turnusvaltas

Ujabb evszam kerul a blog margojara, ha az elsovel egyutt nezem mar-mar tortenelem a 2011-es kezdet...
Eltelt egy ujabb ev, minden blog meg a pezsgosuvegek pukkanasaitol hangos, vagy epp osszegzi az elmult evet. Nem is tudom... ahogy a karacsony sem telt klasszikus karacsonykent, ugy az ev utolso napja sem volt tele szamvetessel. Pedig suru ev volt, sok minden tortent, es ahogy lenni szokott nem csak a hegy csucsain jartunk. Foleg az elso fele volt kemeny, most ugy latom.

Az ev elso napja a beach-en telt, vegre strandido lett januar elsejere. A december nem mutatta eros nyari arcat, de mara befutottek  a kemencebe, 40 folotti a homerseklet kint, tiszta sivatagi feeling. A szaradni kitett ruhaknak eleg 10 perc es hozhatom is be :) na ettol tobbet nem is igen lehet kint tolteni a szabadban, ugyhogy hiaba az utolso szabad hetkoznap a hetfoi munkakezdes elott.. Ezt tapasztalva nem is banom, h nem ilyen ido volt az elmult bo egy hetben, amig Heni es Ian itt voltak, megvesztunk volna a hosegben, es kirandulasokhoz meg tokeletes volt az idojaras.

Sajnos tegnap reggel veget is ert a kozos karacsony-szilveszteri idoszak, ok utrakeltek Sydney-be, mi meg ugye maradtunk :) Hat meg kell mondjam, sirosra sikerult a bucsuzas, az sokat elarul arrol, hogy hogyan telt ez a 8-10 nap. Mintha vilag eletunkben baratnok lettunk volna... Most nem kicsit sajnalom, hogy nem lakunk ugyanabban a varosban, de az elet mar csak ilyen. Sebaj, legkozelebb Sydney-ben talakozunk es oruljunk annak ami van, ne azon szomorkodjunk ami nincs.
A kepes beszamoloval majd jovok meg kesobb.

Ma egyebkent teljesen olyan erzesem van majdnem egesz nap, mintha a nyaralas utolso napjat toltenem valahol, nagyjabol indulasra keszen. Aki valaha is volt nyaralni busszal (ami ugye Magyarorszagrol eleg gyakorta megesett Olaszba', Gorogbe' batrabbaknak vagy kitartobbaknak Spanyolba' is :)), az tudja mirol beszelek. Raadasul ugye ezek  abuszos utak nem is szallodakba vittek, hanem az apartmanvilag surujebe :) Most a hazunkbol is eltuntek a borondok, olyan sterilnek es uresnek tunik a vendegek nelkul, mintha turnusvaltas elott volnanak epp :) Probaltam a mosasban kicsit behozni a lemaradasom es ahogy a lehuzott agynemuket teregettem a forro napon, csak ez jart  a fejemben. Volt egy ev, amikor az apartman teraszan vartunk sokaig, h feljussunk vegre, az elozo csapat meg arra, hogy a busz beguruljon ertuk es haza induljanak es ott ulve ki-ki a maga varakozasaival tele. Azert Gorogorszaggal ritkan lehetett mellefogni, garantalt jo ido volt es meg latnivalok is akadtak, ha nem ragadt valaki a tengerpart homokjaba erkezestol indulasig.

Hat kicsit ilyen most ez az uj ev is, varakozasokkal teli lehet, uj lap, ujabb 4 evszak, uj elmenyek. Idenre nem forditottam komoly energiakat arra, hogy fogadalmakat tegyek, valahogy ugyis ez lesz a vege majd' mindegyiknek :)

ez nem az en listam, facebook-on talaltam es posztoltam ujra.
Vicces szerintem :)

Persze tervek mindig vannak, es a fetiek kozul a mit eszem es mit nem, mennyit sportolok es hany kilo menjen le az orok klasszikusok lehetnenek.
Nem is ezek a legfontosabb dolgok.
Tudjunk pozitivak maradni, legyen egeszseg minden masnak jonnie kell, ha kello energiat fektetunk bele. Rosszabb sose legyen mint eddig, ha jobb, hat majd orulunk neki. En iden mar szeretnek ujra hazalatogatni is, de ez sok mindentol fugg. Azert a titkos kivansaglistamon ott van ez is.

