonnal tudott volna kezdeni újra Beni.
Volna.
Három napra azonnal kaptam biztosítékot, ill arra, hogy negyedik is lesz nagyon hamarosan. Örültünk (mint Vincent :)), hiszen viszonylag gyorsan full time helyet találni nem triviális kategória. Másrészt ez változhat folyamatosan, hisz ha valakit kivesznek, akkor azonnal felszabadulhat hely. Az időzítés önmagában nagyonis ideális lett volna, mert épp téliszünet volt, most hétfőn indult az újabb term. Ez eddig azt jelentette, hogy folyamatosan (azaz minden term elején) kezdhettek az iskolában a reception-ben (az igazi iskola előtti év az 5 éveseknek, amit már azonban a suliban töltenek a gyerekek), és ilyenkor azok helyére lehetett újakat felvenni , akik 5 évesen kirepültek a childcare-ből/kindy-ből. Nos, ez a szabály változott, azonos időben kezd minden gyerkőc a term 1 elején, vagyis januárban. Így a kindik belső mozgása is alábbhagyott, ergo, nehezebb évközben helyet találni...
Ezért örültem a 4 napnak is. Jeleztem a leendő vezetőknek, akik mondták, h ők teljes munkaidőben szeretnének alkalmazni mindenképpen, úgyhogy majd 4 nap iroda 1 nap home office osztásban megoldjuk, amíg nem lesz 5. napra is ovi. Újabb áll leesés a hozzáállásuk miatt, és örülés, szuper.

Amikor kezemben volt az ajánlat pénteken, benne a számokkal is, akkor hívtam a childcare-t, h megerősítsem az igényünket, indulhat a 4 napos foglalásunk. Hát kiderült, h igazából 3 nap van a negyedik csak időnként, de biztos lesznek hiányzók, stb...Gyomrom összeugrott, jajj, de jó, azonban nem állhatok oda a vezetők elé ezzel a kéréssel, úh gyors akcióba kezdtem.
Elkezdtem hívogatni azokat az ovikat, akik anno is a listánkon voltak, hátha...
Az egyikben kis tanakodás után visszahívást kértek, ami 5-10 percen belül meg is történt, és lőn csoda, 5 napra tudtak helyet ajánlani.Brighton-ban van ez az  ovi, az élet furcsasága, h anno, mikor keresgélni kezdtünk, ez volt a listánkon az első helyen, mint később kiderült 1 éves várakozási idő van ide. Most valami oknál fogva éppen volt helyük, hip-hip-hurrá. Gondolom két dolog segített nekik ebben:
1. Beni épp a toddler csoport végén van (három éves korig vannak ott), ill a szobatisztaság függvénye még. Nos, mi éppen a kellős közepén vagyunk ennek a projektnek, és lekopogom nagyon jól állunk. Ez mondjuk szívfájdalmam, h nem tudom végigcsinálni vele itthon az egészet, de talán már nem veti vissza majd ez a változás. Így ha betölti októberben a hármat, tudják is mozgatni feljebb.
2. A másik a teljes idős foglalás. Ez nyilván prioritást élvez az 1-2 naposokkal szemben. Megjegyzem anyagilag is jól jövünk nekik, hisz komoly napidíjakat kell fizetni mindezért.

Így abban maradtunk, hogy hétfőn délután ellátogatunk, és elkezdjük a beszoktatást. Nyilván volt bennem para, hogy új helyre kell vinnem, de tekintve, hogy ugyanannak a hálózatnak egy másik ovija, így külsőleg, és működési struktúrájában ugyanolyan. Ez azért komoly kapaszkodó a gyereknek. Nyilván a személyek mások, akikkel együtt lesz, de a gyerekek rugalmassága lenyűgöző. Azért állítom ilyen magabiztosan, mert eddig is számos példát láttam már rá, de ma például nem akart hazajönni ebéd után...Tegnap csak körülnéztünk, kicsit játszott, én kitöltöttem addig a szükséges form-okat, és ma reggel vittem újra, h majd délelőtt lesz, amíg komfortos neki. A vége az volt, h kiakadt, h el akarom hozni, hisz épp az udvarra készültek menni....
Így ma délelőtt majd' 3 órát ismét a parent room-ban tölthettem, de szerencsére nem kellettem vészhelyzetet csillapítani, mert nem volt :)
(Újra)kezdésnek nem rossz, sőt biztató, úh holnap marad, amíg akar :)