Tovabbra sem az orszag miatt vagy az elcsepelt turorudi es csak a magyar etel az igazi es tarsai miatt. Sot, az orszagra sok dolog miatt haragszom is, a vezetoire meg annal is jobban (parttol fuggetlenul dilettans rablobanda mind). Tegnap skype-on beszelgetve anyukam mondta, h a nyugdijuk mennyivel fog emelkedni. iden. Oszinten megmondom nem voltam igazan kepben azzal, h most mennyit kapnak, de az emeles kapcsan mondta. Gyors fejszamolast kovetoen az volt az elso gondolatom, h szegyellem magam az orszag miatt, ahol az eletet vegigdolgozott nyugdijas ekkora osszeget kap. Aztan Laca mondta, h emiatt nem magamat kell szegyellnem, hanem az orszag vezetoinek kellene. Tudom, ez hosszu tortenet, es azt is tudom, h nalunk ez nagyon nagy tuske, mert anno a sokmillios magannyugdijunk bezsebelese (lenyulasa) volt nagyjabol az a pont ahol komolyan elkezdtunk dolgozni azon, h kijussunk ide. Szomoru, h igy kell lennie. Akkor is, ha a vilag egyik legelhetobb orszagaban/varosaban elhetunk.

A lenyeg a lenyeg, be cool, stay cool:

Soha ne fogyjon el a mosoly az arcunkrol

Szeressuk egymast tovabbra is

 es mindenki masnak is csak ezt kivanom,  boldog uj evet kedves olvaso :)

Very Merry Christmas

December 24-e valahogy mas hangulatban telt szamomra evekig.

Most ulok a felig nyitott uvegajtonal felig a kertben, felig a hazban, es bar nincs perzselo hoseg, de szikrazoan sut a nap es fujdogal a szel, ahogy tobbnyire szokott a tenger kozeleben.

Nem mondom, h karacsonyi hangulat jarna at a testem-lelkem, sokkal inkabb a "nyari szabadsag' okozta orom, de igyekszem arra fokuszalni, ami igazan fontos, hogy elunk, virulunk, egeszseges a csaladban mindenki es nagyon szeretjuk egymast itt es a tavol elo csaladomat is beleertve. Korbevesznek a baratok, es Bencet felvettek abba az iskolaba, ahova szerettuk volna, epp ma kaptuk a hivatalos ertesitest. Mas nem is kell :)

Az erzelmesseg itt nem szoros resze az unnepnek, nem baj, magaban mindenki ugy eli meg, ahogy a legjobbnak tartja, es ez igy van jol.

Mi holnap reggel ajandekozunk, Beni szamara ez tunik kezenfekvonek, ezt latja-hallja maga korul, h ma ejjel jarja Santa korbe a vilagot, es hozza az ajandekokat. A sutoben sulnek a ropogos falatok, ausztral-magyar konyhat keverve, uh nincs mas hatra, minthogy szivbol jovo boldog, aldott karacsonyt kivanjak nektek.

This is the beginning of a beautiful friendsip :)

A modern, internettel es neha felfoghatatlan hatteru kommunikacios megoldasokkal szolgalo vilag sok dolgot epit es dont le egyszerre. Nem egyszer latunk kepeket a facebook-on (na hol mashol) asztaltarsasagrol, akik telefonjukat nyomogatva ulnek az asztal korul, es a regimodi beszelgetest posztok olvasasara csereltek. Lelektelenul, es likevadasztra cserelve a szavak erejet.

Ugyanez igaz az irodai kornyezetre is, csak az arra jellemzo eszkozokkel. Foleg a nagyobb cegeknel. Kepeslapokat alig kuldunk, az elektronikus testvere az uralkodo megoldas, bar erre sokszor valasz az is, h ez kornyezetbaratabb megoldas is egyben. Na ja.
Nem szeretnek karogni, haladas van a korral, csak mint mindenben, e teren is szeretnem tudni, h letezik meg egyensulyi (vagy ahhoz kozelito) allapot.

Ez a blog maga is valahol a modern idok sodraban halad, hisz a vilag barmely pontjan barki olvashatja (ahogy a terkepem mutatja, teszik is, ami nagyon izgalmas erzes, meg kell vallanom). Nagyon sok mindenre jo ez a naploiras modern kori verzioja. Dokumental, informal, neha lelket apol, es embereket kapcsol ossze.

Tavaly karacsony elott volt egy kis jatek itt a blogon, Kertem, hogy torjuk meg az egyoldalu kommunikaciot, es irjanak nekem az olvasok. Ki miert koveti a mostansag hanyatlo, de akkor meg egeszen naprakesz blogomat. Aztan sorsoltam, es Heni volt az elso szamu nyertes, de mivel tudtam, h O itt el Au-ban sorsoltam egy au-n kivuli olvasot is. Laci volt a kettes szamu, aki azota csaladjaval mar itt el szinten, bar az utobbi honapokban nem hallattunk egymasrol (remelem jol vagytok, ezuton udv., ha olvasol meg :)).

Henivel aztan leleveleztuk a cimet, elkuldtem neki azt a semmiseget, amit ajandeknak szantam, es onnantol valami nagyon erdekes dolog tortent velunk.
Egyik email valtotta a masikat, egyre tobb dologrol, sokszor melyen szanto gondolatokkal tele, sokszor a nehez pillanatok, a ketsegek megosztasaval, csakugy, mint a pozitiv, erdekes vagy hasznos infokkal. Receptek, hol vettem akcioban valamit, konyvelmenyek, munkahelyi intrikakk es elmenyek es sorolhatnam hosszasan. Mint ket szomszedasszony, mint anyukam es Kati nenei, akik evtizedek ota egymas szomszedai, es testveri a kapcsolatuk. Valahogy igy voltunk/vagyunk is, csak Adelaide-Sydney viszonylatban :)

Kepzeljetek, a tobb mint egy eve tarto emailes es telefonos kapcsolattartas utan, ma erkeznek hozzank, es szemelyesen is fogunk talakozni :)
Hihetetlenul izgalmas, dolog, tisztara mint a netes ismerkedos oldalak (gondolom, meg sosem probaltam), amikor egyszerre csak ott lesz a masik arccal is es magunkat ismerve kifogyhatatlan mondanivaloval, velemennyel a vilag dolgairol :)

Hihetetlen dolgokat produkal az elet, mindig mondom. Egymastol alig 50km-re nottunk fel, szomszedos megyekben, meg jartunk azonos foiskolara is (csak par ev kulonbseggel), es megis lehet, h Mo-on sosem talakoztunk volna. Aztan itt 16.000km tavolsagra meg igen...

Ok epp uton vannak felenk kocsival jonnek Sydneybol, es holnaptol bejarjak/bejarjuk Adelaide kornyeket is.

Modern idok, ha jol hasznaljuk az eszkozeit, valos ertekeket is adnak, nem pusztan ures es lelektelen telefonnyomkodast szavak nelkul az asztal korul...

Blogellujah :)

mint a rossz penz sem :)

Azt mondjak, h rossz penz nem vesz el. Jelentem mi sem :) Igen, igen tudom nagyon hosszu ido telt el az utolso bejegyzes ota, es igen, sokszor akartam mar megtorni a csondet, de aztan az maradt felul.
Evek viszonylatabol nezve ez a par honapnyi (huu az sok!) kimaradas fel sem tunik majd :)

Garantalhatoan nem leszek kepes lefedni sztorikkal a kimaradt idot, barmennyire volna jo magunk miatt is, h megmaradjanak. Hihetetlenul gyorsan telik az ido, es mindig annyi minden tortenik, h csak hiszem, h majd emlekezni fogok ra, pedig nem :)

Kettot-harmat pillantunk es itt a karacsony, ezt el sem hiszem, olyan gyorsan eltelt ez az ev, de tenyleg. Idenspecialisnak igerkezik a karacsony-szilveszter de errol kesobb. Ez mar  aharmadik nyari karacsony lesz, es ha barki azt gondolna, h akkor mar magatol ertetodo, h epp nyar van, meg karacsony is, es ez egyutt igy "normalis" errefele, ha jelentem meg mindig a legbizarabb parositas az europia viszonyokban nevelkedett elmenknek. Nem mondom, h nem szeretheto, de mas (hogyne volna mas), es a legszokatlanabb furcsasag szamomra mindazok kozul, amit itt tapasztalok. Ez nem baj persze, de titkos vagyam valamikor ujra telen karacsonyozni majd, lehet, h egy hazautazast ehhez kell majd idoziteni :)
A nyari karacsony fintora szamomra, h a szokasos karacsonyi sutigyar mukodtetese extra kihivast jelent, mert majd' mindegyik recept a huvosebb kondiciokra epit. Kedvenceim, a tartsuk huvoson, de ne hutoben tipusu instrukciok, na ott szoktam lapozni a leirasokat olvasva, es egy sohajjal csomagolva, na, ez nekem ugye nem fog menni. nem itt es most :)

Mindemellett nem vagyok teljesen elegedett  anyarral, iden valahogy olyan verszegenyes a kinalat a jo idot tekintve. Nem mondom, h nem voltak mar igazan meleg napok, de szamuk igencsak karcsunak mondhato, inkabb az allando meleg-tavaszi az idojaras a huszonfokokkal. Ami nem rossz, de nem az a hatarertek, ami engem  a tengerbe kuld. Eddig egyszer volt olyan hetvege, amikor bemereszkedtem valamelyest, persze aznap csak kirandultunk, nem volt velunk "igazi" strandfelszereles. Ez csak Bencinek nem akadaly, o egyre dobalta le a rucikat magarol, es boldogan tobzodott a vizben. Aznap fedeztuk fel az eddigiek kozul legszebbnek itelt strandot igazi gyongyszem katalogusokba fotozott azur szinu vizzel. Mindez kb fel orara tulunk, megsem lattuk korabban :) Persze fotoztam ezerrel (mint mindig) es tudom, h a kepek sajnos toredeket sem adjak vissza a valos szineknek. Azert hatha csak kicsit megis...