Az anyagi részéről annyit, hogy mivel nem vagyunk PR-ok (állandó lakosok), így semmilyen kedvezményt, támogatást nem kapunk a childcare-hez. Ez így napi cca 80 dollár-ba kerül. Ez info azoknak, akiket érinthet majdan e téma. Nem csak ennél a hálózatnál ennyi, általában mindenhol, néztem jó pár helyet. A kedvezményekkel nem tudom milyen mértékig csökkenthető, függ a jövedelemtől is, és felülről korlátos, úh az némileg egyedi mindenkinél. No, majd bő egy év múlva csökken ez a teher :) Addig húzós. de úgy tekintem, h childcare díja + nekem nyelviskola, merthogy a napi munka az azzal is felér majd, ebben biztos vagyok :)

GTS nélkül mi nem tudunk élni?

Hú, nagyon messziről tudnám indítani a mai bejegyzésemet. Olyan pillanatokban születik, amire sokat vártam, és sok küzdelmembe került.
Az ideköltözésünkről mondtam már néhányszor, h önismereti magántréning. Ez kicsit az "an idiot abroad" és Bear Grylls műsorok keveréke. Itt vagyunk a virtuális késünkkel és a valóságos elszántságunkkal, és a nap végén vagy van vadhús az asztalon, vagy nincs. Átvitt értelemben persze.

Majdnem napra pontosan 3 éve tettem le a lantot Törökbálinton a Telenor irodaházában, ami ott és akkor nagy örömömre szolgált. Kemény évek álltak mögöttem, és a siker kézzel fogható volt, mégis volt annak az éremnek is másik oldala...
Nagy pocakkal és nagy reményekkel kezdtem készülni az új életünkre, amikor már hárman leszünk. Úgy anyukásodtam át semmi perc alatt a magabiztos, munkamániás menedzserből, mint akit intarvénásan kezeltek. A hormonok tették a dolgukat :)
Beni születése után nagyon kevéssel indult el az egész Auszrália-projektünk, ettől aztán a gyökeresen átalakult életünket még újabb fordulat felé kezdtük el pofozgatni. Kristálytisztán látszott, h csakis ez lehet a jó irány, most vagy soha alapon. Ezt az előző blogomban ki is veséztem alaposan, szerintem.

Aztán idejöttünk, és elkezdtük felépíteni magunkat, az új életünket. Könnyen ment és nem ment könnyen.
Nyilván az induláshoz és újrakezdéshez szükséges anyagiak birtokában jó sok dolog könnyen volt gördíthető magunk előtt, aztán be a kapun. De vannak olyan dolgok, amik nem a serpenyő ezen tálcáján figyelnek. Laca hamar talált munkát, az és akkor nagyon jó volt, a vége meg már mindegy, fátylat rá.
Beni és én pedig éldegéltük a közös hétköznapjainkat hol kindivel fűszerezve, hol anélkül.
Amikor hazalátogattunk, akkor ugye "holiday statusz-ba" került, ami azt jelenti, hogy előre meghatározott ideig nem megy. Ez azonban nem jelenti azt, h fizetni nem kellene ezen időszakra is. Tekintve, h nem az üdvhadsereg üzemelteti a childcare-t, így a szabadság idejére 50%-os (!) díjat terheltek. Ez annyira nem esett jól, bár nyilván tudtam, h nem lesz alapdíj-mentes az időszak. Aztán közben ugye kiderült, h Laca volt cége aligha fizeti ki az elmaradásait, a hazautazásunk  miatt is egy nagyobb erszény aranyat és tömjént kellett szétszórni, úgyhogy átmenetileg kivettük Benit a childcare-ből miután visszajöttünk. Úgyis itthon vagyok, éreztem, h a magyarjának nagyon jót tett az egy hónap, és semmi sem hajt affelé, h 3 évesen folyékonyan beszéljen angul, ráérünk azzal.