 Masnap visszamentuk teljes felszerelessel, persze aznap mar sokkal szelesebb volt az ido, eltunk  atukorsima viz. Sebaj, gyonyoru volt ugy is.
Ja, es mindez Port Willunga, h nevet is adjak a helynek :)

Hat igen, a kepek legtobbjen meg mindig Bendzso, neha vetekszik vele  atermeszet, de lemarad erosen igy is. Oktoberben volt a 4. szulinapja, o mar tobbet el itt, mint Magyarorszagon, Ezzel el is arultam sok mindent. Egy kis ozzi palanta, akinek az anyanyelve magyar, de az elso nyelve angol. O a kapocs az idokozben szert tett helyi baratainkhoz. van ket csalad, akikkel nagyon jol osszehangolodtunk, es hat a gyerekek reven indult mindez. Azota kozos szulinapi party-k, hetvegi osszejovetelek, kozos elo-karacsonyi grillezes, stb. Ez a resze megy a leglassabban  a beilleszkedesnek, h uj ismerosokre, baratokra tegyunk szert a helyiek kozott. Mostanra talan megugrottuk az elso lepcsoket e teren is.

Mar hallom a kerdeseket h jo jo es mi van a munkaval? Ugye valahol megiscsak az az alfaja es omegaja itt is a mindennapoknak, legalabb is azt az oldalat nezve, hogy abbol finanszirozhato az elet. Szerencsesebbeknek nem, ha nyertek a lotton, vagy esetleg milliomoscsemetek es biztosan van meg par szkenario :) Nos, mi azok taborat erositjuk, akiknek egyelore muszaj dolgoznia. Szamomra az ev dereka a Santos-nal telt, ami most mult ido mar. A negativ felhangu kezdest egy fantasztikus idoszak valtotta, amikoris kikerultem a barom indian keze alol, onnan mar alommunkahely es melo lett belole. Visszahivtak a szerzodesem lejarta utan ujabb nehany honapra, es talan folyamatosan tudtam volna maradni mas-mas rovidebb megbizatasokkal, ha le nem vadsznak onnan. 

LinkedIn-en keresztul megkerestek, csaptunk egy csoppet sem egyszeru 4 koros (!) interjusorozatot es mar itt is talatam magam. Epp csak a CEO nem interjuztatott meg a miniszterelnok, nagyjabol mindenki mas igen kisebb-nagyobb csoportokba verodve :) Hat igy esett, h a hosszas palyazgatasok utan ujra permanent teljes munkaidos munkam van anelkul, h jelentkeztem volna. Az elet azert tud furcsa fordulatokat kinalni.

Na de hogy mindezt duplan tegye, arra mar igen kis osszegben mertem volna fogadni (mar ha valaha is tennek ilyet).

Tortent ugyanis, h Laca kb ugyanigy jart, csak ot egy fejvadasz talalta meg. Eloszor csak beszelgettek, es meglepo mondon erteni latszott az iparaghoz, a szkmahoz, amit az ember uz, mondta is neki, hogy Adelaide viszonylatban kb a csucson van ceg meretet tekintve, uh vagy mas iranyba mozdul foldrajzilag, vagyis menjunk Melbourne Sydney fele, vagy varjon, es majd jon o ha ugy latja, h lesz valami neki valo. Es jott, par het mulva talan kereste is, es napokon belul lezavartak mindent. Senior pozit kapott, szakmailag es anyagilag is jobb kondiciok, kb ennyi a meroszama ugyis a munkaknak. Igy aztan, a sors nagy fortyogo ustjeben ugy keveredtek az alkotoreszek, h ha en nem tolok a belepesemen, akkor ugyanazon a novemberi napon kezdtunk volna mindketten az uj helyeken. Vicces, mert most egymas versenytarsainal dolgozunk :) 

Volt egy karacsonyi borozos ebedunk is kozben, McLaren Vale-ben. Szep ido volt es szep helyen. Miota itt lakunk eloszor voltunk valahol ugy, hogy kozben Bencere mas vigyazott, hat furcsa erzes volt kettesben neleszaladni a nagy szabadsagba :) Volt egy ebed borokkal alaposan korbefonva, ahol a helyiek mar eleg gyorsan tempozni kezdtek, es minden finomkodast nelkulozve uritgettek poharaikat es mixeltek sorrel a borkinalatot. A mar csoppet sem szomjas tarrsasaggal aztan atbuszoztunk (mert kozos buszos kirandulas volt :)0 egy masik pinceszetbe (mert az ugy kellett mar a nepnek mint egy falat kenyer), h ott aztan a tarsasag 90%-a aztan minden erosebb kontrollt legyozve (hahhhaha, nem is volt nekik olyan) mondhatni hulyere igya magat. Ez a resze mar nem volt szamunkra elvezetes, innentol mar sajnaltam, h nem kocsival mentunk, es mehettunk volna haza a bui ezen pontjara erve. Az elore megbeszelthez kepest aztan fel oraval kesobb el is indultunk haza, a jonep meg elhatarozta magat, h ok bizony mennek meg inni valahova. Mi vaaan? Ezek allatok. A cegben tulnyomoreszt pasik dolgoznak (IT business), uh a jelenlevo nok tobbsege kisero-feleseg volt. No, ez csoppet sem szamitott, anyuek is elhajlottak rendesen. Gratulalok, na ez aresze nem baratom a helyi virtusnak. Megjegyzem itt (es ez mas cegekre is igaz) pentekene delutan mar soroznek a munkahelyen, az mar reszese (ahogy Beni mondana) a penteki munkanapnak. Haaaat....

PR viszonyrol csak annyit, h az augusztusi allapotokhoz kepest sok valtozas nincs. Megigenyeltunk mindenfele juttatasokat, ami a childcare arat konnyitette volna, most december kozepeig semmi sem torten, tovabbra is ketyegett a teljes dij, ami horribilis, iden 3x emeltek mar ( jo, a harmadik csak januartol lep eletbe). Epp most vann folyamatban, h talan vegre elbiraljak, es ossze is kotik  achildare es Centerlink account-unkat, es onnantol ervenyesulnek a kedvezmenyek. Vagyis csak egy, mert idokozben a masikbol kiestunk a csaladi osszbevetelenek emelkedese miatt. Roka fogta csuka :) Sebaj, a masik resze nem bevetelfuggo, nagyon jo volna mar nem heti 400 dollar folott fizetni allando lakoskent is. A centerlinkben csak azt mondtak, h je, hat ezt reg meg kellett volna kapnunk. Ne mar, tenyleg? Ha t akkor mi tartott ennyi ideig? :)

Holnap lesz utolso munkanapom, 5-en kezdek ujra bar a ceg hivatalosn 12-en all vissza a nyari szunetrol de nekem egyreszt nem volt annyi szabim, masreszt trening idoszak van,  alegjobb az ilyen felgozzel futo napokat kihasznalni erre. Marcius elejen egy hetig Melbourne-ben leszek a dolgok jelen allasa szerint, ott is lesz egy egyhetes treningem. Ja, ez vicces, mert itt ulok Adelaide office-ban, de csak fizikailag tartozom ide, a kozvetlen vezetom Melbourne-ben, a masodik szintu Canberraban van. Hat erdekes elmeny, h csak telefonon, meg videokonferencian keresztul kommunikalunk. Modern idok :)

Legyen ez most a "par szavas" visszatero-osszefoglalo :)

Ausztrália 2.0

Nem csűröm-csavarom, a majd' három hónapos várakozást követően ma megkaptuk a várt értesítést a PR vízumról.
IMMI Grant Notification subjecttel emailt kapni meglehetősen szívdobogtató, aki valaha átélte már, tudja miről beszélek.
Nos, nekünk ez a második, és bár az elsőt is kellőképpen értékeltük, akkor és ott, mert az volt az elérhető megoldás, itt mégis érezhettük néhány olyan hátrányát, amit jobb lesz magunk mögött tudni a jövőben. Mondjuk holnaptól :)

Elég ha arra gondolok, hogy az állásoknál nem kell tovább részletezni a vízumtípust, csak pipa mehet a PR rubrikába, ami kellő elégedettséggel tölti el a HR-eseket, és nem kell venniük a fáradtságot, h tovább olvassanak olyan cv-t, amit nem PR adott be...
A kindy-ről nem is beszélve, ahová talicskával tolhattuk a kapuba a dollárkupacokat eddig.
Nem utolsósorban az a kötelem is eltűnt ezzel, h SA-ban éljünk és dolgozzunk, innentől szabad az út, ha úgy döntenénk, hogy áthelyezzük máshová székhelyünket.
Ezek nagy dolgok.

Szóval 2 év 4 hónap és 10 nap után (de ki tartja számon :)) érkezett az újabb grant, és ez kondíciókban már a legjobb elérhető opció az állampolgárságot leszámítva.