Közben persze úgy tavasz óta viszonylag intenzíven kezdtem állást keresni, mert kezdtem nem komfortosan érezni magam ebben a képletben. Hiányzott, hogy hozzátehessek a családi kasszához, h hasznos legyek a  négy falon kívül is, és hogy ne farmer jelentse azt, h kiöltöztem" kicsit.
Nálam ugye többesélyes volt a játék, hisz több vonalon is tudtam felmutatni diplomát//gyakorlatot. Illúzó volt az hinni, hogy ez majd könnyít a helyzeten :)
Lássuk a tényeket szigorúan saját szemüvegen keresztül:) :

Marketing vonal:
Otthon ugye erről szólt az utolsó 5 évem, így tűnhetett volna evidensnek, hogy ez lesz a jó irány. Talán így is lehett volna, ha nem Adelaide-be jövünk. Tekintve, h én elsősorban gazdasági/közgazda oldalán praktizáltam, mint marketinges, így termékfejlesztés, sztratégia vonalon voltam erősebb, és legkevésbé a kommunikációban
Itt négy féle dolgot tapasztaltam a releváns álláshirdetések kapcsán:
1. nagyon kevés marketinges pozi volt
2. azok legtöbbje kommunikáció/PR vonalat képviselt
3. vagy ami a legjobb, hogy a marketing összes ágában gyakorlott emberkét kerestek (megint az ultimate person ugye :)), aki rendezvényszervezéstől, a kutzatásokon át a stratégiáig minden ágazatban tapasztalt, és fel is tud mutatni eredményeket. A kétlábon járó Kotler könyv mondjuk...
4. tekintve, h én a Pannon/Telenor berkeiben húztam le a munkáséveim úgy 90%-át, ezért iparági vonatkozásban csak telco-t tudok felmutatni, ami jajj, a végső mumus. Nagyon úgy tűnt, hogy iparág-azonos tapasztalat jöhet csak szóba, mert ugye nem adaptálható  a tudás. Á, dehogy.. :))

Ovi/iskola
Ez a vonal Beni kapcsán többször erőre kapott, hogy ha hosszútávon nézem, akkor milyen jó volna suliban dolgozni, és ha majd neki szünet lesz, akkor nekem is, stb.
No ezek az állások azok, ahová szakmaelismertetés kell, ill suliba IELTS is, minimum 8-as speakin/listening eredményekkel és a másik kettő sem lehet 7 alatt, szóval triviális az egész. A childcare irányra rá is álltam, amíg otthon voltunk, addig a papírok felét be is tudtam szerezni az iskoláktól. Ó, ez egy szép külön sztori lesz, ha egyszer odáig jutok, h leírjam :) Hungarikum sok szempontból. Az is tolt ebbe az irányba, hogy ebből az iparágból mutatkozott a legnagyobb érdeklődés a pályázataim iránt, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy még nem vagyok regisztrált, vagyis nincs elismertetve a diplomám.

Valami irodai munka
Azt gondoltam, hogy talán erre van legnagyobb esélyem, mert a Pannonnál 7 évig csináltam nagyban, szerettem is, értek is hozzá. Talán mégis ez az az a munka, ahová elvárták a helyi tapasztalatot, vagy leginkább ajánlás révén talátak valakire, és nem az utcáról rángatják be.
Ugyanakkor úgy voltam vele, h valami kilenctől ötig nem stresszes munka indulásnak pont jó volna.

S lőn, ez lett a nyerő :)
Brutális gyorsasággal jutottam el ma oda, hogy job offer pihen az íróasztalunkon. Nekem címezve.
Kedden kaptam egy levelet a cégtől. Szerdára behívtak interjúra, ahol gyakorlatilag fel is vettek, és ma reggel megkaptam a job offert.
Ami az egyik vicces dolog ebben, az a nevük. Green Technology Services azaz GTS. Laca 12 évig dolgozott a GTS-nél Magyarországon. Az persze egy másik cég volt, de akkor is....

Egyszer jelentkeztem hozzájuk korábban, de akkor nem engem választottak. Aztán újra gondolták a pozíciót, és megkerestek, mert olyan admin emberre van szükségük, aki kezdetben adminisztrációt csinál, meg asszisztensük is, meg az office-ban mindent, amit kell, de később a marketingbe is bele tud kotnyeleskedni, majd. Mert egy egy pici cég, csupa IT-s mérnökből áll (ismerek egy ilyet nagyon közelről :D), és nekik kell egy valaki, aki "gondoskodik" mindarról, ami nem az ő asztaluk.
Szerintük ez leszek én :)
Én csak reménykedem, h igazuk van, mert persze az első sokkot követte öröm, majd újabb sokk, és ez így ritmikusan váltakozik szerda óta.
Majd írok külön az interjúról, és a tapasztalataimról, mert annyira más volt, mint amiket én valaha tapasztaltam.