Mégiscsak nyertünk ezzel a májusban hirdetett feláras opcióval, hisz a normál folyamatok szerint csak szeptember végén adhattuk volna be, és talán 2015 márc-április táján kaphattunk volna PR-t a mai feldolgozási idők alapján.

Hát most boldogság van :)

Új időszámítás indul...

huszonkettő-nullanyolc

Nem akarom elkiabálni, de néhány napja tavasz van végre :) Igazán kellemesen süt a nap, és már melegít is rendesen. Kicsit meg is lepett minket, az a fajta időjárás, amikor "viszek azért egy dzsekit, hátha kell" hozzáállással felkapod a kezedbe induláskor, hogy aztán cipelhesd végig-hosszig, mert még a pulcsi is sok a napon.
Persze a helyiek azonnal rövidnadrág, póló, papucs szerelésben jönnek-mennek (na jó, apapucs majd' egész télen kitartott a lábukon:), ami azért még syámomra erős túlzásnak tűnik.
Mindenesetre a napsütés nagyon szívmelengető :)

Ha augusztus, akkor influenza-szezon is járja itt, aminek a 20 fok körüli hőmérséklet úgy látszik szó szerint a melegágya. Múlt héten az oviban ki volt írva, hogy sorra betegedett le a személyzet, úh borítékolva volt egy ilyen-vagy olyan adag megfázás nálunk is. Hozta is a drágám szegény, szombattól már minden tünetet kipiálhattunk, bár szerencsére nem verte nagyon földhöz a dolog. Persze utálatos dolog, ha beteg a gyerek (vagy bárki a családban). Mi is kaptunk egy kis hintést belőle persze, úh több zsebkendő fogy...

es ha már augusztus utolsó napjai, akkor az nálunk azt is jelenti, hogy újabb évet tudhatunk magunk mögött a világ eme csücskén. Kis családunk épp 2 éve érkezett ide. Minden időtáv relatív, jól pédázza, h Bendzsi több időt töltött már Au-ban, mint Magyagyországon. Milyen furcsa ezt most így látni...Kuzdunk is mostmár a magyarral, épp a minap mondta a tesóm, hogy ő határozottan akcentust hall a magyarjában, ami teljesen bizonyos is, hisz az angolban sok hangzó lágyabb, máshol és máshogyan képzik, és nála az most a primer. Be kell vetnem újabb praktikákat, hogy fejlesszem a magyarját, az biztos :)

Szép lett volna mára a PR-t is a kezünkben tudni, de sajnos ez még várat magára. Ugyanakkor már nem telt olyan eseménytelenül az elmúlt pár nap vízum ügyben.
Ugye az köztudott, hogy telefonon nagyion nehéz elérni a bevándorlást, online meg semmi előrelépés nem mutatkozott az ügyünkben, úh Laca csak próbálta elérni őket. Sikerült is egyszer, és akkor mondták, hogy allokálva van az ügyünk csoporthoz, de ennyit tudnak csak. Ez ugye már valami volt, de még időben be nem határolható továbbra sem, hogy mikor lesz előrelépés. Ezt ugye az követi, hogy CO-t kapunk (case officer = ügyintéző), aki aztán a beadott papírok alapján végül vízumot ad. Egyetlen dolgot hagytunk csak nyitva, az pedig az orvosi vizsgálat volt. Taktikázni próbáltunk kicsit vele, hogy csak akkor megyünk, ha kérik, mert az is előfordulhatott volna, hogy eltekintenek tőle, tekintve, hogy két éve is voltunk, és azóta nem jártunk olyan helyen, ami egészségügyi szempontból magas rizikójú ország. Na de ez is csak egy kis fejős tehénke a bevándorlásnak, csak nem hagyhatták ki, hogy ne menjünk, úgyhogy néhány napja jött a jó hír, hogy kaptunk CO-t, hurrá :))), de ő bizony szeretné, ha orvosira is mennénk. Ez nem olyan nagyon hurrá...:(
Adelaide-ben egy helyen csinálják, a Bupa-nak van egy erre hivatott helye a city-ben. Telefonálás, időpontkérés, oké, szeptemberben jöhetünk... Hú, ez nagyon nem jó, hisz addig áll az ügy. Laca aztán addig nézegette a netet, hogy talált egy másik hivatalos helyet is. Hívta őket, és másnap volt is hely náluk. Hogy lehet ez? Hát mert Port Augusta-ban vannak, 350km-rel északra Adelaide-től :)
Így kirándultnk szerdán egyet a semmi irányába :)
Kicsit sűrű volt a nap, 8 órát autóztunk összesen oda-vissza, de megcsináltak mindent, amit kell. Vérvétel, vizelet, röntgen, vérnyomás. Kb ennyi. Otthon az orvos kicsit jobban megnézett minket, ezek most nem erőltették, na de nem is az volt a lényeg, hanem , h állam bácsi $1200 dollárt kérhetett ezért. Na többek között ezért nem mentünk el előbb, csak úgy, h ha nem muszáj ne dobjunk ki fölöslegesen ennyi pénzt. Kellett, mentünk.

Hát itt tart a dolog most. Beni anyaga készen is van, fel van töltve, mert neki sem vérvétel nem volt, sem vizeletvizsgálat. Nálunk csak azoknak az eredményét kell megvárni, és ha meglesz, töltik fel online a hivatalnak. Onnantól az ügyintéző néni/bácsi csak gyorsan nyomkodhatja az oké-t, és küldheti a grant lettert :)
Reméljük, hogy ez egy hétnél már nem vesz többet igénybe.

Így ha nem is épp napra a 2. évfordulóra, de ahhoz nagyon közel kaphatnánk meg az új vízumot. Reméljük gyorsak lesznek :)

Kis pihenő a Port Augusta felé vezető úton

Téli álom

A blog téli álomra hajtotta fejét. Nem tervezte, de így alakult.
Jónéhányan bekukkantottak a barlangja bejáratán, érdeklődve, kérdezősködve, hogy vajon hol és hogy van?

Nem is tudom miért, de az elmúlt hetek nem ösztönöztek erősen arra, hogy írjak. Tényleg kicsit elvonultam a "nagyközönség" elől. Úgy látszik ilyen is kell. Pedig nem akarom még kitenni az utolsó pontot, még nem.
Nyilvan hosszú kihagyas utan jó volna felölelni mindent, ami történt, de igazaból nagyon sok minden nem is várakozott a publikálandók között.

Először is itt ez a rusnya, cudar, esős, hideg tél.
De tényleg.
Otthonról persze nagyot lehet(ne) mosolyogni azon, h mi vaaaan? Tél az ami 10 fokos és pluszban mérve? Igen, az eszünkkel mi is tudjuk, hogy ez még mindig csak valami klasszikus magyar november es marcius valtakozasa, de amikor mar itt élsz, akkor nem esik jol ez a tél sem... Ez van.
Azt azert a helyiek (es a hirek) is megerősítik, hogy nem átlagos a mostani tél. Pl ma reggelre olyan hideg volt, hogy 126 eves rekord dolt meg vele. A hideg meg nem is volna olyan rossz, mert ha közben ragyog a nap az égen, akkor fene banja. Na de épp ez maradt el mostanság. Úgy június óta kb 7 napból 5-6 volt masszívan borús, esős, felhős, szeles. Igazi fos (mar bocsanat  a plasztikus jelzőert). Épp olyan, amiben olyan nagyon nem akaródzik kint tobzódni a szabadban.

(Ezerszer adtunk iden is hálát az egész házra kiterjedő gáz fűtésünkért. Anélkül nem tudom mi lenne velünk....)
Arra jó volt, hogy a nagy tavolsagban ha neha elkalandozna az agyunk arra, hogy biztosan olyan szar lehet Angliaban az időjárás miatt? Azt hiszem anelkül mondhatom, hogy igen, h igazi esős időszakot láttam volna ott. Ha olyan, mint ami mögöttünk van, akkor az borzalmasan depresszív lehet. Ez is az volt. Most par napja azert baratsagosabb az idő, süt a nap, és van azért ruha rajtunk bőven, de így akkor is élvezhetőbb. Bár eddig mindig az augusztus volt a leghidegebb és baratsagtalanabb, remélem idén ezt letudtuk az elmúlt 2 hónapban...

A punnyadós időjárással kezet foghatott a vízumunk ügye is, és egyutt szökdelhettek egy helyben a sárban, ugyanis jottányit sem mozdult előre a dolog. SA megtette  a magáét, ahogy ígérte, de ahogy a federal kezébe került a dolog, szépen beállt a kígyózó sor végére. Hihetetlenül türelmetlenné tud tenni minket a gondolat, hogy karnyújtásnyira van a PR és csak várjuk és várjuk és várjuk. Persze meghívnak vízumra sok mindenkit, ami azzal jár, hogy x napon belül be is adják/fizetik a díjakat, és aztán lehet várni. Pénz már a kornmánynál, ők boldogok. Igazából az ő szemszögükből nézve érthető is ez a magatartás, mi már itt vagyunk, dolgozunk, adózunk, fizetünk mindent, de mindent anélkül, hogy egyetlen cent támogatást is kaptunk volna. soha semmit. Ez ugye az új vízummal változik majd javunkra, hát persze, hogy nem sürgős nekik. Ja, hogy közben befizettették azt  ahalom pénzt érte? Hát igen...
Na mindegy, bár várni nem jó, és nem inspiráló, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz is, még mindig sokkal előrébb vagyunk így  a folyamatban, mintha megvárjuk a 2 évet (+1 hónapot a tavalyi hazautazás miatt), és akkor adjuk be. Azokra a vízumokra kapásból 6-8 hónap várakozással kell most számolni, ez meg talán pár héten belül meglesz, ahogy a feldolgozási listák adatai mutatják most.