Hivatalosan hétfőtől permanent-full time alkalmaznak, gyakorlatban amikortól tudok menni, mert ugye most Bendzsókát hirtelen full time oviba kell pakolni. Ez egyrészről megint újabb szikladarab a lelkemen, de ha belegondolok, hogy otthon is mostanság jött volna el ennek az ideje, akkor talán nem vagyok olyan önző magamra nézve.

Ezek mennek. Rettenetesen örülök annak, h vére bizonyíthatok valahol, és h saját erőmből jutottam be, de tele is van a gatyám. Szerencsére értelmes, intellligensnek látszó emberekkel beszélgettem, vagyis az angoljuktól sem másztam falra. Egyikuk ázsiai, na vele picit nehezebb a helyzet, az ő hangképzése kihívás lesz, de majd megszokom. Most kökemény tanulás jön minden téren és újabb fejezet az életünkben.

télnek mondják

Tavaly augusztusban amikor megérkeztünk, némileg arcul csapott sok furcsaság. Talán az egyik legerősebben az időjárás vett igénybe minket. Otthonról nézve, olvasva, kutakodva kialakul egy kép a valószínűsített időjárásról, és az általa tapasztalható hőérzetről, de a majom úgyis akkor ugrik a vízbe, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a helyi sajátosságokat.
Hangot adtam nem is egyszer annak, h én bizony fáztam, tél vége-tavasz eleje ellenére igencsak kellett pár hét, mire némileg alábbhagyott  a fagyoskodásom.

Az idei - számunkra első teljes - telet ezért kicsit visszafogottan -, de ruhák/lábbelik tekintetében immár akár haza télies viszonyokhoz isigazítottan vártam. :)
Talán némileg akklimatizálódtunk, talán a tavalyi első hetek újdonságszaga hatolt csontig és nem is a szél, de azt kell mondjam, h ezidáig kedvemre való a tél Adelaide-ben. Fölöslegesen szedtem elő a valódi téli holmikat, a csizmafélék meg sanszosan landolnak újra a raktárban (ahogy Beni hívja a garázs Crown-dobozos szekcióját :).

Tapasztalataim az itteni tél kapcsán:
Alapvetően kétféle időjárás váltakozik:

a) süt a nap százágra, és ragyogóan kék az ég
b) esik/felhős idő van
A hőmérséklet meglehetősen kiegyensúlyozott, olyan 12-18 fok között mozog, ez nyilván az előbbi kettő (eső/nap) függvényében jelenthet nagyon meleg és hűvös érzetet is).
Szerencsére a szél pedig nagyon ritkán fúj.

Az eső/napsütés aránya eddig erősen a derűs napok javára dőlt el, ha esik is, 2-3 napnál tovább nem volt egyhuzamban trutyi idő, míg naposból 6-8 nap folyamtában igencsak.

Nagyon furcsa, hogy magyar szemmel nézve ez az időjárás gyerekkorom klasszikus tavaszát idézi úgy mindenestül. Abból is a kellemesebb napsütéses, virágba borult természettel megáldott napokat, amik manapság nagyon nincsenek már Mo-on.Ettől néha nosztalgikus pillanatokat élhetek át, ha akarok :)

Ugye július közepe lévén most tél közepe van (mintha otthon január közepe volna), és néhány lombhullató még csak most dobálja a leveleit, hogy aztán augusztus végén rügyezni kezdjenek. Nem sok idő jut nekik az újrakezdéshez :))

Ennek nem tudom a nevét,
de nagyon tetszik:)

Egyébiránt meg nyoma sincs a téli kopárságnak, sőt, a fű mindenhol most a legzöldebb (jó, a szomszédé még attól is zöldebb, tudjuk), és a virágos növények ontják a virágokat.

Sokat vagyunk kint Benivel, és nagyon élvezetes ilyen időben telelni. Nyilván az esős napok kicsit kellemetlenebbek, de eddig kibírható volt az arányuk miatt.