és a munkám
hú, nagyon furcsa helyzetet teremtett a sors, vagy nem is tudom ki vagy mi. Ugye amikor felvettek, 3 hónapos szerződést ajánlottak, merthogy egy projekt végső fázisába kapcsolódtam be. Gondoltam akkor, h jó-jó, majdcsak lesz ott másik projekt, biztos csak ez egyfajta próbaidő, stb. Ahogy aztán egyre jobban megismertem a belső struktúrát, a projektszervezet működését, egyre világosabb lett, hogy bizony ez tényleg az adott projektre szóló megbízás, mert ha végetér, akkor végetér. A manager, akinek dolgoztam teljesen más szervezetbe kerul át, másnak fog riportolni, szóval ő is vette a sátorfáját pénteken, és el is költözött fizikailag is más épületbe, szóval vele a közös munkám véget is ért pénteken. Aug 15-éig dolgozom mégis, mert közben felkértek egy másik feladatra, ammi akkor ér véget. Hogy azután lesz e más, azt ma nem tudom megmondani. Ha nem, akkor újra keresek majd, újabb munkatapasztalattal a hátam mögött.
Azt azért el kell mondanom, hogy nem volt virágos rét és szálldogáló pillangók alkotta kép ez  a szűk 3 hónap...A santos fantasztikus hely, nagyon sokat tanultam, nagyon más volt az egész közeg, mint a GTS azelőtt, egyetlen szépséghibája volt csak a dolognak, az pedig a Project Manager személye, aki a főnököm volt. Azt hiszem a cég egyetlen barmával hozott össze a sors. Nem fogok részletekbe menni, de egy törtető, lenéző, idegbeteg és bunkó indiai pasi, aki minden eddigi nehézsúlyú vezetőmet kenterbe vert. Akik olvasnak, néhányan tudják, h Bujtor Laci nem volt épp egy könnyűsúlyú vezető, na ő ehhez képest angyalszárnyakkal megádott szentként van az emlékeimben... Akárhogy is van, a körülmények megoldották, azt hiszem ezzel az állattal nem is nagyon szerettem volna tovább dolgozni. Kezdtem nem aludni miatta, és ha hajnalban felébredtem, a következők mentek végig az agyamon:
- milyen nap van
- kell e ma mennem akkor az irodaba
- ha kell, ott lesz e a "majom" (Heni barátnőmmel csak így hívtuk), vagy on-site (vagyis valamelyik telephelyen)
- innen más-más dolgok kattogtak végig aztán
A szabadnapom sem "adott védettséget" simán hívott olyankor is, és nemegyszer ordította le a fejemet...

Na mindegy, róla ez is sok volt. Remélem sosem látom többet. Hamar megértettem, h Klaire miért is hagyta el a santost, nem is költöztek sehová, mint kiderült, és azonnal munkát keresett, ahogy innen elment...
Hát ez az élmény a fentiekkel együtt szintén nem segitette azt, hogy túl termékeny legyek itt  ablogon.

Nem volt könnyű időszak, azt kell mondja, és remélem, hogy innentől kicsit felszálló ágban leszek ismét.

Ami jó dolog, hogy Beni baratai kapcsán két helyi ismerős, az egyik már.már barátnő is került a közelembe. Ayden szüleivel igazán jóban lettünk, kedves, meglepő módon velünk nagyon hasonló gondolkodású/mentalistású emberek, hiába ausztrálok.
Leon anyukájával Fern-nel mondhatom, h barátnők lettünk, gyakran szervezünk közös programokat, jókat beszélgetünk, ami az angolomnak is jó, és annak is, hogy hasonló tapasztalatokkal élő emberekkel beszélgethessek. Ő Kanadából jött, úh tudja mit jelent távol élni a családjától. Két fontos tényező más nála: nyilván a nyelvvel itt nem kell küzdenie :) cserébe viszont már nem él együtt a Leon apukájával, ha tartják is akapcsolatot, szóval van nehezseg nála is.

Így volt valahogy ez a téli álommal átszőtt időszak. Azt hiszem mostmár jó lesz felébredni :)

Tegnap végre szép idő volt, csodásta kirándultunk, arról rakok képeket külön.