Az biztos, hogy a magyarországi hőmérsékletingadozásokhoz képest ez itt a kánaán a kiszámítható, egyenletes hőmérsékletekkel. Ezt nagyon szeretem.


Mindemellett vicces, hogy sok tekintetben meg majdhogynem az európai télhez illő kommunikációval nyomulnak egyes termékek marketingesei. Pl a levesek előtérbe kerültek, amik felmelegítenek a hidegben, vagy a fogyókúrák kül fogásai, hogy a téli elhízást megelőzzük, stb :) Hát ebben az időben csak az nem mozoghat, aki nem akar/tud.

Mondjuk az biztos, h a borúsabb napokon én is hamarabb ragadok fakanalat, és keverek valami gyors sütit, mert az olyan jó, amikor sül, és illatozik tőle az egész ház.

Elővettem még néhány illatgyertyát is a téli estékre, de azt hiszem a fentiek alapján érzitek, hogy mennyire illeszkednek a hangulatba.
Na jó, egyvalami erőre kapott, sokkal többet teázunk, nálam az is téli szokás inkább.
Szívfájdalmam, h itt nem nagyon annak gyümölcsteák, pedig azok felé hajlok inkább, és a hozott készlet véges, de túléljük ezt is.

A tél ezt jelenti eddig, így bátran állapítom meg, hogy ezt így szeretem :)

virágba borult

Felhők nélküli kékség, fantasztikus

sosem tudhatod

A dolgok általában nem történnek ok nélkül. Vagy megkockáztatom azt is, h sosem. Meg aztán ott van az a mondás is, hogy ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik.
Sok a lemaradásom a történések terén, nem tudom, hogy hogyan kerítek majd sort a beszámolókra, de kezdjük mondjuk ezzel.

Május 16-án indultunk Magyarországra, és azt az izgalmat leszámítva, amikor ilyenkor általában is rezeghet az utazóban sokkal több egyéb tetézte, h ne legyen olyan szokványos a rákészülésünk :)

Laca dolgozgatott a szakmailag már semmilyen kihívást nem jelentő, de kényelmes időbeosztású munkahelyén, és nézegette azéer az állásokat. Igazi szakmai köreit tekintve számára azért kisebb a szórás errefelé, nem jelennek meg napi, vagy heti szinten állások. Ez hátrány, de előny is, ha épp az a tudás kell valahová, ami nála van. Május elején egyik péntek este talált egy hirdetést, ami ugyan részben tetszett, másfelől hozta az általunk szokásosnak tapasztalt tulajdonságát, miszerint annyi tudást és tapasztalatot kérnek benne, ami 6-8 senior szakemberből gyúrható össze. Muhahaha, ismét egy ultimate embert keresnek, sebaj, megpályázza. Nos, hétfőn reggel hívta is a cégvezető, h szívesen látná  interjúra. Hoppá, ultimate? :)))
Addig is hétvégén kutakodott a cég hátteréről, a cégvezetőről, stb, h képben legyen kik-mik is ők. Egyvalami már az elején szöget ütött a fejében, a cég neve: Pride Business Solutions, jé, az utcánkban épp egy Pride 01 rendszámú autó szokott jönni-menni, ami azért feltűnő, mert:
a) ezzel a rendszámmal magyar agynak egyértelműen nemi hovatartozásban való deklarációt indítványoz
b) egy M3-as BMW-ről van szó, ami Au-ban nem túl gyakori viselet.
Lényeg, a lényeg az első telfonos beszélgetés során kiderült, hogy a tulajdonos itt lakik pár házzal arrébb... kicsi a világ?

Interjú lett is hamar, minden szupernek tűnt, csak azt az aprócska nehezítést vittük be, hogy két hét múlva 4 hétre eltűnnénk Európába...
Ettől egy picit lefagytak a munkaadók, mert szerettek volna azonnal, meg minden, de sebaj, majd akkor átszervezünk, kitalálunk, lehet, h volna egy másik pozíció is, stb, majd jelentkeznek pár nap múlva.
Innen indult egy két héten át tartó agymenős hullámvasutazás. A cég a maga nyugis tempójában mindig adott valami kis jelzést, h minden oké, majd ha visszajöttünk, akkor menjen Laca, és foyltatják, de nagyon úgy akartunk hazautazni, hogy több van a kezünkben egy-két pozitív visszajelzésnél a részükről. Laca nyomult ahogy tudott, és a hazautazásunk előtti napon kezében volt az új munkaszerződése.
Azt találta ugyanis ki, hogy ha felmond utazás előtt, akkor az a 4 hét, amit otthon töltünk, épp a felmondási időt teszi ki, és visszatérve már kezdhet az új helyen. Ennek a felvetésnek nagyon örültek az újak, így is történt. Az új szerződés még meleg volt, amikor ment felmondani a régi helyre, hogy MÁSNAP repcsire ülhessünk.
Visszatérésünk csütörtök reggelre esett, ami után jetlagnek kicsi esélyt sem adva, másnap, pénteken már munkába is állt az új pozíciójában.

Miért is kezdtem az egész leírást azzal, amivel?
Elutazásunk előtti hetekben kezdtek döcögősen fizetni a régi helyen. Először nem a szokott napokon, majd egyáltalán nem. Kérdésekre csak kitérő válaszok jöttek, isuue-k vannak, stb. Mint kiderült, amikor otthon voltunk aközben kirúgtak mindenkit a cégtől, két ember kivételével. Persze elmaradt fizu azóta sincs, már a Fair work ombudsmannál van az ügy (többek is kezdeményezték), mert a fizun túl supert sem utaltak egy vasat sem... Jelenleg a tax return-höz (adóbevallás itt) sem tudtuk még beszerezni azösszesített kimutatást, ami a bérről szól, de talán az ATO-nál más úton is eljárhatunk, h ne bukjuk az adóvisszatérítést is. Így is jó nagy mínuszt okoztak a kö...ök. Ezt azért meséltem el, mert ilyen is van. Egyrészről hálásak vagyunk, h tavaly oly gyorsan adtak munkát, és végül is majdnem jól jöttünk ki belőle, de a végén most nagyon keserű ízzel a szánkban rágódunk, mert azt tudjuk, h Mo-on divat az átrántás, na de itt? Itt talán nem divat, de van ilyen is.
Én is szívok kicsit miattuk közvetlenül is, mert a pár hónapos odajárásommal szerzett helyi referenciát buktam is szépen...Beírhatom a cv-be, h dolgoztam ott, de hiába hívnák őket...

Az új munkáról beszámolhatna persze az alany is, mert így csupán közvetítő vagyok, de megpróbálom :)
Egyrészt ez már nem szerelős meló, hanem mérnöki (IT Support Engineer), irodás, szép ruhás :) A "szomszéd" nagyon rendes, a szakmai vezető pedig egy német pasi, aki szintén rendben van. Kis cég, de sokkal rendezettebb, átgondoltabb számos szempontból mint a másik.
Úgy tűnik, hogy itt már szaakmai fejlődésre is lesz mód, és szereti Laca az eddigiek alapján. Ez jó perspektíva mindenképp.

A régi helyen volt egy szaladgálós öreg mazdája, az most nincs, így megint egy autósok vagyunk. Ez sajnos veszteség, mert nagyon nehéz autó nélkül menedzselnem a hétköznapokat. Rossz, h így van, ez nem lustaság, de egyszerűen a távolságok miatt itt így vannak berendezkedve a népek. A szomszéd beújított 2 kocsit, úgy, h a régiek is maegvannak, úh azokból az egyiket tervezzük átvenni low budget jeligével :))

Ezen a vonalon így alakultunk. Nem volt izgalommentes, és még most sem az a régi elvarratlan pénzügyi szálak miatt.
Mottó a mai napra: közlekedjél szépen, és mosolyogj az utcádban lakókra, mert lehet, h ő lesz a főnököd :)

gyors státusz

Nem zártam be a blogot, írok hamarosan mindenfélét. Vegyük úgy, h téli szünet van:)
Az igazsághoz hozzátartozik, h engem lelkileg nagyon megviselt  a hazaút, írok majd erről is, de szerettem volna időt adni magamnak. Önző dög a blogger, ugye? :))

Köszönöm a buzdító, írásra serkentő megkereséseket, remélem nem okozok majd csalódást és akiknek emailekkel lógok, azokat is pótolom.
függöny még kicsit összehúz, aztán jövök. :)